Történelem blog

Három korszak három nagy magyar hadvezére [92.]

2017. január 25. - Harmat Árpád Péter

A magyar történelemben számtalan hős akad, akikre méltán lehetünk büszkék. Közülük is kiemelkednek azok a bátor hadvezérek, akik hazánk krónikájának sorsfordító eseményeinél álltak helyt és arattak dicsőséges győzelmeket. Ha a magyarság elmúlt 600 évét vizsgáljuk, akkor három korszak három nagy hadvezére érdemes emlékeznünk. A XV. századból Kinizsi Pálra (Mátyás király dicső tábornokára), a XVII. századból Zrínyi Miklósra (a nagy törökverőre) a XIX. századból pedig Görgey Artúrra az 1848/49-es szabadságharc hősére. (Akinek hiányérzete támad Hunyadi Jánost illetően, az ő életrajzáról külön posztunkban emlékeztünk meg.) Nézzük hőstetteiket, büszkeségre okot adó életrajzaikat.

kinizsi_zrinyi_gorgey.jpg

Kinizsi Pál (1446-1494)

Mátyás király legnagyobb hadvezére 1446 körül született, a néphagyomány szerint egy Bihar megyei molnár (vagy kisnemes) fiaként. Gyermek- és ifjúkoráról nem tudunk, amikor feltűnik Mátyás király (uralkodott: 1458-1490) udvarában, akkor már meglett fiatalember. A gazdag mondai anyag arról tudósít, hogy midőn Mátyás egy alkalommal vadászott és megszomjazott, Kinizsi a királynak egy malomkövet tálcaként használva nyújtott vizet. (A jelenet Tatay Sándor 1955-ös regényében olvasható, ám a rövid történet eredete többek szerint sokkal régebbi gyökerű.) A király a nagy erejű legényt felvette katonái közé, a híres hadvezére, Magyar Balázs kezei alá. Heltai Gáspár írja róla a krónikájában:

„A Kinizsi Pál egy parasztember fia vala, és malomból jöve ki szolgálatra. Szolgálata pedig előszer a Magyar Balázsnak hadnagysága alatt. Szép Herkules termetű ember vala, jó eszű és felette nagy erejű. A malomban egyedül felemelte a malomkövet.”

Kinizsi katonaként és hadvezérként 1468-ban tűnt fel Mátyás morvaországi hadjáratában, mint Magyar Balázs alvezére. A Spielberget és Olmützt ostromló magyar csapatokat vezette.

kinizsi_1.jpg

Kinizsi Pál szobra a kolozsvári Mátyás király emlékmű részeként (Fadrusz János alkotása/

A következő években részt vett Mátyás minden nyugati háborújában, gyakran a könnyűlovas huszárokkal portyázott, rácsapott az ellenségre, aztán megfutott, vagy a hátországot dúlta. Természetesen a lovagi harcmodorban kitűnt, nem egyszer részt vett és győzött lovagi tornákon. Mindezekért Mátyás nagy becsben tartotta, kitüntette őt a bizalmával.

Az 1474-ik évi boroszlói hadjáratban Kinizsi különösen kitüntette magát. Mátyást a mintegy 11 ezer főnyi hadával Boroszlónál a 60-70 ezres cseh-lengyel sereg bekerítette. Mátyás a jól megerősített és élelemmel ellátott katonai erődítményben, a sáncokkal védett táborában sikerrel tartotta magát. Kiváló tüzérsége, fegyelmezett zsoldosserege félelemmel töltötte el az ostromlókat, olyannyira, hogy a körülzáráson kívül nem merték Mátyást megtámadni. Ezenközben száguldozó csapatai az ellenség utánpótlásvonalát rendszeresen pusztították. Ekkor Kinizsi portyázó lovashada a Lengyel sereg hátában Krakkóig kalandozott, és minden élelmiszerszállítmányt elfogott. A világtörténelemben is páratlan eset történt: a kiéhezett cseh-lengyel ostromló sereg a bőségben dúskáló ostromlottól (Mátyástól) kért fegyverszünetet és élelmet, amit a békekötés fejébe meg is kapott.

Az 1477 –ik évi osztrák háborúban Kinizsi seregei ostromolták Krems és Stein várait olyan eredménnyel, hogy e várak feladását Frigyes császár csak sürgős békekötéssel kerülhette el. Mátyás birtokokkal jutalmazta Kinizsit, legismertebb közülük a nagyvázsonyi vár, amit később szépen kiépíttetett. Itt tartózkodott a legtöbbet feleségével együtt, aki nem volt más, mint hadvezértársának, Magyar Balázsnak a gyönyörű leánya, Benigna. Nagyvázsonyban pálos kolostort alapított Kinizsi. Míg a kolostort gótikus stílusban építették, addig nagyvázsonyi palotája, a budai királyi építkezések reneszánsz stílusjegyeit viseli magán. Kinizsi ott volt 1476 december 10-én Mátyás menyasszonyának, Beatrix hercegnőnek a magyarországi fogadásán, december 12-én pedig a székesfehérvári királynéi koronázásán. A december 22-i budai menyegzőn és az azt követő lakomán is a vendégek között találhatjuk. Mátyás 1478-ban kinevezte Kinizsit temesi ispánná, vagyis „az alsó részek főkapitányává”, ami nagy hatalmat jelentett: tíz vármegye katonai ereje felett rendelkezett. Ezt a tisztséget haláláig viselte. Miként elődeinek a temesi ispáni székben, neki is a legfőbb feladata a török elleni védelem, gyakran a megelőző támadások vezetése volt.

