Történelem blog

A magyar revízió és a bécsi döntések [87.]

2016. augusztus 31. - Harmat Árpád Péter

A revizionizmus (irredentizmus) – vagyis a trianoni diktátum eltörlésének és  a történelmi Nagy-Magyarország visszaállításának igénye – már 1920 –tól kezdődően beépült a magyar „közgondolkodásba”. Idővel az államvezetés diplomáciai törekvéseiben is megjelent a revíziós politika, mely Gömbös Gyula miniszterelnök 1933 június 17 -én, Adolf Hitlernél tett látogatásával vette hivatalosan is kezdetét. Innentől kezdve a két legfontosabb külpolitikai kérdés: a revízió és német orientáció elválaszthatatlanul és végérvényesen összekapcsolódtak egymással. 

revizio.jpg

A Német Birodalom és Adolf Hitler iránti elköteleződés 1933 és 1941 közt fokról fokra történt. Először gazdasági kapcsolatokat építettünk ki a III. Birodalommal, majd bevezettük az első zsidótörvényt (1938 május 29-én). Mivel Hitler elégedett volt a magyarok zsidóellenes politikájával és lassú Németországhoz közeledésével - az első Bécsi döntéssel (1938 november 2-án) visszaadta nekünk a felvidék egy részét, mintegy 12 012 km2 -t, 869 ezer lakossal (akiknek 87% -a volt magyar) Most rajtunk volt a hálálkodás sora, így 1939 elején (cserében) kiléptünk a  Népszövetségből és csatlakoztunk az Antikomintern Paktumhoz (kommunista ellenes szövetség). Viszonzásul Hitler hozzájárulását adta Kárpátalja magyar megszállásához, amire 1939 március 15-én került sor, és újabb 12 800 km2 területgyarapodást eredményezett (0,7 millió lakossal, akiknek 10% -a volt magyar) Később bevezettük a második zsidótörvényt (1939 május 5-én). A jutalom ezúttal sem maradt el: a Führer nekünk adta Erdély északi részét. Ez volt a második Bécsi döntés 1940 augusztus 30-án. Ezzel az újabb határozattal 43 104 km2 -nyi területet sikerült visszaszereznünk a hajdani Nagy-Magyarországból, 2,4 millió lakossal (akiknek 54%-a volt magyar.) A magyar csapatok az aláírás után 5 nappal, azaz szeptember 5-én kezdték meg Észak-Erdély birtokbavételét. Idézet bécsi döntés dokumentumából:

„Azoknak a megbeszéléseknek során, amelyek Bécsben, 1940. évi augusztus hó 29. és 30. napján Németország, Olaszország Románia és Magyarország képviselői között a Magyarország részére átengedendő területnek Románia és Magyarország között függőben lévő kérdésében folytak, Románia és Magyarország képviselői meghatalmazásaik alapján a birodalmi kormányt és az olasz kormányt felkérték arra, hogy e kérdést döntőbírói határozattal rendezzék. Románia és Magyarország képviselői egyúttal kijelentették, hogy kormányaik ily döntőbírói határozatot minden további nélkül magukra kötelezőnek ismernek el.… a Magyarországnak jutó, eddig román területet a román csapatok 14 napi határidő alatt ki fogják üríteni, és rendes állapotukban Magyarországnak át fogják adni.” 

masodik_becsi_dontes.jpg

A második bécsi döntés aláírás, a bécsi Belvedere-palotában, 1940.08.30 /forrás: lazarus.elte.hu/

Országunk 1940 november 20 -án csatlakozott a Háromhatalmi Szerződéshez, majd 4 hónappal később részt vett Jugoszlávia lerohanásában. Ezzel a két lépéssel Magyarország végérvényesen Hitler oldalára állt. A revíziós politika megszerezte a Délvidék egy részét, egészen pontosan 11 601 km2 -t, 1,1 millió lakossal (akik közül 301 ezer volt magyar). 

