Hazánk 73 évvel ezelőtt, a második világháború egyik legpusztítóbb évében német megszállás alá került, szuverenitását elveszítve. Az esemény megváltoztatta addigi politikánkat, felborította terveinket és a Horthy Miklós neve által fémjelzett korábbi törekvéseket. De hogyan is zajlott, milyen előzmények után ez a bizonyos fordulat?

Magyarország 1941 június 27 -én lépett a második világháborúba, amikor a náci Németország már lerohanta és meghódította Lengyelországot, Dániát, Norvégiát, Hollandiát, Belgiumot, Luxemburgot, Franciaországot illetve Görögországot és javában harcolt a Szovjetunió ellen is. Hadba lépésünket élénk vita előzte meg a parlamentben: egyik oldalon Bárdossy László miniszterelnök hívei álltak, akik az 1940 november 20-án általunk aláírt Háromhatalmi Egyezményre hivatkoztak (és az ebből eredő szövetségesi kötelezettségeinkre), illetve a románokra, akik már eldöntötték két komplett hadseregük kiküldését is a keleti frontra. A másik oldalon a fegyveres semlegességet pártoló képviselők érveltek a harcoktól való távolmaradás mellett. Végül a háborús párt győzött, amiben jelentős szerepe volt annak, hogy 1941 június 26-án ismeretlen gépek lebombázták Kassát.

Német alakulat Budapesten 1944 -ben, egy Királytigris harckocsival /Bundesarchiv/

Magyar katonai részvétel a háborúban

Hazánk a Kárpát-csoport 40 ezres haderejét, mintegy 5 dandárt küldött 1941 nyarán a szovjet frontra, Szombathelyi Ferenc tábornok vezetésével. Közben 1941 végén a németek nagy vereséget szenvedtek Moszkva alatt és Horthy Miklós kormányzóban felmerült, hogy a németek esetleg el is veszíthetik a háborút. Óvatosabb „német-barátságának” volt jele, hogy 1942 március 7-én a köztudottan nyugatbarát és náci ellenes Kállay Miklóst nevezte ki miniszterelnöknek.

Az új kormányfő persze azonnal titkos tárgyalásokat is kezdett a szövetségesekkel (nyilván Horthy tudtával és támogatásával.) A titkos diplomáciai megbeszélések semleges országokban, Svájcban, Törökországban és Svédországban zajlottak. (Ezt a furcsa, kettős politikát nevezték később „Kállay-féle hintapolitikának", vagy „Kállay-kettősnek”.) Közben a mit sem sejtő Hitler, Joachim von Ribbentrop és Wilhelm Keitel tábornagy Budapestre küldésével arra kérte a magyar hadsereget, hogy nagy erőkkel – egy kibővített, komplett hadsereggel – vegyen részt az 1942 nyarán induló Kék hadműveletben (Fall Blau), melynek legfőbb célja a Volga-partvonalának, Sztálingrád városának és a Kaukázus vidékének megszerzése volt.

A magyarok vállalták a Kék hadműveletben való katonai részvételt és a szovjet hadszíntérre küldték Jány Gusztáv vezetésével a II. magyar hadsereget. A 200 ezres sereg azonban hiányos felszereléssel volt kénytelen biztosítani a Don folyó 200 km –es (számunkra túl hosszú) partvonalát, a mélységi védekezés lehetősége nélkül. Amikor a románok megfutamodása miatt átszakadt Sztálingrád felett és alatt a front és novemberben megkezdődött a város bekerítése, a magyar csapatok még mindig nem kaptak megfelelő utánpótlást és páncéltörő fegyvereket. Végül a szovjet ellentámadás elsöpörte a németeket, felmorzsolta a sztálingrádi erőket és 1943 január 12-én szabályosan legázolta a magyar erőket Voronyezs alatt. A 2. magyar hadsereg szinte megsemmisült, 120 ezer emberét vesztette el a doni katasztrófában.

A német megszállás előzményei

A vereség újabb lendületet adott a nyugattal már 1943 márciusa óta titkon tárgyalásokat folytató Kállay-kormánynak a megbeszélések felgyorsításához. Ugyanakkor 1943 őszén két nagyon fontos változás is történt a világpolitikában, melyek alapjaiban írták át a magyar kormány átállási lehetőségeit. Egyrészt 1943. szeptember 8-án a Pietro Badoglio vezette olasz kormány Mussolinit megkerülve bejelentette, hogy Olaszország leteszi a fegyvert, másrészt 1943 novemberében a teheráni konferencia (Churchill, Roosevelt és Sztálin részvételével) eldöntötte, hogy a megnyitandó második front Észak-Franciaországban lesz (nem pedig a Balkánon, mint az első világháborúban). Mindkét esemény súlyos következményekkel járt ránk nézve. Először is az olasz átállási kísérlet (mely egyébként meghiúsult) a többi német-szövetségesre irányította Hitler figyelmét (nehogy azok is átállásra készüljenek). Az Abwehr utódjaként működő RSHA hírszerző osztálya pedig kiderítette, hogy a magyar kormány igenis éppen erre készül, azaz az olaszokhoz hasonlóan az átállását készíti elő. A Führer ekkor határozta el, hogy ezt mindenképpen meg kell akadályoznia. Ehhez pedig a leghatásosabb eszköz Magyarország mielőbbi katonai megszállás volt.