Kenyérmezei csata (1479)

Kinizsi a legnagyobb és leghíresebb csatáját 1479 október 13-án vívta a török ellen az erdélyi Alvinc közelében lévő Kenyérmezőn. Ali ruméliai beglerbég 40 ezer török és 15 ezer havasalföldi katonával dúlta Erdélyt, az ő megállítására indult Báthory István erdélyi vajda Nagyszebenből, és Temesvárról Kinizsi Pál. A törökök nagy zsákmánnyal és sok fogollyal Erdély elhagyására készültek, amikor jóval kisebb seregével Báthory utolérte őket és csatát vállalt. Az egyenlőtlen küzdelemben Báthory seregének jobb- és balszárnya vereséget szenvedett, a centrumban lévő nehézlovasságot pedig bekerítették a törökök. A csata eldöntésére a tartalékait is bevetette Ali. A hősiesen harcoló Báthory hatszor is megsebesült, de hat órás küzdelem után lassan a törökök kerekedtek felül. A válságos percekben azonban a közeli dombokon a török hátában megjelent Kinizsi zárt rendben közeledő nehézlovassága. Kinizsi nyomban átlátta a csata állását és lovasságával rohamra indult. A megzavarodott török sereg harapófogóba került és sorai felbomlottak, a katonák már csak a menekülésre gondoltak, de erre se nyílt lehetőségük. A krónikás szerint:

„Kinizsi Pál mindkét felől fegyvert kötött vala fel és mint egy oroszlán oly fele vala az viadalban. Valamely felé fordul vala, mind levágja a törököket és rakva vala mind a két keze vérrel. És erős kiáltással bátorítja vala az adakozókat és nódítja vala őket a viadalra.”

Kinzsi két karddal a kezeiben személyesen tört utat a törökökön keresztül a körbezárt Báthoryig, s a két vezér a véres csatamezőn ölelkezett össze. Fényes győzelmet arattak: az egykorú források 30 ezer oszmán harcos elestéről tudósítanak, de a magyarok is (elsősorban Báthory katonái) drágán fizettek a győzelemért, mintegy 8 ezer magyar katona halt hősi halált a csatában. A kenyérmezei győzelem után – mint a krónikás írja -, Kinizsi két halott törököt a hóna alá kapott, egyet pedig a fogaival emelt meg s úgy járt diadal táncot.

Kinizsi hadjáratai

Kinizsi 1480-ban mintegy 30 ezer fős sereggel tört be Szerbiába, hogy a Magyarország ellen készülő Iskender bég hadaival megütközzön. Több kisebb csatában győzött és Krusevácig nyomult előre, aztán a tél beálltával visszatért magyar földre. Később, 1481-ben Kinizsi is ott volt Magyar Balázzsal együtt, mint seregvezér, amikor Mátyás apósát, a nápolyi királyt megsegítve visszafoglalták Otrantót az Itáliai-félsziget „sarkán” berendezkedni akaró törököktől. Az 1480 –as években is többször vezetett hadat a törökök által már megszállt balkáni területekre, győzelmeket aratott 1481-ben, majd 1482-ben Szendrőnél, 1484-ben Temesvárnál; de a pusztításairól is híres volt. Hihetetlen kegyetlen kínzásokkal vallatta, majd végeztette ki az elfogott törököket.

Az 1480-as évek második felében Mátyás király – tekintettel arra, két törvényes feleségétől Katalintól és Beatrixtól egyáltalán nem született gyermeke -, a törvénytelen fiának, Corvin Jánosnak a trónöröklését készítette elő. A családi szimbólumáról, a hollóról elnevezett fiú 1473-ban született Budán, Mátyás és egy steini polgárleány, bizonyos Edelpeck Borbála házasságon kívüli kapcsolatából. Az uralkodó hatalmas birtokokat adományozott neki, hogy megfelelő bázisa legyen. Emellett a saját bizalmi embereit - például Szapolyai Imrét - is nagy hatalomhoz juttatta, hogy Corvin Jánost támogassák.

Mátyás 1490 április 6 –án, alig 47 évesen Bécsben hunyt el. Halálának pontos oka máig nem tisztázódott, bár a kutatók a mérgezés vagy az agyvérzést lehetőségeit tartják a legvalószínűbbnek. A temetése után május 17-re a Rákos mezejére hívták össze a királyválasztó országgyűlést. A trónra a legesélyesebb Mátyás fia, Corvin János volt, de a trónkövetelők közt találjuk Habsburg Miksát, Ulászló cseh királyt – Mátyás legfőbb korábbi riválisát és ellenfelét - és annak testvérét, a lengyel János Albertet. Az országgyűlésen hamarosan kiderült, hogy Corvin János kisebbségben maradt. A püspöki kar túlnyomó többsége ellene foglalt állást, és a nemesség nagy része is egy Hunyadiaknál lényegesen gyengébb kezű, ám jelentős külföldi támogatottsággal rendelkező jelöltet szeretett volna látni a királyi trónuson. Elfordultak Corvintól apja főbb hivatalnokai, és a megjelent főurak – köztük a legbefolyásosabb hadvezérek: Kinizsi Pál és Báthory István – sem álltak a herceg mellé. Corvin János a híveivel, seregével a birtokában lévő Szent Koronával, s apja kincseivel együtt elhagyta Budát. Délnek indult, ahol legtöbb hívének birtoka volt, s ahol újabb erősítésre számíthatott. A főurak Mátyás legjobb katonáit, Kinizsi Pált és Báthory vajdát csapataikkal Corvin után küldték. Több báró is csatlakozott hozzájuk. 1490 július 4-én a Tolna megyei Szabaton felu melletti Csontmezőnél találkozott a két sereg. Véres küzdelem után Kinizsiék győztek, Mátyás kincseinek nagy részét megszerezték. Corvin elmenekült, s ezzel a vereséggel kiesett a trónjelöltek közül.