Összességében elmondható, hogy az 1930-as években meginduló revíziós politika 1938 és 1940 közti években mintegy 80 ezer km2 -nyi területet szerzett vissza Magyarország számára, vagyis majdnem megduplázta területünket. (A visszakapott felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és délvidéki területek együttesen 79 316 km2 -t tettek ki.) A Trianon előtt még 325 411 km2 nagyságú - Horvátországgal együtt értendő - hajdani Nagy-Magyarországtól igazságtalanul elvett területeknek 35% -a újra hazánk birtokába kerülhetett.

A lakosságot tekintve a visszacsatolt részekkel 5 millió fővel gyarapodott a Magyar Királyság, ám ennek a létszámnak csak alig fele vallotta magát magyarnak. A külpolitikai sikerek fejében azonban a Führer hamarosan  "benyújtotta a számlát".

8_22hitlerhorthy.jpg

A végső elköteleződés Hitler oldalán

Adolf Hitler 1940. decemberében jóváhagyta a Szovjetunió megtámadásának tervét, a Barbarossa-tervet, és elhatározta a Balkán megtámadását is.  Magyarország ezzel kényszerpályára került: Németország szövetségeseként nem mondhatott nemet egy Hitler részéről érkező kérésre, mely a hadműveletekben való magyar részvételt szorgalmazná.  Nem is kellett erre sokáig várni, ugyanis 1941 március 27 -én Hitler maga szólította fel - követek útján - Horthyt: a magyarok vegyenek részt a Jugoszlávia elleni német támadásban. A helyzet azonban nagyon kínos volt hazánk számára, hiszen Teleki Pál miniszterelnök, aki alig 3 hónappal korábban, 1940 december 12 -én saját kezűleg írt alá „örök barátsági szerződést” délszláv állammal. A válságos helyzetet a magyar miniszterelnök nem tudta feloldani, így 1941. április 3-ra virradó éjjel inkább az öngyilkosságot választotta a szerződésszegés helyett. Utódjának - Bárdossy Lászlónak - már nem voltak ilyen aggályai s a magyar csapatok részt vettek Jugoszlávia megszállásában.

A végső, németek melletti elköteleződés szerves részét képezte az is, hogy Magyarország hajlandó volt a zsidótörvények megalkotására és bevezetésére. Az első zsidótörvény (1938/XV. tc.) 1938 május 29-én lépett hatályba. Ez még vallási alapon határozta meg azt, hogy ki számít zsidónak. Jelentősen korlátozta - konkrétan 20%-ban maximálta - az értelmiségi pályákon foglalkoztatható zsidók számát. A második zsidótörvény (1939/IV. tc.) 1939 május 5-én lett hatályos, és már faji alapra helyezte a zsidók meghatározását. Ez a jogszabály két kategóriára bontotta az értelmiségi foglalkozásokat: az egyikbe azokat sorolták, melyekben egyszerűen tilos volt a zsidók alkalmazása, a másikba azok kerültek, ahol csupán 6% -lehetett maximum az arányuk. A zsidók számára innentől tiltott szakma lett: a közhivatalnoki, színészi, újságírói, és a tanári pálya. A harmadik zsidótörvény (1941/XV. tc.) 1941 augusztus 8-án lépett hatályba, és a zsidók teljes elszigetelését célozta, mivel megtiltotta a keresztényekkel való minden nemű szexuális és házassági kapcsolatot. A negyedik zsidótörvény (1942/XV. tc.) 1942 szeptember 6-án a zsidók föld és ingatlanszerzését korlátozta (gyakorlatilag megtiltotta). Később egy 1942-ben elfogadott új honvédelmi törvény (1942. évi XIV.tc.) pedig a zsidókat munkaszolgálat vállalására kötelezte (fegyveres szolgálat helyett). A törvényt 1942 november 18-án kiegészítette a 69059/1942 számú honvédelmi miniszteri rendelet, mely minden 18 és 48 közti zsidó férfi számára elrendelte a munkaszolgálatot. A sárga színű Dávid-csillag kötelező viselését Magyarországon az 1240/1944-es miniszterelnöki rendelet írta elő, 1944 április 5-én.

