Totális vagy totalitárius államrendszerek kiépülésében bővelkedett a XX. század. Ilyen épült ki a második világháború idején Japánban, a 20-as évek idején Olaszországban (a Mussolini vezette rendszerben), később Frankó Spanyolországában, illetve a Hitler vezette náci Németországban is. Amellett persze a Sztálini Szovjetunió és a Mao Ce-tung vezette Kína berendezkedései is ezt az állam-modellt követték, még ha ideológiájukban el is tértek a nemzetiszocialista és fasiszta rezsimektől.
Az egyes állammodellek pedig feltűnően sok hasonlóságot mutattak. Nézzük az 5 legfontosabb közös jellemzőt:
- Egypárt rendszer. Minden totális diktatúrában egyetlen párt kezében összpontosult minden hatalom, a szabad választások esélye nélkül. Duális szisztémában, egymással párhuzamosan létezett a hagyományos hatalmi szerkezet - vagyis az önkormányzatok, parlament és kormány - illetve a pártszervek - vagyis a párt irodák, pártkongresszusok és pártvezetők - ám a kettő közül a valódi irányítás mindvégig a pártszervek kezében maradt. Ez a "felállás" egyúttal azt is jelentette, hogy egyetlen ideológia létezett csupán, mely kizárólagos primátust élvezett minden más megközelítéssel szemben. A fasiszta országokban ez a fasizmus, a náci Németországban a nemzetiszocilaizmus, a Szovjetunióban pedig a kommunizmus volt. Az uralkodó ideológia pedig alapjaiban határozott meg mindent: a kultúrától a gazdaságon át az általános és kötelezően követendő életmódig (és értékrendig).
- Vezérkultusz, militáns jelleg, szimbólumok. Mindig egyetlen diktátor állt az állam élén, aki személyi kultusszal tartotta kezében a teljhatalmat. Hitler, Mussolini és Franco egyaránt a "vezér" megszólítást használták: Hitlernél a "Führer" Mussolininél a "Duce" Frankónál pedig a "cadillo" titulus volt a jellemző. Sztálin "beérte" a generalisszimusz megszólítással. A militáns külsőségek szintén közös jellemzőnek tekinthetőek. A nácik a barna, az olasz fasiszták a fekete inget "kedvelték", Frankó maga is a tábornoki karból lépett elő diktátorrá, a kínaiak pizsamaszerű egyen-viseletét pedig még Teng Hsziao-ping idején is általánosították. A szimbólumok használata - horogkereszt, (szvasztika), vesszőnyaláb, vörös csillag - az egységet volt hivatva hangsúlyozni.
- Állami erőszakszervezetek. Minden náci, fasiszta és kommunista rendszer fenntartott egy olyan mindenható biztonsági főhivatalt, mely kizárólag a legfelső pártvezetésnek engedelmeskedve bármit megtehetett a lakossággal. Ez a szervezet Sztálinnál a CSEKA (Csrezvicsajnaja Komisszija), később KGB, Hitlernél az SA, SS, RSHA (Reichssicherheitshauptamt), illetve a GESTAPO (Geheime Staatspolizei), Rákosinál pedig az ÁVO és ÁVH volt. (De a sor folytatható lenne például a román Securitátéval és az NDK beli Stasival is.) Ezek a szervezetek a gyanúsnak minősítetteket vallathatták és lágerekbe is zárhatták (sőt a másként gondolkodók meggyilkolása is gyakorinak számított).
- Polgári szabadságjogok és a sajtó teljes korlátozása. Minden totális rezsim blokkolta a sajtó működését, ami azt jelentette, hogy csak pártpropaganda jelenhetett meg az újságokban. Ehhez társult a polgári szabadságjogok "befagyasztása": a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság (szabad tüntetés), a vallásszabadság megszüntetése. A totalitárius rezsimekben a média (mely akkoriban az újságokat és a rádiót jelentette csupán) kizárólag a legfelső vezetőt éltető és céljait helyeslő szólamokat közölhetett.
