Történelem blog

227 éve kezdődött a Bastille ostroma és a nagy francia forradalom [80.]

2016. július 14. - Harmat Árpád Péter

Ma 227 éve zajlott Párizsban a Bastille ostroma, ami egyben a nagy francia forradalom kezdetét is jelentette. A francia főváros belterületén helyet foglaló hatalmas, nyolctornyú várbörtön a Bourbonok (XIV.-XV-XVI. Lajos) abszolutista, elnyomó uralmát jelképezte. Titokzatos építményként a királyi uralom ellen szervezkedők kínzókamrái kaptak helyet falai között. Legalábbis a nép így hitte. Valójában azon a bizonyos napon alig hét fogoly élt falai között, akik közül egyik sem volt politikai okokból letartóztatott lázadó. Az ostromban százan haltak meg és a vár elfoglalása örökre a forradalom jelképe lett. De hogyan is kezdődött és hogyan zajlott az egész?

bastille.jpg

A francia főváros közhangulata már 1789 tavaszán szélsőséges és lázadás-közeli állapotba került, amikor XVI. Lajos a hosszú idő után összehívott rendi gyűlésen megjelenő harmadik rend képviselőit (akik egyébként a polgárság és a köznép akaratát jelenítették volna meg) nem engedte ülésezni és termüket önkényesen bezáratta. Válaszul a képviselők Jean Bailly és Emmanuel Joseph Sieyès abbé vezetésével 1789 június 20 –án a közeli labdaházba vonultak és esküt fogadtak egy új alkotmány kikényszerítésére. (Ez volt a híres "labdaházi eskü") Az abszolutizmus ellen lázadók új rendszert követeltek, az „ancien regime” azonnal lezárását és egy olyan Franciaország megteremtését, melyben a valódi hatalom már nem a kiváltságos nemesség és papság kezében van (a királyi hatalom korlátlansága mellett), hanem a teljes lakosságot képviselő nemzetgyűlésé (parlament). 

A király átmenetileg meghátrált és hozzájárult ahhoz, hogy a három rend (papság, nemesség, polgárság) együttesen ülésezve megkezdje a régi rendszer átalakítását. Ám behódolása csak színjáték volt csupán. Titokban Párizsba rendelte zsoldos katonáit és megerősítette helyőrségeit is. Később, július 11-én menesztette a lakosság számára népszerű főminiszterét Jacques Neckert, és új, konzervatív kormányt nevezett ki az ország élére. Minden jel arra utalt, hogy XVI. Lajos a változásokat követelő képviselők és tiltakozók letartóztatására készül, majd elfojtja a kezdődő megújulást.

16lajos_kiraly.jpg

Az öntelt XVI. Lajos, Antoine-Francois Callet festményén

Válaszul Párizs népe azonnal fellázadt. A Palais-Royal nevű nyilvános parkban rögtön gyújtó hangú szónokok tüzelték az egybegyűlteket. Az egyik legjelentősebb szónokot Camille Desmoulins –nek hívták. Az 29 éves, markáns kiállású fiatalember korábban ügyvédként és újságíróként is dolgozott és évek óta a francia abszolutizmus egyik legfőbb kritizálójaként volt ismert. 1789 július 12-én Desmoulins és La Fayette márki (a nemzetgyűlés egyik vezetője) hadba szólították Párizs népét, és mindenkit arra kértek, hogy a gyűlölt Bourbon liliomok helyett a trikolort (Párizs színeit) viseljék. Ezzel megkezdődött a kokárdák elterjedése.

Desmoulins lelkesítő beszédeit még másnap is ezrek hallgatták. Amikor a Bastille megtámadására buzdított, hallgatói számára egyszerre két cél is világossá vált: egyrészt el kell tüntetni a gyűlölt rezsim szimbólumát, másrészt fegyvereket kell szerezni a várbörtön hatalmas fegyverraktáraiból. A párizsi tömeg július 13-án és 14-én fegyverkezésbe kezdett: kifosztották az Invalidusok Épületének fegyverraktárát, majd másnapra  a Bastille és hatalmas lőporkészletének megszerzését határozták el.