holokauszt_magyar.jpg

Ami a katonai eseményeket illeti, a balkáni hadműveletek után következett a Szovjetunió: 1941 június 22 -én a német hadsereg - hadüzenet nélkül - 4 millió Wehrmacht katonával indult meg az oroszok ellen, és azonnal gyors sikereket aratva hatolt egyre mélyebben a Szovjetunióba. A támadásban részt vett Hitler teljes szövetséges rendszere (románok, olaszok, spanyolok), így hamar felvetődött, hogy Magyarországnak is támogatnia kéne a németeket. A magyarok hadba lépését végül Kassa „szovjet” bombázása „indokolta”. (Legalábbis ez volt a közvetlen ürügy.) Az ismeretlen felségjelzésű gépek támadását (melyet ugyan valóban szovjetek hajtottak végre, csakhogy tévedésből) provokációnak állította be a Bárdossy-kormány, így 1941 június 27-én - a bombázás másnapján - hazánk belépett a második világháborúba, és hadat üzent a Szovjetuniónak! Rövid időn belül hadiállapotba kerültünk a Szovjetunión kívül Angliával és az Egyesült Államokkal is.

A magyar hadsereg Kárpát-csoport elnevezésű, Szombathelyi Ferenc altábornagy vezette egysége 1941 július 1-én, mintegy 40 ezer fővel (5 dandárral) lépte át a keleti határt és támadta meg a Szovjetuniót. A magyar csapatok 1941 őszén és telén front-, majd megszálló feladatokat láttak el orosz területeken, majd 1942 nyarán német felkérésre részt vettünk a "kék hadműveletben" is. A Don folyó partján 200 km -es frontszakaszt biztosítottak katonáink, megdöbbentően hiányos felszereléssel. A háború későbbi eseményei viszont innentől kezdve katasztrófák sorozatát hozták.

6_61donkanyar_1.jpg A revízió ára

A külpolitikai sikerekért hazánk hatalmas árat fizetett: Hitlert kellett végig támogatnunk a második világháborúban, és osztoznunk kellett a hitleri Németország későbbi sorsában is. Ez pedig maga a pokol volt! A II. világháborúban a Föld három kontinensén összesen 72 millió ember lelte halálát. Egyedül Európában 50 millióan haltak meg a harcokban, üldöztetésekben és éhezésben, és ennek a gigantikus számnak lakosságarányosan nézve jelentős részét képezte hazánk vérvesztesége. Ez az emberveszteség a bécsi döntésekkel létrehozott új határokkal nézve 1 millió magyar ember halálát jelentette, a mai határokkal vizsgálva pedig 600 ezer elhunytat tett ki. Ebből a megdöbbentően magas számból 300 ezret tettek ki a magyar katonák, 200 ezret a zsidók és 100 ezret a polgári áldozatok.

A legtöbb magyar honvéd, mintegy 120 ezer katona 1943 januárjában a Donnál esett el, és rengetegen haltak meg a fél évig tartó magyarországi harcok alatt is, 1944 ősze és 1945 tavasza között. A revízió – mely egy felháborítóan igazságtalan békediktátumot szeretett volna semmissé tenni – sajnos rossz döntésekbe hajszolta országunk vezetőit, mely döntések később a második világháború végére hazánkat romhalmazzá változtatták.

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom:

  • Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris Kiadó, Budapest, 2004
  • Harmat Árpád: Magyarország a II. világháborúban /tortenelemcikkek.hu/

Facebook oldalunk

2015.08.31.14:57

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenelemtanulas.blog.hu/api/trackback/id/tr911666078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dr. Nagy László 2016.09.01. 13:52:37

Sajnos a címlapon úgy jelent meg a fülszöveg, hogy 60 éve történt a második bécsi döntés, pedig az 1940 -es esemény 76 éve volt.

Történelem blog · http://tortenelemtanulas.blog.hu/ 2016.09.01. 13:53:48

@Dr. Nagy László: Igen. Mi is észrevettük azonnal, de erről sajnos nem tehetünk! A posztunkban helyesek az évszámok. A címlapos fülszöveget nem mi adjuk!

sóskatáska 2016.09.01. 13:54:09

Index cimlap szerkesztő, matekból bukás.