Kinizsiék győzelme lehetővé tette, hogy július 15-én II. Ulászlót (uralkodott: 1490-1516) válasszák meg magyar királlyá. Corvin János lemondott trónigényéről és a Szent Koronát is visszaküldte. Kinizsi teljes erővel II. Ulászlót támogatta, s nagy szerepe volt abban, hogy két év alatt a királyi hatalom megszilárdult, a trónkövetelőket legyőzték. Kinizsi 1491-ben Miksa német király  katonáitól foglalta vissza Székesfehérvárt, Veszprémet és Szombathelyt.

1492-ben Ulászló az Ausztriában állomásozó zsoldosokat, a „fekete sereg” egységeit hozta Magyarországra, akik legyőzték János Albertet, de egyre több nehézséget jelentett zsoldjuk kifizetése. Az addig szinte kizárólag nyugaton foglalkoztatott sereg maradékát megkísérelték a törökök ellen bevetni. Mivel fizetni nem tudták őket, a zsoldosok Dél-Magyarországon raboltak. 1492 szeptemberében a Száva melletti Szegednic város és Halászfalva között Kinizsi verte szét és semmisítette meg Mátyás „fekete seregének” utolsó egységeit. Kinizsi temesi ispánként a török elleni harcot is folytatta: kétszer mentette fel Nándorfehérvárt, sőt Szabács és Jajca alatt is győzött. 1492-ben a viddini pasa 8 ezres seregét verte le. Később 1494 elején Kinizsi Szendrő mellett tört be török területre, két várkastélyt elfoglalt és gazdag zsákmányt szerzett. Szolgálataiért II. Ulászló 1494 elején országbíróvá nevezte ki. Még 1494-ben ismét felmentette Nándorfehérvárt, majd Horvátországba vezetett hadat. Ekkor Kinizsit szélütés (agyvérzés) érte, de hordszéken is betört seregével Szerbiába, Szendrő külvárosát felégette, de meghalt 1494 november 24-én Szent-Kelemen falvában, mielőtt Szendrő ostromához foghatott volna. Kinizsit a „verhetetlen” magyar hadvezért a nagyvázsonyi pálos kolostorban temették el. Olyan hadvezér hunyt el vele, aki élete alatt csak győzött, egyetlenegy vereséget sem szenvedett.

Zrínyi Miklós (1620-1664)

Zrínyi Miklós 1620 május 1-jén született vagy a horvátországi Ozaly várában, vagy – és ez a valószínűbb – a muraközi Csáktornyán, gazdag és nagyhatalmú horvát főnemesi családban. Apja Zrínyi György horvát bán volt, anyja pedig Széchy Magdolna szintén főnemesek sarja. Testvére Péter, aki részt vett az 1670-71-es Wesselényi-összeesküvésben. Péter lánya, Zrínyi Ilona pedig így az unokahúga volt. Dédapja az a Zrínyi Miklós volt, aki korábban 1542 és 1556 közt szintén betöltötte a horvát báni méltóságot, és 54 évvel főhősünk születése előtt, Szigetvár ostrománál halt vitézi halált. Küzdelme a magyar történelem kitörölhetetlen rész lett.  Fél évszázaddal korábban (1566-ban) ugyanis I. Szulejmán szultán mintegy százezres sereggel vette ostrom alá a szigetvári várat, melyet Zrínyi mintegy 2500 emberrel védett. Reménytelen küzdelemben, kézitusa harcok megvívása közben  halt hősi halált.

zrinyi2.jpg

Jan Thomas: Zrínyi Miklós portréja

A kis Miklós szinte a születésétől kezdve dédapja hőstettének bűvöletében élt; ő maga  is oly hírnévre, oly vitézi életre vágyott, mint őse. Miklós a szüleit nagyon korán elvesztette. Apjának 1626 decemberében bekövetkezett halála után, mindössze 6 évesen teljesen árva maradt, s nevelését – a főrendű zászlósurak családjai esetében nem ritka módon – a király által kinevezett gyámi tanács irányította. Pázmány Péter hivatalosan nem volt a nevelője (e tisztet Sennyei István veszprémi püspök töltötte be), de mint az ország kancellárja és II. Ferdinánd bizalmasa, irányító befolyást gyakorolt rá. A Zrínyi fiúk – Miklós, és a nála alig egy évvel fiatalabb Péter – tanulmányaikat otthon kezdték, majd a jezsuiták grazi (1630), bécsi (1634) és nagyszombati (1635) intézeteiben folytatták. Miklós, aki komolyságra hajló ifjú volt, nehezen tűrte az iskolai rend szigorúságát, és mindent megtett, hogy kivonja magát alóla. Később, 1636-ban, 16 éves ifjúként hosszú, – nyolc hónapos – tanulmányutat tett Itáliában, meglátogatta a barokk Rómát, valamint Nápolyt, Firenzét és hosszabb időt töltött Velencében. Ekkor alapozódott meg erős olaszos műveltsége, az olasz költészetben és irodalomban való jártassága. Zrínyi műveltsége saját korában párját ritkította: hat nyelven beszélt, még több nyelven olvasott, s egész életében élénk figyelemmel kísérte az európai szellemi élet minden jelenségét, később gazdag és jelentős könyvtárat gyűjtött.

