I. A fémek megjelenése:

1.) Az emberiség a Krisztus előtti 4. évezredben a Földgolyó bizonyos pontjain (elsősorban a Közel-Keleten) a kőeszközök helyett rátért a fémek, mégpedig a réz használatára. A fémek közül azért a réz használata volt az első, mert a réz természetes állapotban is előfordul, és elég lágy ahhoz, hogy könnyen formálható legyen. Az első rézből készült eszközök kések, nyíl-, és lándzsahegyek, majd edények, ékszerek voltak.

2.) A réz elterjedésével kialakult az olvasztás és fémmegmunkálás, mely maga után hozta azt az igényt, hogy a réznél valamivel keményebb fémet készítsenek. Miután az ember rájött arra, hogy a réz ötvözhető az ónnal és így keményebb anyag születik, (mégpedig a bronz) megkezdődött a bronzkor. Mégpedig a Krisztus előtti 3. évezredben.

3.) A bronz segítségével már komolyabb fegyvereket lehetett készíteni, melyek hegye és éle nem ment olyan gyorsan tönkre. Ám ugyanakkor a bronzkészítés fáradtságos művelet volt és egyre fogyott az eleve kevés réz és ón lelőhelyek száma is.

4.) A Krisztus előtti 2. évezredben megkezdődött a vaskor. A vas azonnal kiszorította a bronzot, mert a vas sok helyen és nagy mennyiségben fordult elő, amellett előállítása is jóval egyszerűbb, gyorsabb és olcsóbb volt.

• Rézkor – Krisztus előtti 4. évezred
• Bronzkor (réz+ón) – Kr.e. 3. évezred
• Vaskor – Krisztus előtti 2. évezred

II. Mezopotámia földje

1.) Mezopotámia neve folyóközt jelent, és a Tigris illetve az Eufrátesz folyók közti területre utal a Közel-Keleten. Itt az éghajlat már az ókor kezdetén is meleg volt, de nem annyira, mint manapság, és az elsivatagosodás sem jellemezte annyira, mint napjainkban. (Ma Irakhoz tartozik ez a régió.). A területet jól meglehetett művelni, öntözőcsatornák segítségével. A bonyolult öntözőrendszerek kiépítéséhez sok ember jól megszervezett, összehangolt munkájára volt szükség, így az egész Földgolyón először itt alakultak ki összetett társadalmi viszonyok (munkairányítók, írnokok, papok, harcosok, királyok) amiből végül megszülettek a legelső városállamok!

2.) Ahhoz, hogy Mezopotámia lett a civilizáció bölcsője, - a másutt szokatlan munkaszervezés mellett - hozzájárult a kedvező éghajlat, az öntözés, a nád megléte (mely az építkezésekhez kellett), és a háziasításra alkalmas állatok jelenléte, illetve a jelentős lakosságsűrűség.

II. A sumer városállamok:

1.) A sumerok Krisztus előtt 3500 körül vándoroltak (vélhetően Indiából) Mezopotámia déli részére, ahol a korábban már említett öntözéses munkavégzés által megkövetelt munkaszervezés, a közösség védelme és a gazdálkodás irányítása miatt létrehozták az első városállamokat. (Legjelentősebbek: Úr, Uruk, Lagas, Larsa, Nippur)

2.) A városállamok jellemzői:

• -A közösséggé szervezésben és a jó termésért való isteni közbenjárásban fontos szerepet betöltő papok gyorsan a városállamok élére kerültek. Papkirályok, alattuk pedig egy szűk katonai és papi vezető csoport irányította mindenhol a mezopotámiai sumér államokat. Alattuk következtek a közrendű szabadok (termelőmunkát végeztek), majd legalul a rabszolgák (kis számban)!
• -A despotizmus (önkényuralom) hamar kialakult az egyes királyok hatalma korlátlan lett.
• -Az egyes városállamok központja a templom lett, mert itt zajlott a termények begyűjtése, raktározása, elosztása, kereskedelme, és a munkát is innen irányították. Mindezek miatt ezt az állammodellt templomgazdaságnak nevezzük.