Voznyák Pista2 2016.09.01. 14:33:44

1918 október vége, ez volt az az elágazási pont, ahol még lehetőség volt arra, hogy Trianont agilis fellépéssel igazságosabbá tegyük. A tragédia súlyossága egyértelműen a liberális Károlyi kormány koncepciótlan, sodródó defetizmusának köszönhető.
Nem, nem, soha!!! Mondta Károlyi a trianoni döntés hírére. Ekkor döbbent rá szerintem, hogy mekkora hibát vétett, és hogy ez milyen megvilágításba fogja helyezni személyét.

1920-t követően már csak rossz forgatókönyv, és mégrosszabb forgatókönyv következhetett.

Történelem blog · http://tortenelemtanulas.blog.hu/ 2016.09.01. 14:34:41

Kedves Jet set! Mire gondolsz pontosan? Melyik mondat volna téves vagy hibás?

Fortress_ 2016.09.01. 14:56:08

A "magas-politika" és nemzetközi diplomácia mindig is alkuk, egyezségek sorából állt! Amikor a Horthy-korszak Gömbössel kezdődő kormányfői a revíziós politikát kezdték támogatni - Darányi, Imrédy, Teleki, Bárdossy - egyúttal a Hitlerrel való alkudozás is megindult! A Führer világosan megfogalmazta mit kér: elköteleződést az oldalán, támogatást minden téren, hadba lépést, zsidótörvényeket, fasizálódást. Slussz. És mit ad ennek fejében? Területeket, azaz a magyar revíziós politika támogatását.

És működött a dolog: mi megtettük, amit kért és ennek fejében megkaptuk, amit mi kértünk! Csak sajnos "rossz lóra tettünk". Ezt a lovat agyonverték és mindent vissza kellett adnunk!

Történelem blog · http://tortenelemtanulas.blog.hu/ 2016.09.01. 14:59:42

Kedves patkányarcúáginéni!
A "zsidótörvények" kifejezések után ott szerepelnek a törvénycikkek pontos elnevezései is! Gondolom látta, csak picit kötekedni akart. (Nem jött be.) A másik: a kassai eset valóban provokáció volt. Ugyan szovjet gépek tették (tévedésből) de az eset provokációs lavinát indított el és a háborús párt erre hivatkozva (provokációt kiáltva) tudta elérni a parlament befolyásolását.

Hunyadi zokogna... ha látná......ezt 2016.09.01. 15:39:52

Még ma is elszoruló szívvel olvasom, pedig párszor már elolvastam....
Sajnos, mindentől függetlenül, nem lett volna szabad ezeket a területeket is elvenni újra. Ha meghagyták volna sokkal nyugodtabb hely maradt volna a Kárpát medence.
Egyébként Románia példája mutatja jól, hogy a "gerinc" korszakának leáldozott ott és akkor az első vh. végén. Csak és kizárólag az érdekek mentén lehet elérni bármit is.
A XX. század legnagyobb történelmi vesztese Európában a magyar. Egyébként mit is várhat egy ország, ha a koronája, vezetősége nem a nemzet érdekeit nézi, hanem a saját zsebeit tömi.
Itt is kiderült, hogy nincsenek "testvéreink". Nem elég az együtt élés, ha a nyelv más. Nyugaton a "germán latin" tengely, keleten meg a szláv tömeg közé vagyunk beékelve. Kilógtunk a sorból állandóan. Nagyok voltunk és természeti kincseinkben, városainkban, kultúránkban gazdagok. Sokak szemét szúrta, el is vették. Ehhez társult, hogy egy tolvaj Habsburg házzal terhelve csak a "halál" órája volt kétséges. Az agónia 500 évig tartott...