Zrínyi 1637 tavaszán – 17 évesen – birtokai középpontján, Csáktornyán élt: mivel birtokai határosak voltak a törökök által meghódított területtel, jól megtanulta a kardforgatást is, 1638-tól kezdve életét a török elleni harcnak szentelte. Rendbe hozta az elhanyagolt gazdaságát, néhány év alatt sikerült korszerű árutermelő gazdaságokat létrehoznia. Hatalmas kereskedelmi vállalkozásokba kezdett, s gondoskodva birtokai és jobbágyai fegyveres védelméről, félelmetessé tette nevét a törökök előtt. Gyakran megfordult a főnemesek – Batthiányiak, Esterházyak, Draskovichok – udvaraiban, sőt innen választott feleséget is, Draskovich Mária Eusebia személyében, akivel 1646 február 11-én, 26 évesen házasodott össze. Felesége korán, 1650-ben elhunyt, s Zrínyi 1652-ben másodszor is megnősült, s felesége Lőbl Mária Zsófia lett. A török ellen számos kisebb összecsapásban ért el sikereket, de részt vett 1642-ben - a császár rendelkezésére - a sziléziai hadszíntéren folyó harcokban is, majd I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1644-45. évi Bécs elleni támadásakor a Habsburgok védelmében indított támadásokban. Zrínyi így a katonai pályán is gyorsan haladt, 1646-ban már tábornok volt, 1647-ben pedig – 27 évesen – horvát bánná, a déli végek főparancsnokává nevezték ki. Az első nagyobb győzelmét is 1647-ben aratta, a Muraközt dúló török csapatokat verte szét Légrádnál. 1651-ben visszafoglalta a törököktől Kis-Komáromot.

Az 1640-es és 1650-es években kiemelkedő költői és írói munkásság jellemezte Zrínyi Miklós életét. 1645-1646 telén írta meg nagy eposzát, a „Szigeti veszedelmet”, amelyben dédapja hőstettének állított halhatatlan irodalmi emléket. Az 1640-es évek végén írta meg a „Tábori kis tracta” című művét. További alkotásai: „Vitéz hadnagy” (1650-1653) „Mátyás király életéről való elmélkedések” (1656) „Az török áfium ellen való orvosság”

Irodalmi munkássága mellett a politikai életben is tevékenyen részt vett. 1655-ben indult a nádorválasztáson, de főnemesi ellenfelei megbuktatták, így 1655-ben Wesselényi Ferenc nyerte el a nádori címet. Az a bécsi terv viszont, hogy az ország mondjon le a szabad királyválasztás jogáról és fogadja el a Habsburg-ház örökös királyságát, nagyrészt Zrínyi hatalmas agitációja folytán hiúsult meg. Zrínyi ekkor már a főúri ellenzék, a köznemesség elismert vezéreként szerzett magának hírnevet, melynek során köztudottá vált róla, hogy a török kiűzését inkább Erdéllyel összefogva, a Habsburgok nélkül, jórészt önerőből képzeli el, sőt az oszmánok elkergetése után egy nemzeti király megválasztását tartja követendőnek. Ám a magyar főurak illetve II. Rákóczi György fejedelem közti összefogás is - a fejedelem halála miatt – meghiúsult. Így az események mégis a Habsburg-magyar szövetség lehetőségét hozták el.

Az 1663-1664 –es Habsburg-török háború

Amikor II. Rákóczi György és a Török Birodalom közt megromlott a viszony, a Habsburgok minimális segítséget próbáltak nyújtani Erdélynek. Rákóczi halála után (1659) hűséges hadvezére Kemény János állt az Erdélyben folyó török ellenes harcok élére, így Montecuccoli császári tábornok őt próbálta támogatni. A szándékosan szerényre tervezett osztrák haderő azonban így is kiváltotta a szultán Habsburgokkal szembeni haragját, amit tovább fokozott az is, hogy eközben Zrínyi Miklós 1661-ben hozzákezdett a Mura déli partján – vagyis török területen – egy új erősség, Új-Zrínyvár építéséhez. Az új erődítmény és az Erdély területére érkező osztrák haderő egyaránt megsértette a 15 éves háborút lezáró 1606-os Zsitvatoroki békét, így a szultán egy nagyszabású Magyarország és Ausztria ellen irányuló büntető háború megindítása mellett döntött. Az első támadás 1663-ban indult, amikor a Köprülü Mehmed fia Köprülü Ahmed nagyvezér mintegy 80 ezer fős sereggel megérkezett Magyarország területér. A törökök Budán megpihenve, Esztergomnál keltek át a Dunán, majd 1663 augusztusában Érsekújvárt vették ostrom alá. A jóval gyengébb császári haderő Magyaróvárnál állomásozott. A Dunántúlon felállított magyar hadsereg főparancsnokává Zrínyit nevezte ki az udvar. Zrínyi először a Muraköz és Horvátország védelmét biztosította, ennek során augusztusban Új-Zrínyvárnál győzelmet aratott egy 6 ezer fős török hadoszlop felett. Innen indult Pozsonyhoz, hogy a királyi hadhoz csatlakozva felmentsék Érsekújvárt. Elkéstek azonban, mert 40 napi ostrom után szeptember végén a vár elesett. Zrínyi Komáromnál mégis bevonult a Csallóközbe, hogy azt a portyázó török hadaktól megtisztítsa. Október elején Vízvárnál egy erősebb ellenséges csapatot semmisített meg, október végén pedig újabb győzelmet aratott a Vágnál. A túlerőben lévő, hatalmas török fősereget természetesen nem tudta megtámadni, de portyáival folyamatosan nyugtalanította. Amikor a törökök téli szállásra vonultak, Zrínyi mindvégig a nyomukban volt, a Garamnál megsemmisített egy utóvédet és megóvta a Felvidéket a további török pusztításoktól. A császári hadak is téli szállásra tértek, Zrínyi pedig a török támadással sújtott Muraközbe száguldott. 1663 november 27-én már a mintegy 15 ezer főnyi török-tatár seregeken aratott döntő győzelmet. A törökök ezt követően itt délen is téli szállásaikra vonultak.

