Augusztus 20-án a magyar államalapítást ünnepeljük, azt a folyamatot, melynek révén a magyarság beilleszkedett Európába és a X század kezdetére a középkori keresztény országok által illetve a pápaság részéről is elismert, önálló, szuverén országgá változott. Az esemény azért is óriási jelentőséggel bírt, mert szavatolta fennmaradásunkat és legitimálta helyünket az európai népek közösségében. Méltán nevezhetjük tehát egyik legnagyobb ünnepünknek, a három nemzeti ünnepünk (március 15., augusztus 20, október 23) egyikének.






464 évvel ezelőtt, 1552 július 6 és 9 között Drégely váránál 146 magyar vitéz áldozta életét a hazáért, a török elleni harcban, Szondi György vezetésével. Arany János balladát, Tinódi Lantos Sebestyén históriás éneket, Marton László pedig szobrot készített a hős várparancsnok tiszteletére. A hihetetlen ostrom előzményei az 1540-es évek Magyarországára vezetnek bennünket.




Május 21. Szeged napja, ugyanis 297 évvel ezelőtt (1719-ben) III. Károly Habsburg uralkodó ezen a napon nyilvánította a települést szabad királyi várossá és ekkor született meg címere is a fél sassal és a Tiszát illetve Marost jelképező ferde ezüstsávokkal. Szeged ma az ország harmadik legnépesebb városa (163 ezer lakossal), az Alföld kulturális központja, a szegedi halászlé, a szabadtéri játékok, a szegedi dóm, a napfény és a szegedi paprika „hazája”, ahol Juhász Gyula, Rózsa Sándor, Dankó Pista és Janikovszky Éva is született, ahol Szent-Györgyi Albert is alkotott és ahol az óta az ország egyik legrangosabb egyeteme működik (SZTE).