bastille3.jpg

A Bastille

A hatalmas várat még az 1300 –as évek végén építették, hogy a párizsi városfal keleti oldala felett tudjon őrködni. Az angolokkal vívott „Százéves háború” idején készült és a főváros legfontosabb erődítménye volt. Ám később Párizs terjeszkedni kezdett, a városfal áthelyeződött majd jelentőségét vesztette és a Bastille a belvárosba „került” funkcióját veszítve. Hogy mégis kihasználják valahogyan, börtönként és fegyverraktárként kezdték használni, majd ide költöztették a rendőrség több részlegét is. Később, XV. és XVI. Lajos alatt, amikor az abszolutizmus teljes önkénye mellett a válságok, például az éhínség, nyomor és kilátástalanság érzése is sújtották a népet, a szembeszegülőket gyakran a Bastille –be vitték, hogy örökre elhallgattassák őket. Később, a forradalom küszöbén azonban már erre a célra sem alkalmazták az épületet és csupán piti bűnözőket őriztek falai között. Ám régi funkciója és rettegett jellege továbbra is félelmet keltett. 1789. július 14 reggelén a Bastillet összesen 114 közkatona őrizte, egy őrmester és öt tiszt vezetésével, Bernard René de Launay kormányzó parancsnoksága alatt. Ami a rabokat illeti, az ostrom napján összesen heten voltak.

bastille2.jpg

1789 július 14-én reggel egyre gyarapodó tömeg gyűlt az erőd köré, főleg Desmoulins buzdítására. A legtöbb forrás 800-900 köré teszik azoknak a számát, akik a Bastille ostromára készültek. A támadást tervezők zömét a közeli Saint-Antoine külváros egyszerű munkásai és kiskereskedői tették ki. Már a délelőtt folyamán követeket menesztettek a várbörtön parancsnokához, ám a kormányzó nem volt hajlandó átadni az erődöt. Ugyanakkor a békés megoldás reményében – és hogy ne hergelje a tömeget - bevonatta az ágyúkat. Lépését azonban félreértették a párizsiak. Az ostromra készülők azt gondolták ugyanis, hogy a Bastille ágyúit azért vonják be, hogy megtöltsék azokat és később a tömegbe lőjenek velük.

Az ostrom kora délután nagy elszántsággal vette kezdetét. Kitört a nagy francia forradalom! Ugyanakkor teljes volt a szervezetlenség és a káosz. A zűrzavarnak végül a felkelők oldalára állt hivatásos katonák vetettek véget. Néhány tiszt ugyanis több szakasznyi katonát gyűjtött össze az átálltak közül, és szabályos katonai egységet szervezett belőlük. A század a vár csapóhídjával szemben két ágyút állított fel készen arra, hogy szétlőjék a vár leggyengébb pontját, a bejáratot. A kormányzó azonnal érzékelte, hogy már komolyabb a veszéllyel kell szembenéznie. Most már nem egyszerű polgárok rohamozzák a falakat, melyekben soha nem tudnának kárt tenni, hanem valódi ágyúk szegeződnek a várra, képzett tisztek irányításával. A parancsnok megrettent és lebocsátotta a felvonóhidat. Ugyanakkor katonái nem voltak hajlandóak harc nélkül átadni az épületet és az ágyúkat az ostromlókra irányítva tüzelni kezdtek. Óriási lett a mészárlás. Becslések szerint legalább száz ostromló halt meg azonnal az ágyútűzben. Délután 5 órára az ostromlók bejutottak a várba és lefegyverezték az őrséget.  De Launey kormányzót rögtön megölték, és katonáinak egy részére is azonnali halál várt. A gyűlölt várbörtönt ezt követően szinte a földdel tette egyenlővé Párizs népe. A lakosság lebontotta és széthordta köveit.

Ami a forradalmat illeti: XVI. Lajos a Bastille ostroma után megrettent és azonnal beadta derekát. A nemzetgyűlés új alkotmányt hozhatott létre, mely a valódi hatalmat kivette a király kezéből. Győzött a forradalom, Franciaország már soha többé nem lett a régi. A változás pedig 1789 július 14-én vette kezdetét, azon a bizonyos napon, Bastille ostrománál, ma éppen 227 éve!  //2016.07.14.11:20//

Harmat Árpád Péter

Facebook közösségünk

Történelemcikkek.hu

További posztjaink

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenelemtanulas.blog.hu/api/trackback/id/tr638887090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Történelem blog · http://tortenelemtanulas.blog.hu/ 2016.08.09. 10:44:41

A nagy francia forradalom a folytatásban persze több szakaszon ment keresztül. Kivégezték a királyt (girondi szakasz), majd további 17 ezer "gyanús" royalistát, köztük a királynét is (jakobinus szakasz). Sokat működött a nyakazógép, a guillotine. Végül a forradalmi terrort megelégelte Franciaország és egy erőskezű tábornokba vetette bizalmát, aki aztán 1799-ben meg is szerezte a teljhatalmat. Ő volt Bonaparte Napóleon. Bukását követően, 1815 -ben zárult csak le a forradalom negyed évszázada!
süti beállítások módosítása