Zrínyi híres eszéki hadjárata (1664)

Zrínyi Miklós 1663-64 telén sem pihent, sőt a hadtörténelem egyik legkiemelkedőbb vállalkozására készült. 1664 januárjában téli hadjáratra indította csapatait a török ellen. A XVII. században kivételes ritkaságszámba ment minden téli időszakban indított hadjárat, az útviszonyok, a hideg és a mostoha körülmények miatt. Éppen ezért volt meglepő és váratlan Zrínyi hadművelete, mely ráadásul még azért is különlegessé vált, mert sikeresen végződött. A magyar, horvát és német csapatrészekből álló 23-25 ezer fős haderejével január 20-án indult meg a Muraközből. Gyors előrenyomulással elfoglalta Berzencét, Babócsát, Barcsot és január 28-án érkezett Pécs alá. A várost elfoglalta, de a várat csak körülzárta a serege egy részével. Zrínyi 5 ezer lovassal január 30-án indult Pécs alól a Dráva felé, elfoglalta a 6 kilométer hosszú eszéki török hadi-híd északi hídfőjét és az Eszék várában lévő török őrség golyózáporában a hidat katonáival felégette. Serege február 3-án indult vissza Eszék alól, és február 14-én diadalmasan fejezte be a hadjáratot.

Zrínyi Miklós hadjáratai

Az eszéki híd a török számára különleges jelentőséggel bírt, hiszen a Hódoltságot csak ezen az állandó hídon keresztül tudta megfelelően ellátni katonával, és hadi-ellátmánnyal. A hatalmas fa szerkezet teherbírása alkalmassá tette a hidat több tízezres seregek, ágyúk és szekerek átkelésére. Éppen ezért volt fájdalmas és súlyos veszteség a szultán számára a híd elvesztése. A katonai akció jelentős hadművészeti teljesítmény volt: 500 kilométeres út megtétele téli időben, az ellátás megszervezése, a háborútól dúlt vidékeken, mindez méltán emelte Zrínyit a nagy európai hadvezérek sorába. Lipót császár és magyar király elismerte a teljesítményt, ugyanígy a pápa is, valamint 14. Lajos francia király és a spanyol király szintúgy. Zrínyi neve egycsapásra híressé és ismerté vált Európában

Az eszéki hadjáratot azonban nem követte folytatás, pedig a siker lehetővé tette volna a török legfontosabb dunántúli erősségének, Kanizsának a visszafoglalását. (Kanizsa még a 15 éves háborúban, 1600 nyarán került török kézre.) Az udvari körök huzavonája a Zrínyi mellé rendelt idegen vezértársak irigysége és tehetetlensége miatt Kanizsa ostroma csak 1664 április végén kezdődött, s azt félbe kellett szakítani a török főerők közeledése miatt. Olaj volt a tűzre Zrínyi háborgó lelkének, hogy Montecuccoli tábornok a császári hadsereggel csak tétlenül szemlélte, hogy június 30-án a törökök elfoglalták Új-Zrínyvárt és felrobbantották. Montecuccoli azonban parancsra cselekedett, amikor cserbenhagyta Zrínyit, ugyanis a császár utasítására a magasabb rendű célt, Bécs megvédését kellett szem előtt tartania, ezért várakozott csapataival északabbra. Az osztrákok úgy gondolták, hogy Bécs megvédése szempontjából sokkal alkalmasabb terepviszonyok közt, az Alpok lábainál kell megkísérelni, megállítani a törököket, és oda kell összpontosítani csapataikat.

Zrínyinek megtiltották, hogy Új-Zrínyvár érdekében önálló hadműveleteket kezdjen. Erre végérvényesen megsértődött: otthagyta a hadseregét és Csáktornyára ment, így nem is vett részt a császári hívó szó ellenére sem a hadjárat további menetében, az augusztus 1-jei szentgotthárdi csatában sem. 1664 november 18-án egy vadászaton egy sebzett vadkan a halálát okozta. Halálának körülményei rejtélyesek voltak, később a meggyilkolásának semmivel sem bizonyítható híre is elterjedt.

Görgey Artúr (1818-1916)

1_99gorgey.jpgBár Görgey Artúrt hosszú-hosszú évtizedeken keresztül méltatlanul kezelte a magyar közgondolkodás, napjainkra objektív történészek munkája nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy történelmünk egyik legnagyobb hősét és hadvezérét tisztelhetjük személyében. 

Görgey Artúr 1818. január 30-án született a felvidéki Toporcon, mégpedig egy nehéz anyagi helyzetben lévő család sarjaként. Tanárnak készült, de édesapja, Görgey György hallani sem akart erről és Artúrt a bátyjához, Árminhoz hasonlóan katonának szánta. Az apai szigor előtt meghajolva így Görgey Artúr 1832-ben a tullini katonai utászakadémia hallgatója lett. Alig 4 évvel később hadapródként kezdte meg katonai pályafutását. 1837-ben már hadnagy, a nemesi testőrség tagja, majd 1842-től 1845-ig huszárfőhadnagy. Ekkor élete nagy fordulatot vett: elhunyt édesapja. Ezzel a 27 éves Görgey Artúr számára megszűnt az apai kényszer, mely a katonai karriert írta elő számára és nekiláthatott végre saját tervei megvalósításához. 1845 nyarán kilépett a seregből és a prágai egyetemen vegyészetet kezdett tanulni. Közben, 1848 márciusában megnősült. Élete ezen szakaszában egy sikeres vegyész pálya, a családalapítás öröme és a nagybátyja révén nevére került toporci birtok igazgatása várt rá. Ám a történelem közbeszólt: kirobbant az 1848/49 –es forradalom és szabadságharc.

