I. A hatalmi egyensúly rendszere

1.) A 18. századra tudatos törekvéssé vált, főleg Anglia részéről, hogy a legerősebb európai hatalommá váló országgal szemben összefogjon annak ellenségeivel. Így megmaradhatott az egyensúly é Anglia zavartalanul gyarmatosíthatta a fél világot. Ez az egyensúlyra törekvés vezérelte a Spanyol örökösödési háborúban is (1701-1714), amikor Ausztriát támogatta 14. Lajossal szemben, aki uralma alatt készült egyesíteni Franciaországot és Spanyolországot.

2.) A 18. század két jelentős háborúja Ausztria és Poroszország között zajlott, mégpedig: az Osztrák örökösödési háború (1740-1748) és a Hétéves háború (1756-1763)! Anglia ezen harcokban is az erőegyensúly szerint állt egyik vagy másik oldalra. Az osztrák örökösödési háborúban még Ausztriát támogatta, mert Franciaország a Poroszokkal együtt túl erős szövetséget alkotott. Ám később a Hétéves háborúban már inkább a poroszokat választotta, mert Ausztria a francia és orosz támogatással birtokában felboríthatta az erők európai egyensúlyát.

II. Az alkotmányos Brit Birodalom

1.) Anglia 1688 –ra a dicsőséges forradalom után alkotmányos monarchiává vált, melyben a valódi hatalom a törvényhozás (vagyis a kétkamarás parlament) illetve a kormány és az azt vezető miniszterelnök (prime minister) kezébe került. A király hatalma jelképessé és szimbolikussá vált.

2.) A kormány felelős volt a parlamentnek, melyben két párt harcolt egymással: a középbirtokosokból álló toryk és a vállalkozókból, bankárokból álló whigek.

III. A Német-Római Birodalom fejlődése

1.) A harmincéves háború után (1648) a Német-Római Birodalom önálló államok, fejedelemségek, grófságok, és királyságok laza halmazává vált. A Habsburg császárok kevéssé szólhattak bele az egyes államok ügyeibe. A legerősebb választófejedelmek: Poroszország, Bajorország, Ausztria, Szászország elkülönülő uralkodói központokat hoztak létre, és felvilágosodás reformjaival kísérleteztek.

2.) A Német-Római Császárság egyik állama Poroszország a 18. század legelején emelkedett a nagyhatalmak sorába és lett belőle királyság (1701-ben). A Spanyol Örökösödési háború kezdetén jelentette ki, hogy csak akkor támogatja Ausztriát, ha a császár hozzájárul királysággá válásához.) Ezt követően a Porosz Királyság gyorsan terjeszkedett és II. Frigyes (1740-1786) a felvilágosult abszolutizmus eszközeivel illetve hódításaival (pl.: Szilézia megszerzése) Európa egyik legjelentősebb államává tette. (A felvilágosult abszolutizmus jellemzői: az állam modernizálása, megerősítése, az oktatás, ipar fejlesztése, a hadsereg kibővítése, de abszolutisztikus eszközökkel, a konzervatív társadalmi rend változatlanul hagyásával.)

3.) A Német-Római Császárság másik erős állama Ausztria volt. A harmincéves háború után súlypontja keletre helyeződött Magyarország felé, ám a gyorsan erősödő Poroszország eközben elvette tőle Sziléziát. A megoldás a felvilágosult abszolutizmus kínálta modernizáció volt Mária Terézia (1740-1780) majd fia II. József (1780-1790) alatt.

IV. Oroszország előretörése

1.) Oroszországot Nagy Péter tette nagyhatalommá, de igazán nagy birodalommá unokájának III. Péternek német származású felesége II. Katalin (1762-1796)  változtatta. Ő is a felvilágosult abszolutizmus követője volt, de az utókortól a „nagy” jelzőt inkább hódításai miatt kapta meg. Beavatkozott az anarchia szélére került, belső válságban lévő Lengyelország belügyeibe, majd kezdeményezte az ország poroszokkal és osztrákokkal közös felosztását. Három alkalommal osztották fel Lengyelországot: 1772 -ben, 1793 -ban, és 1795 –ben. Lengyelország eltűnt egy időre a térképekről, és legnagyobb területei az oroszokhoz kerültek. II. Katalin 34 éves uralma alatt meghódította a Fekete tenger északi partvidékét is a törököktől.