 III. Egymást követő népek földje

1.) Mezopotámia idővel elsivatagosodott, csak a folyók közvetlen partjain lehetett már gazdálkodni. Így a harc kezdődött a földekért, kezdetben a sumér városállamok közt, majd a távolabbról érkező pásztornépek és a sumérok közt. Ilyen északról érkező népcsoportot alkottak az akkádok is, akik északon épült városukról Agadei –ről kapták nevüket. Nagy királyuk Sarukkín Kr.e. 2350 –ben meghódította Mezopotámiát és a helyén egységes államot hozott létre. Birodalma alig 150 évig állt fenn, mivel Kr.e. 2200 körül újabb nomád népek (quttu törzs) érkeztek és legyőzték az akkádok országát. (A quttu időkben íródott a Föld egyik legrégibb írott emléke az Uruk királyáról szóló Gilgames eposz.)

2.) Száz év után (Kr.e. 2100) a sumérok elűzték a quttukat, és Mezopotámia újra városállamok halmaza lett, melyek közül Úr emelkedett vezető pozícióba. Végül egy újabb nomád nép jelent meg, ők voltak az amoriták. Babilon városában rendezkedtek be, majd hamarosan meghódították Egész Mezopotámiát. Ezzel létrejött az Óbabiloni Birodalom.

IV. Mezopotámia műveltsége

1.) A sumér műveltséget minden hódító átvette, így az írást is. Szükség volt az írásra a termés és az adók nyilvántartása miatt. Az írás fokozatosan alakult ki, eleinte képírást használtak (egy-egy jel konkrét tárgyakat, élőlényeket takart), majd kialakult a szóírás, és a szótagírás is. Kezdetben agyagra írtak, és a fontosabb szövegeknél az agyagot ki is égették. Az írás terjedésével iskolákat is létre kellett hozni.

2.) A vallás szerepe is jelentős volt Mezopotámiában. A sumérok isteneiket kegyetlennek ábrázolták. A jóslás a hitvilág fontos részét képezte. Számtalan toronytemplomot, úgynevezett zikkuratot hagytak maguk után.

3.) A sumérok hatvanas számrendszert használtak. Ez maradt meg nyomokban ma is az óra 60 percét tekintve, vagy a kör 360 fokos meghatározásában. A sumérok tudtak osztani, szorozni, és 12 hónapos naptárt is használtak.

I. Az 1917 -es orosz forradalom

1.) A hatalomváltás szakaszai Oroszországban: A cári Oroszország az első világháborúban kivérzett, 1917 –re az emberek nyomorogtak és éheztek. 1917 február 23 –án forradalom tört ki, mely megdöntötte a II. Miklós cár uralmat. A forradalmat követő 8 hónapban három hatalmi rendszer váltotta egymást:

1. Nagypolgári kormány 4 hónapja Georgij Lvov herceg vezetésével: 1917 március 15 – július 30. 
2. Szociáldemokrata (mensevik és eszer párti) hatalom 3 hónapja Alexander Kerenszkij vezetésével: 1918 július 30 – október 25.
3. Bolsevik (kommunista) puccs Vlagyimir Iljics Lenin vezetésével, 1918 október 25 –én!

2.) A polgári kormány időszaka: Alkotmányos viszonyokat kívántak teremteni, egy demokratikus és erős parlamenttel (duma)! Ám sikertelenek voltak, mert az országban kettős hatalom alakult ki: a fővárosban nagypolgári kormányhatalom érvényesült, de vidéken vegyes összetételű, de többségében szociáldemokrata, (azaz mensevik) tanácsok, úgynevezett szovjetek alakultak. Emellett a bolsevikek Vlagyimir Iljics Lenin vezetésével támadták őket, és permanens (folyamatos) forradalmat hirdettek. A forradalmukkal proletárdiktatúrát akartak bevezetni. 1917 júliusában komoly tüntetéseket szerveztek. (Bolsevik elnevezés: Az 1898-ben magalakult orosz szociáldemokrata párt 1903 –ban két frakcióra szakadt egy Lenin vezette bolsevikre (bolsinsztvo=többség) és egy mensevikre (mensinsztvo=kisebbség)!)