Görgey Artúrban megszólalt a hazafiság és képzett katonaként tudta azt is, hogy nagy szükség van rá az elkövetkező harcokban. 1848 májusában jelentkezett hát a magyar honvédseregbe, ahol rögtön századosi rendfokozatot kapott, mégpedig a győri 5. honvéd-zászlóaljnál. Szervezőkészségét, nyelvtudását és műveltségét gyorsan felfedezve hamarosan a Haditanács fegyverfelügyelői osztályára került. Ebben a beosztásában sokat kellett utaznia, hogy a szerveződő magyar honvédség számára kézi-, és egyéb fegyvereket tudjon beszerezni. 1848 augusztusában Görgey már őrnagy és a szolnoki, majd csepeli nemzetőr csapatok parancsnoka. Közben az országot megtámadta a Jellasics vezette, császárhű horvát hadsereg, mely két külön hadoszlopban indult Pest felé. A hadoszlopok közt a Zichy testvérek biztosították a kommunikációt. Görgey azonban elfogta őket katonáival és az idősebbik testvért, Zichy Ödönt hazaárulás vádjával felakasztatta. Lépése megdöbbenést keltett, hiszen arisztokratákat még soha nem akasztottak fel Magyarországon hasonló tettekért. Kossuth is felfigyelt az ifjú Görgeyre és úgy ítélte meg, hogy a fiatalember elkötelezett híve az alkotmányos Magyarországnak és magasabb beosztásra hívatott. Görgeynek aktív szerepe volt az ozorai csatában, ahol a harcok alatt összetűzésbe került Perczel Mórral (viszályuk a szabadságharc végéig megmaradt). 1848 októberében már honvédezredes, majd néhány héttel később tábornok (vezérőrnagy). A schwerchati csata után Görgey a feldunai hadsereg fővezére. A Windiscgratz herceg vezette osztrák támadás megindulásakor, a túlerő elől folyamatos visszavonulásra kényszerül, ami miatt számtalan vitája támad Kossuthtal.

Győr már december 26-án elesett, és a császári csapatok néhány nap után már Pestet fenyegették. A pánikba eső Kossuth, nem hallgatva Görgey józan tanácsaira, Perczel Mórhoz fordult segítségért, akitől minden áron győzelmet kért, és akit egy felesleges csata vállalására ösztönzött. A Kossuth -tal baráti viszonyt ápoló és Görgeyt kezdetektől nem kedvelő Perczel végül Mór városánál megpróbálta megállítani az osztrákokat, ám mivel nem volt hajlandó Görgeyvel egyeztetni, a háromszoros túlerő elsöpörte csapatait. A móri vereség december 30-án reménytelen helyzetbe hozta a Görgey vezette erőket, mert Perczel Mór könnyelműsége miatt most már nekik kellett a Fehérvár – Budapest vonal teljes hosszában védekezniük.

Az osztrákok Pest alá érkezésekor Görgey a fővárosba ment, hogy Kossuthtal tárgyaljon, ám a szabadságharc vezetőjét már nem találta ott. Rögtönzött haditanácsot hívott össze és új haditervet dolgozott ki, mely a feldunai hadsereget észak felé irányítva, és az osztrákokat maga után csalogatva a Felső-Tisza vidéki összevonási pontra rendelte a magyar csapatok zömét. (Egy későbbi ellentámadást előkészítendő.) A haditerv után adta ki híres váci nyilatkozatát, mely az ingadozó tisztekhez szólt és a törvényes vezetés meglétét illetve a további harc jogosságát hangsúlyozta. Kossuth azonban félreértette a nyilatkozatot és bizalmatlan lett Görgeyvel szemben.

A szabadságharc elkövetkező szakaszában, az úgynevezett téli hadjáratban katonai zsenialitással vezette csapatait. A branyiszkói áttörés február 5-én Guyon Richárd nagy diadalát hozta, majd a Görgey-sereg terv szerint február 10-re Kassa alá ért. A sikerek dacára azonban Kossuth leváltotta a főparancsnoki pozícióból a tehetséges tábornokot és helyére Dembinszkyt nevezte ki. A lengyel származású tábornok azonban az 1849 februári kápolnai csatában hibát hibára halmozva veszített, amiért a tisztikar fellázadt és Dembinszky leváltását követelte. Kossuth végül engedett és újra Görgeyt nevezte ki főparancsnoknak.

Következett 1849 áprilisa, Görgey pályafutásának legnagyobb dicsősége: a tavaszi hadjárat. A hadjárat haditerve szerint Tiszafüredről Gáspár András 7. hadtestének Gyöngyös és Hatvan városain keresztül, míg Klapka György, Aulich Lajos és Damjanich János hadosztályainak Jászberény, Tápiobicske és Isaszeg településein át kellett Pest alá, Gödöllőhöz vonulnia.

1_63tavaszi_hadj.jpg

A terv egyik első célja Windisgratz erőinek bekerítése volt. A három döntő győzelem április 2-án Hatvannál, április 4-én Tápiobicskénél és április 6-án Isaszegnél ugyan nem hozta meg az osztrákok bekerítését, de mégis óriási dicsőséggel ruházta fel a szabadságharcot. Miközben Debrecenben a trónfosztás kimondatott és létrejött az új magyar berendezkedés is, melyben Kossuth kormányzó, Görgey pedig hadügyminiszter lehetett – a tavaszi hadjárat folytatása gyakorlatilag felszabadította Magyarországot az osztrákoktól.  A gödöllői haditanács után  április 10-én Vácon, majd április 19-én Nagysallónál is győzelmet aratva a magyar seregek április 22-én bevonulhattak Komáromba. Bár az osztrákok bekerítése ezúttal sem sikerült, az ország nagy része magyar kézre kerülhetett.

A tavaszi hadjárat harmadik haditanácsa április 29-én Komáromban zajlott. A megbeszélés témája ezúttal az országból távozó császáriak üldözése és a főváros ostroma közti dilemma eldöntése volt. A haditanács végül a főváros visszavétele mellett foglalt állást, hiszen a seregek kimerültsége, az utánpótlási vonalak hosszúsága és a függetlenségi nyilatkozat által megkövetelt politikai célszerűség is ezt diktálta.