A teheráni konferencia szintén lényeges változásokat hozott a magyarokra nézve: az angol-amerikai kormányzat ugyanis a tárgyalásokat követően közölte Kállay diplomatáival, hogy a továbbiakban már Sztálinnal kell tárgyalniuk az esetleges magyar átállásról (hiszen Kelet-Európát a szovjet csapatok hadműveleti területének nyilvánították). Ezen a ponton a Kállay-diplomácia megtorpant és bizonytalanná vált a folytatást illetően.

Nagyhatalmi konferencia Teheránban (Churchill, Roosevelt, Sztálin)

A német katonai vezetés 1943 szeptember 30-án dolgozta ki, Margarethe hadművelet néven Magyarország katonai megszállásának haditervét. A konkrét végrehajtásra azonban csak 5 hónappal később, 1944 március 19-én került sor.

A megszállás (1944 március 19.)

A német bevonulás előtt a III. Birodalom titokban előkészítette a hatalomváltást Budapesten: hazánkba utazott például a későbbi helytartónak kinevezett Edmund Veesenmayer SS-vezérőrnagy és tárgyalni kezdett ellenzéki, szélsőjobbos politikusokkal (nyilasokkal). Ugyancsak a német megszállás előkészítését szolgálta, hogy Dietrich von Jagow budapesti német követ 1944 március 15-én az ausztriai Klessheimbe invitálta Horthyt egy Hitlerrel való találkozóra. (Ez volt egyébként kettejük között az ötödik személyes megbeszélés.) A magyar kormányzó március 18-án érkezett a Salzburg közelében fekvő kastélyba. Meghívása arra utal, hogy a Führer tartott Horthy esetleges ellenkezésétől a német megszállást illetően, ami jelentősen megnehezítette volna a hadművelet végrehajtását. (Egy németeket feltartóztatni akaró magyar hadsereg, mely akár fegyveresen is szembeszáll a Wehrmachttal, többszörös katonai haderő bevetését igényelte volna. Ám a németek nem akartak erre a célra értékes csapatokat elvonni a frontvonalakról.) Horthy kiérkezésekor azonnal szembesült, hogy míg ő Klessheimben tartózkodik, hazáját megszállják a németek.

Hitler és Horthy Klessheimben kényszer szülte mosollyal 

A megszállás, mint katonai akció négy irányból indult, Maximilian von Weichs és Friedrich Foertsch tábornokok vezetésével. Mintegy 50 ezer német katonát vetettek be, (ami a feladathoz képest csekély erőnek számított), mégpedig baráti vagy legalábbis közömbös fogadtatásra számítva. A magyar hadsereg pedig valóban tétlen maradt (egy-két későn értesített alakulatot leszámítva), mivel Szombathelyi tábornok erre adott utasítást a teljes magyar honvédség számára. Közben Horthy aznap, március 19-én koronatanácsi ülést hívott össze, melyen tisztázta a magyar vezetéssel a kialakult helyzetet és kijelentette: ha Magyarország ellenállt volna, akkor az az ország elpusztítását jelentette volna. (Félő volt, hogy a szomszédos országok területi követeléseik érvényesítésére is fel tudták volna használni a megszállást). 

Horthy tehát helyén maradt, Kállayt leváltották és egy teljesen új ország-vezetés állt fel, Sztójay Döme és Edmund Veesenmayer részvételével.  A német haderő megszállta a stratégiai fontosságú helyeket, például repülőtereket, hidakat, fontos közlekedési csomópontokat. A magyar hadsereg élére német főtisztet neveztek ki, illetve német összekötő tisztek kerültek minden magyar egységhez.

Németek a Halászbástyánál

A megszállást követően az SS, a Gestapo és az RSHA megkezdte a maga tevékenységét, például az ellenzékiek, gyanúsak, zsidó származásúak számbavételét, letartóztatását, összegyűjtését. Megindult a magyar holokauszt kiteljesedése, közel fél millió zsidó lakos elpusztítását eredményezve. Magyarországtól pedig hosszú időre elvették a szuverenitását (előbb a németek, majd a szovjetek).

Horthy Miklós 7 hónappal később, 1944 októberében elégelte meg a németek túlkapásait és elhatározta hazánk kiléptetését a háborúból. Kiugrást kísérlete azonban még aznap elbukott.  A kormányzót az SS azonnal letartóztatta és Németországba vitette, hazánk pedig maradéktalanul ki lett szolgáltatva a nyilasok és a nácik önkényének illetve rombolásának. A háborús frontok, a 2., 3. és 4. ukrán front fél év alatt vonult át az országon, romhalmazzá változtatva mindent.

Harmat Árpád Péter

Ha érdekesnak találtad a posztot, keress bennünket a Facebook -on is.

2017.03.19.(15:45)