Arte Peritus 2016.09.01. 16:21:43

@Levisomnus: ... kábé tényleg ez a dolog lényege. :-) A nyugati hatalmak nyilván nem támogatták a magyar revíziót, hiszen saját korábbi döntésük (Trianon) helytelenségét ismerték volna el, ha megteszik. Aki meg támogatta igényeinket az épp Németország volt és Adolf Hitler. Mellé álltunk tehát, de rosszul döntöttünk. A lengyelek a nyugatot választották, így a nyertesek oldalán fejezhették be a harcokat és a békeszerződésben jelentős területeket kaptak Németországtól. Összességében ugyan nem nőtt Lengyelország területe az 1939-es állapothoz képest (sőt valamelyest csökkent is) a szovjeteknek átadott részek miatt, de ha vesztes oldalon szerepelnek, akkor nem kapják meg a német kompenzációt (Szilézia, Kelet-Poroszország, Danzig ... stb) és veszteségük óriási lett volna!

Yobbágy Fery 2016.09.01. 19:26:18

@Voznyák Pista2: Frászt, akkor már senki semmit nem tehetett volna. Ez már azelőtt több évtizeddel eldőlt (legkésőbb 1868-ban kellett volna minden nemzetiséggel kiegyezni, illetve az OMM politikai berendezkedése is tökéletesen alkalmatlan volt egy XIX.-XX. századi soknemzetiségű államalakulat fennmaradásához, pláne hogy akkoriban épp menő volt a nacionalizmus, a Balkánon meg a Török Birodalom visszaszorulásával sorra alakultak a nemzetállamok, amik az akkor itt élő szerbek és románok számára valamiféle álomvilágot jelentettek - pont mint manapság az erdélyi magyaroknak Magyarország). A világháborús vereség csak súlyosbította a helyzetet, így is örülhetünk, hogy Pécs nem Horvátországban, Debrecen és Szeged meg Romániában, Miskolc Szlovákiában, stb. találhatóak.

Sajnos a történelem olyan, hogy senki sem képes igazán objektíven kezelni az eseményeket, mert vagy érintett valamilyen formában (győztes/vesztes) vagy nem igazán érdekli. Trianont a saját hülyeségünknek köszönhetjük, akkor is vakok voltak a politikusaink, akik még akkor is azt képzelték, hogy a magyar nép Isten kalapján a bokréta, amikor 50% alá csökkent a magyarok aránya a történelmi Magyarország területén.

Ettől függetlenül természetesen Trianon túlzó, a nemzetiségi határvonalakat teljes mértékben ignoráló, pusztán Magyarország megfojtását célzó diktátum volt. Csak ideje lenne végre beismerni, hogy a saját hülyeségünk miatt is erősen közrejátszott abban, hogy így alakult.

laci_52 2016.09.01. 19:26:33

Kossuthnak volt igaza, amikor a kiegezés ellen felemelte a szavát. Ekkor kötöttük sorsunkat a hanyatló osztrák birodalomhoz, Ferenc Jóska vitte bele országunkat az első világháborúba és a háború elvesztésének következménye volt Trianon.

Aëtius 2016.09.02. 12:37:36

@Yobbágy Fery: Ha jól emlékszem pont Andrássy Gyula volt aki megakadályozta, hogy a dualista állam kiegészüljön a csehekkel és a monarchia föderalizálódjon...

Rugovicsvalagba 2019.02.08. 14:14:38

@Történelem blog: Kassa bombázásával kapcsolatosan biztosat nem lehet állítani. Több elmélet van rá, egyik sem bizonyitott száz százalékig. A legnagyobb valószínűsége az itt jelzettnek van, de akkor ezt így kell(lene) leírni.

kolomparlole1114 2019.02.08. 14:22:42

@laci_52: Nem lett volna mite elveszteni, ha nem engedtük volna be "ezeket" a török pusztítás után. A német lovagrend is Erdélyben kezdte a fesztiválozást, de azokat kibasztuk mint macskát szarni, utána mentek a lengyelekhez, ők nem baszták ki őket, és lám milyen "jól" jártak velük. Az oláh migránsokat se kellett volna beengedni Erdélybe.
süti beállítások módosítása