Buda ostroma azonban nem várt módon május 4 és 21 közt, két hét hosszúságúra nyúlt, de végül siker koronázta. Az ostrom alatt, 1849 május 9-én I. Miklós cár nyilatkozatban jelentette be, hogy Ferenc József kérésére az orosz csapatok megindulnak a magyar szabadságharc leverésére. Görgeyt I. Miklós bejelentése arra ösztönözte, hogy a várható orosz támadás előtt kierőszakoljon egy áttörést Komáromból Pozsony felé. Így 1849 június 20-án a Duna mindkét oldalán támadást indított a Rába, és a Vág átkelőinek megszerzésére. A hadművelet a Rábánál sikeres volt, de a Vágnál kudarcot vallott, és bár a peredi csatában (június 20) magyar győzelem született, végül az osztrák túlerő illetve az egyes parancsnokok hibái miatt visszavonulással végződött.

1849 június 15-én több irányból összesen 193 ezer főnyi orosz, és 66 fős osztrák haderő zúdult a már egy éve folyamatosan hadban álló Magyarországra. Az oroszok északon a Jablonkai és Duklai hágókon keresztül, az Eperjes – Kassa – Miskolc útvonalon közeledtek Pest felé, Erdélyben pedig Lüders vezetésével a Tömösi, Törcsvári illetve Grottenjelm vezetésével a Borgói és Radnai szorosokon át indultak Szeben irányába. Eközben a harmadik nagy haderő Julius von Haynau főparancsnok vezetésével Pozsony alól indult meg a Duna jobb partján Győrön át Pest felé.

Az intervenció elleni védekezés megszervezése céljából először június 24-én, majd június 26-án ült össze Pesten a minisztertanács. Az első megbeszélésen még csak a pillanatnyi katonai helyzetet vitatták meg, de a másodikon már elfogadták Görgey haditervét. A fiatal főparancsnok terve szerint a magyar erők legfőbb összevonási területe Komárom lett (1, 2, 3, 7. hadtest és a Kmetty hadosztály) de megerősítették az északról közelgő oroszokat feltartóztatni próbáló Wisocky hadtestet is, kiemelve, hogy amennyiben a délvidéken Vécsey, vagy Erdélyben Bem győzni tud, úgy legfontosabb feladatuk Jozef Wisocky megsegítése kell legyen.

Kossuth június végén, mikor hírét vette Győr és Miskolc elestének pánikba esett. Azonnal összehívta a minisztertanácsot, melyen Görgey távollétében Perczel és Dembinszky tanácsára egy teljesen új haditervet fogadtak el. Ez alapján az új összevonási körzet Komárom helyett Szeged lett. A terv fő hibája, a felvidék és Dunántúl harc nélküli feladása mellett az volt, olyan terepre vitte a szabadságharc végső csatáinak helyszínét, melyen semmilyen védekezést könnyítő természetes akadály nem létezett. A terv egyetlen előnye az volt, hogy vereség esetén a Török Birodalom elérése könnyen és gyorsan lehetővé válhatott. Az új haditerv vázlatait Kossuth küldöttséggel, - melyet Kiss Ernő, Aulich Lajos és Csány László alkotott  - azonnal elküldte Görgeyhez, azzal az utasítással, hogy ő is haladéktalanul induljon meg az új összevonási pontra, azaz Szegedre.

Közben Görgey mit sem tudva az új koncepcióról, levélben kérte Kossuthot arra, hogy tartson ki a komáromi csapatösszevonás terve mellett. Mikor megérkezett hozzá a küldöttség és Kossuth utasítása, fejet hajtott az új parancs előtt, bár kijelentette nem ért vele egyet. Ekkor újabb levelet írt, melyben közölte, hogy engedelmeskedik az utasításnak. Ám Kossuth ekkor már kézhez kapta első levelét, mely a komáromi terv előnyeiről szólt, így azt hitte Görgey megtagadja parancsát. Az eredmény Görgey azonnali leváltása lett. Az új főparancsnok előbb Mészáros Lázár (július 1-24) majd Dembinszky lett.

Bár Görgey már június 30-án kézhez vette a szegedi összevonásra felszólító parancsot, a kezén lévő erőkkel csak 12 nappal később indult el a találkozási pontra. A két időpont közt előbb július 2-án, majd július 7-én is megkísérelte az áttörést Komáromnál. Közben az első komáromi csatában (július 2-án) egy lovasroham vezetése közben megsérült a fején, (még sérülten is parancsokat osztogatott, majd ideiglenesen Klapka György helyettesítette). Amíg lábadozott, főtisztjei elérték Kossuthnál, hogy Görgey megtarthassa a feldunai sereg főparancsnoki címét. Végül július 12-én a két sikertelen komáromi csata után a Duna bal partján elindulva megkezdte nyári hadjáratát, hogy Komáromból Szegedre jusson.

Az úgynevezett nyári hadjárattal Görgey lekötötte az orosz főerőket, miközben Vácon, Tokajon, Debrecenen keresztül Aradra vonult. A szabadságharc utolsó csatái Szegednél (szőregi csata) és Temesvárnál zajlottak. Ám ezekben Görgey nem tudott részt venni. A vereségek után  1849 augusztus 11-én reggel az utolsó minisztertanácsi ülésen Kossuth Görgeyt nevezte ki fővezérnek és megbízta a fegyverletételi tárgyalások vezetésével. Ugyanazon a napon délután Kossuth lemondott és minden polgári és katonai hatalmat Görgeyre ruházott. Ezt követően Kossuth Orsovánál elhagyta az országot, Görgey pedig felvette a kapcsolatot az oroszokkal. A tárgyalások után augusztus 13-án Görgey Aradtól 30 km re északkeletre Világosnál, a szőlősi mezőn 30 ezer katonájával együtt letette a fegyvert.