3.) A Kerenszkij kormány időszaka: 1917 július 30 –án átalakult az orosz kormány. Balra tolódott és a mensevikek (szociáldemokraták) kezébe került! Az új hatalom biztosította a polgári szabadságjogokat, ám a két legfontosabb lépést elmulasztotta: nem lépett ki a háborúból és nem hajtott végre földosztást. Sőt, a háborúban még intenzívebb részvételt sürgetett, és 1917 nyarán nagyarányú támadást indított (Kerenszkij offenzíva Galíciában) ami kudarcba fulladt. Közben a kormányt két oldalról is támadta az ellenzék: Kornyilov cári tábornok puccsot kísérelt meg (1917. augusztus), majd 1917 október 25 –én a Lenin vezette bolsevikok hajtottak végre sikeres államcsínyt.

II. Bolsevik hatalomátvétel

1.) A bolsevikok 1917 október 25 –én elfoglalták a legfontosabb szentpétervári középületeket, és a szovjetkongresszuson bejelentették a hatalomváltást. Proletárdiktatúrát vezettek be. Megszületett a bolsevik kormánya a Népbiztosok Tanácsa, illetve a Cseka a politikai rendőrség.

2.) Leninék bejelentették a földosztást, és a háborúból való azonnali kilépést. Ezzel hatalmas tömegeket nyertek meg. (Tényleges kilépés a háborúból: Breszt-Litovszki béke: 1918 március 3 –án történt.)

3.) Miközben 1918 őszén lezárult az első világháború, az antant hatalmak csapatokat küldtek a bolsevikok ellen felkelést indító cári tábornokok (pl. Kolcsak, Jugyenyics, Gyenyikin) támogatására. Így 1918 tavasza és 1921 között polgárháború zajlott Oroszországban a vörösök (bolsevikok) és a fehérek (cárhűek) között! Végül 3 évnyi harc után Lenin vörös hadserege győzött. A harcok alatt, 1918 nyarán végeztette ki Lenin a cári családot. Az ország neve 1918 –tól Szovjet Oroszország, majd 1922 december 30-tól Szovjetunió lett.

III. A német forradalom

1.) A Német Császárság a háború végére szintén kimerült, a lakosság köreiben nagy lett a nyomor. Végül 1918 november 9 –én forradalom tört ki a fővárosban, és a császár lemondásra kényszerült. Németország köztársasággá alakult (Weimari Köztársaság), melynek élére szociáldemokrata kormány került. Az új vezetés a compiegnei erdőben fegyverszünetet kötött az antant országokkal. Ugyanakkor erős belső problémákkal küzdöttek, melyeken csak lassan, a polgári pártokkal összefogva tudtak úrrá lenni.

2.) A szociáldemokrata kormányt a szélsőbal és a szélsőjobb oldal is támadta: 1919 –ben két jelentős kommunista hatalom-átvételi kísérlet is lezajlott, először 1919 januárjában, Berlinben, majd 1919 májusában, Bajorországban (Bajor Tanácsköztársaság.) Később 1920 –ban egy szélsőjobbos puccs következett (1920 márciusában Wolfgang Kapp puccsa), majd 1923 –ban Adolf Hitler vezette náci puccs fenyegette a szociáldemokrata uralmat. Végül az ország vezetése stabilizálni tudta az országot, és egészen 1933 –ig kezében tartotta a hatalmat.

IV. Forradalmak Magyarországon

Az 1918 -as esztendőben és 1919 -ben - hasonlóan Oroszországhoz és Németországhoz - Magyarországon is forradalmakat hozott az első világháború utáni nyomor és elégedetlenség. Előbb 1918 október 29 -én Károlyi Mihály vezetésével robbant ki egy polgári forradalom (Őszirózsás forradalom), mely a Monarchiából való kilépést, a különbékét és az általános választójogot hozta el a lakosság számára, majd 1919 -ben a magyarországi kommunisták vették át a hatalmat, alig több mint 4 hónapra. (Magyar Tanácsköztársaság.)