- Ellenségkép kialakítása és állandó harc. Minden totalitárius rezsimben pontosan meg volt fogalmazva, hogy ki a nép ellensége, vagyis kik azok, akiket üldözni kell. A náciknál a zsidók és a kommunisták (illetve a nyugati országok emberei), a szovjeteknél pedig a burzsuák, a kulákok (gazdag parasztok), az arisztokraták és a rendszert kritizálók voltak ezek az "elemek". Az állandó harc minden totális rendszer jellemzője volt.
A két világháború közti diktatúrák közös jellemzői
1.) A pártállam kialakítása: egy olyan antidemokratikus rendszeré amelyben egyetlen párt uralja a politikai életet (egypártrendszer), az összes többi párt és a szakszervezetek felosztásával, a független sajtó betiltásával, a parlament megszűntetésével, a párt vezetője pedig korlátlan hatalommal rendelkezik, magát vezérnek nevezi (führer, duce – vezérkultusz) és rendeleti úton kormányoz
2.) A társadalom bekerítése: a társadalom feletti totális ellenőrzés kialakítása, melynek eszköze volt a cenzúra (könyvek, lapok, művészeti alkotások), és az egyházellenes döntések sorozata (Olaszországra ez nem igaz, mert a fasiszták nem voltak antiszemiták és egyházellenesek) A vallásellenesség és vallásüldözés Oroszországban: templomok lerombolásával is járt. A társadalom meggyőzését szolgálta a jelképhasználat - az oroszoknál vörös csillag/zászló, Olaszországban a fasces, Németországban a horogkereszt- és az egység látszatának megteremtése (Gleichscaltung=egységesítés programja; a társadalom uniformizálása, gondolkodásának átformálása). A társadalom bekerítését szolgálta még az emberek manipulálása is: demagógiával, hamis ígéretekkel a párt népszerűsítése, nagy szakrális terek kialakításával, a nagyság-, legyőzhetetlenség-tudat, az erőkultusz hangoztatásával, a múlt, a tradíciók tagadásával, helyette a jövő (pártideológiának megfelelő) emberképének megteremtésével, a propagandakeltéssel (nagyszabású rendezvények pl.: ünnepi pártnapok, felvonulások, plakátok, filmek, néprádió), nagyfokú érzelemkeltéssel, a pártideológia valláspótlékká növelésével
A 30-as évek diktatúráinak lényeges részét képezte a társadalom megfélemlítése terror alkalmazásával. A terror kifelé és befelé is érvényesült, a koncentrációs büntetőtáborok szervezésével (Olaszo.-ra ez nem volt jellemző, csak Németo.-ra, Oroszo.-ra), koncepciós perekkel, a hadsereg és a politikai rendőrség (Gestapó, SA-osztag, SS-osztag, Cseka→GPU→KGP) állandó nyomásával, besúgóhálózat kiépítésével, politikai merényletekkel, tisztogatásokkal, ellenségkép-, bűnbakkereséssel (az oroszoknál: kulákok, a németeknél: zsidók, kommunisták). Ide tartozik még a vezérkultusz/személyi kultusz megteremtése, a társadalomra kényszerítésével, rendkívüli intézkedések bevezetésével: szabadság korlátozása, egyesülési-, gyülekezési jog korlátozása, lehallgatások, házkutatások engedélyezése, magánszemélyek kifosztása
3.) A gazdaság bekerítése, erőszakos fejlesztése : építkezések, infrastruktúrális fejlesztések, a gazdaság kizsákmányolása, az ipar erőltetett fejlesztése a mezőgazdaság kárán, a gazdaság feletti totális állami ellenőrzés (az oroszoknál:hadikommunizmus→tervgazdálkodás: NEP(1921-től 1928-ig)→kollektivizálás(1928-tól); a németeknél: Neuer Plan = új terv: autópálya kiépítése, német nemzeti bank felállítása, “Mindent a hadseregnek!”, az államot ipari nagyhatalommá akarták tenni (oroszoknál pl.:Sztálin 5 éves terve)