Görgeyt a fegyverletétel után Nagyváradra vitték, itt tudta meg, hogy ausztriai száműzetésre ítélték. Kossuth vádaskodásai miatt – melyek különböző orgánumokban jelentek meg – Görgeyt mintegy másfél évszázadig árulóként tartotta számon a magyar közvélemény. Görgey Artúr Klágenfurtban telepedett le, ahol családot alapított: lánya, Berta 1850-ben, fia, Kornél 1855-ben született. Közben 1852-ben német nyelven megírta emlékiratait, melyek példányait a birodalom hatóságai elkoboztak és csak 1911-ben jelentek meg Magyarországon. A kiegyezés idején még írt egy cikket Kossuthoz, Nyílt kérelem Kossuth Lajos úrhoz címmel. Ebben igaztalan vádjainak felhagyására kérte az egykori kormányzót. Végül 1916 május 21-én hunyt el Budapesten, 98 éves korában.

Kiegészítés: Görgey vagy Görgei?

Görgey Artúr "y" végződésű vezetéknevet örökölve látta meg a napvilágot 1818 január 30-án. Harminc évesen azonban, 1848 során úgy döntött, hogy elhagyja nevének nemesi származására utaló "y" végződését, így azontúl Görgei formában írt alá.

Ugyanakkor kiemelendő, hogy „Az Életem és működésem” című művön - mely 1911-ben, tehát még a szerző életében jelent meg egyetlen magyar kiadásban - a Görgey név olvasható, „y”-al. A másik lényeges tény a kérdést illetően, hogy Görgey István (a tábornok testvére), aki végül is visszaipszilonosította bátyjának a nevét, így írt az „y” konta „i” témakörről:

 „A pesti radikális hírlapok, miket naponta mohón olvasgattunk, egy napon avas obskuritásnak minősítvén a régi nemesi családnevek hagyományos ódon ortográfiáját, én rögtön kapacitálva, kezdtem nevemet a végén ipszilon helyett csak i-vel írni – meg nem gondolván, hogy ez tulajdonképpen nem egyéb, mint következetesség az elvem ellen – egy múlékony új divat hebehurgya követése; a család többi idősebb tagjai szemében pedig a család tiszteletre méltó múltjának, a tradíciónak, a név megváltoztatásában magának a család egységének a semmibe vétele s a család neheztelésének a kihívása. Azonban Artúr bátyám, meglátván új divatú aláírásomat, ellenvetés nélkül legott követte példámat; azt mondta: kettőnknek minden csekélységben is egyetértőleg kell eljárnunk. – Hogy bátyám is követte példámat: ennek aztán már komolyabb következménye lett – amit persze álmában sem láthatott előre. A ma már történelmi beccsel bíró okiratok egész tömege az ő aláírását i-vel a végén mutatja, míg testvéreink és ezek gyermekei, sőt tulajdon feleségeink is a nemzetség többi tagjaival a régi helyesírást követik, és végre magunk is okosabbnak találtuk az egykori következetlenséget egy indokoltabb új következetlenséggel reparálni.”) Forrás: Katona Tamás mek.oszk.hu

Úgy vélem mind a Görgei mind pedig az "y"-os Görgey helyes lehet, bár én magam a Görgey alakot pártolom (és használom) mégpedig az egyik legjobb magyar történészt, Katona Tamást (1932-2013) követve ebben a kérdésben.

Harmat Árpád Péter

 Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebook -on is!

logo_toritanulas_uj_1.jpg

2017.01.25.(17:12)

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenelemtanulas.blog.hu/api/trackback/id/tr1712155257

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BiG74 Bodri 2017.01.26. 21:41:46

Lehet, hogy a Görgey -t kizáró diletantizmussal jobban jártunk. Lehet, Görgey sikeres védelmet valósított volna meg, de a túlerővel szemben nagy véráldozatokkal, a győzelem reménye nélkül.

Az átkosban tizenévesként én is árulónak aposztrófáltam a tanultak alapján, míg a hivatásos katona bátyám szép nyugodtan vázolta előttem a fent ismertetett Görgey -t.

zia77 2017.01.26. 21:41:47

Nagyszerű, élvezetes olvasmány korábbi hőseinkről.

Győző Zakariás 2017.01.27. 15:55:07

"A tavaszi hadjárat harmadik haditanácsa április 29-én Komáromban zajlott. A megbeszélés témája ezúttal az országból távozó császáriak üldözése és a főváros ostroma közti dilemma eldöntése volt. A haditanács végül a főváros visszavétele mellett foglalt állást, hiszen a seregek kimerültsége, az utánpótlási vonalak hosszúsága és a függetlenségi nyilatkozat által megkövetelt politikai célszerűség is ezt diktálta." Persze a megvert osztrákok sem voltak jobb helyzetben. Ugyanakkor, az osztrákok egyetlen stratégiai súlypontja a legyőzőtt seregük volt, amely azért alapot adott az ujjászervezéshez. Tehát a politikai célszerűség győzőtt a katonai stratégiai célszerűség felett. Buda visszavétele semmilyen módon nem segítette a magyar szabadságharc sikerét, de fontos időt, erőforrásokat kötött le, továbbá lehetőséget adott arra, hogy az osztrákok újjászerevezzék a seregüket és így a magyar csapatoknak két ellenséggel kellett egy időben megküzdeni. Ehhez viszont nem álltak rendelkezére a szükséges erőforrások.

Black Hole 2017.03.15. 08:05:43

Nagyon élvezetes olvasmány volt, köszönöm!
süti beállítások módosítása