I. A hatalmi egyensúly rendszere

1.) A 18. századra tudatos törekvéssé vált, főleg Anglia részéről, hogy a legerősebb európai hatalommá váló országgal szemben összefogjon annak ellenségeivel. Így megmaradhatott az egyensúly é Anglia zavartalanul gyarmatosíthatta a fél világot. Ez az egyensúlyra törekvés vezérelte a Spanyol örökösödési háborúban is (1701-1714), amikor Ausztriát támogatta 14. Lajossal szemben, aki uralma alatt készült egyesíteni Franciaországot és Spanyolországot.

2.) A 18. század két jelentős háborúja Ausztria és Poroszország között zajlott, mégpedig: az Osztrák örökösödési háború (1740-1748) és a Hétéves háború (1756-1763)! Anglia ezen harcokban is az erőegyensúly szerint állt egyik vagy másik oldalra. Az osztrák örökösödési háborúban még Ausztriát támogatta, mert Franciaország a Poroszokkal együtt túl erős szövetséget alkotott. Ám később a Hétéves háborúban már inkább a poroszokat választotta, mert Ausztria a francia és orosz támogatással birtokában felboríthatta az erők európai egyensúlyát.

II. Az alkotmányos Brit Birodalom

1.) Anglia 1688 –ra a dicsőséges forradalom után alkotmányos monarchiává vált, melyben a valódi hatalom a törvényhozás (vagyis a kétkamarás parlament) illetve a kormány és az azt vezető miniszterelnök (prime minister) kezébe került. A király hatalma jelképessé és szimbolikussá vált.

2.) A kormány felelős volt a parlamentnek, melyben két párt harcolt egymással: a középbirtokosokból álló toryk és a vállalkozókból, bankárokból álló whigek.

III. A Német-Római Birodalom fejlődése

1.) A harmincéves háború után (1648) a Német-Római Birodalom önálló államok, fejedelemségek, grófságok, és királyságok laza halmazává vált. A Habsburg császárok kevéssé szólhattak bele az egyes államok ügyeibe. A legerősebb választófejedelmek: Poroszország, Bajorország, Ausztria, Szászország elkülönülő uralkodói központokat hoztak létre, és felvilágosodás reformjaival kísérleteztek.

2.) A Német-Római Császárság egyik állama Poroszország a 18. század legelején emelkedett a nagyhatalmak sorába és lett belőle királyság (1701-ben). A Spanyol Örökösödési háború kezdetén jelentette ki, hogy csak akkor támogatja Ausztriát, ha a császár hozzájárul királysággá válásához.) Ezt követően a Porosz Királyság gyorsan terjeszkedett és II. Frigyes (1740-1786) a felvilágosult abszolutizmus eszközeivel illetve hódításaival (pl.: Szilézia megszerzése) Európa egyik legjelentősebb államává tette. (A felvilágosult abszolutizmus jellemzői: az állam modernizálása, megerősítése, az oktatás, ipar fejlesztése, a hadsereg kibővítése, de abszolutisztikus eszközökkel, a konzervatív társadalmi rend változatlanul hagyásával.)

3.) A Német-Római Császárság másik erős állama Ausztria volt. A harmincéves háború után súlypontja keletre helyeződött Magyarország felé, ám a gyorsan erősödő Poroszország eközben elvette tőle Sziléziát. A megoldás a felvilágosult abszolutizmus kínálta modernizáció volt Mária Terézia (1740-1780) majd fia II. József (1780-1790) alatt.

IV. Oroszország előretörése

1.) Oroszországot Nagy Péter tette nagyhatalommá, de igazán nagy birodalommá unokájának III. Péternek német származású felesége II. Katalin (1762-1796)  változtatta. Ő is a felvilágosult abszolutizmus követője volt, de az utókortól a „nagy” jelzőt inkább hódításai miatt kapta meg. Beavatkozott az anarchia szélére került, belső válságban lévő Lengyelország belügyeibe, majd kezdeményezte az ország poroszokkal és osztrákokkal közös felosztását. Három alkalommal osztották fel Lengyelországot: 1772 -ben, 1793 -ban, és 1795 –ben. Lengyelország eltűnt egy időre a térképekről, és legnagyobb területei az oroszokhoz kerültek. II. Katalin 34 éves uralma alatt meghódította a Fekete tenger északi partvidékét is a törököktől.