Hazánk több mint ezer éves történelmében négy szabadságharc is előfordult (1604, 1703, 1848, 1956), ám ezek közül csak egyetlen egy végződött magyar szempontból sikerrel, mégpedig a Bocskai István vezette, 1604 és 1606 közti szabadságküzdelem.

Az osztrák elnyomás lerázását célzó harc az osztrákok és törökök közt zajló és a királyi Magyarországot, majd Erdélyt is szervesen érintő 15 éves háborúból vezetett szabadságharchoz. 1591-ben ugyanis az Oszmán Birodalom a drinápolyi békét felrúgva megtámadta a Magyar Királyságot, majd sikeresen vette fel a harcot az ellene szerveződő osztrák – magyar – erdélyi - havasalföldi szövetséggel (Szent Liga). A harcok váltakozó sikerrel folytak, ám Erdély 1596-ban a Mezőkeresztesi csata kudarcát követően (Báthory Zsigmond döntése nyomán) kilépett a török-ellenes összefogásból. Ezen a ponton következett be fordulat az eseményekben, ugyanis Ausztria nem akarva megengedni Erdély elpártolását, katonailag megszállta a fejedelemséget. Giorgio Basta császári generális vezetésével Erdélybe császári csapatok vonultak s 1600. nyarán átvették a hatalmat.

Cikkünk folytatása: Bocskai-szabadságharc/Történelem klub

Harmat Árpád Péter

Bővebben történelmi témákról:

• tortenelemcikkek.hu
• tortenelemklub.com

Amióta az emberiség ötezer évvel ezelőtt elkezdett írásban is kommunikálni, több olyan mű is napvilágot látott, mely óriási hatást gyakorolt a Föld lakosságára. Mondhatni ezek a munkák megjelenésükkor fenekestől forgatták fel a korabeli közgondolkodást és világot! Ezek közül négy publikáció akkora vitát, válságot, sőt forradalmat és háborús időszakot generált, hogy kijelenthetjük: az emberiség legnagyobb hatású írásaivá váltak.

Az emberiség krónikájában a legpusztítóbb fegyveres harcokat a két világháború adta, melyeket nagyságrendet tekintve a napóleoni háborúk korszaka (és a vietnámi háború) követett. Ezekből a küzdelmekből három nagy csata emelkedik ki, mind jelentőségében, mind pedig az összecsapó erők nagyságát és az áldozatszámot illetően.

A sztálingrádi csata

A második világháborúban, Sztálingrád városánál vívott csata volt az emberiség történelmének máig legnagyobb fegyveres összecsapása. Az 1942 augusztus 23. és 1943 február 2. közti majdnem félévnyi időszakot felölelő csata során, a szűkebb hadműveleti területen, azaz Sztálingrád lakott részein (és közvetlen közelében) körülbelül félmillió katona vesztette életét (német és orosz oldalon, együttesen). A helyszín a Szovjetunió, mégpedig a Volga folyó partján fekvő Sztálingrád városa volt, melyet 1925 előtt Caricin néven, ma pedig Volgográdként emlegetnek.

A XIII. század legnagyobb birodalmát, a Mongol Államot, mely az Árpád-kori Magyar Királyságot kevés híján elpusztította, egy Temüdzsin nevű mongol harcos hozta létre, amikor 1206-ban egyesítette a mongol törzseket. A tatárok, kereitek, najmanok és merkitek egyesítése és egyetlen közös kagykán megválasztása volt az első lépés a birodalommá válás felé. Temüdzsin ekkor vette fel a Dzsingisz kán nevet. 

A második magyar hadsereg 1942/43 -as hősies küzdelme a Szovjetunióbeli Don folyó partján, mindörökre történelmünk része marad. Az esemény körülményeinek és részleteinek ismerete - különösen a katasztrófa évfordulóján - főhajtás azon katonáink előtt, akik kötelességük teljesítése közben estek el a Voronyezs környékén fekvő, távoli, jéghideg, havas tájakon. (Köztük is e sorok írójának egyik felmenője - nagyapjának testvére - aki szintén ott halt meg, a harcok során.) Érdemes tehát visszatekintenünk a 78 évvel ezelőtti eseményekre.

Kontinensünk krónikája tele van legendásan kegyetlen történelmi alakokkal, ám közülük is kiemelkedik egy középkori fejedelem, aki nem messze határainktól, a Kárpátok és Havasalföld területein uralkodott. A román iskolások „Karóbahúzó Vlad” néven ismerik, nálunk Vlad Tepesként vonult be a történelembe, az amerikai filmipar pedig Drakula grófként emlegeti. Nincs aki ne hallott volna már róla, de vajon tudjuk is ki volt valójában?

A világtörténelemben sok híres és hírhedt gengszter létezett, ám volt köztük egy, akinek neve már életében fogalommá vált, és akiről a Föld minden szegletében hallottak így vagy úgy. Az 1920-as évek legismertebb amerikai maffiavezéréről van szó, akitől egy egész metropolis, egy fél ország rettegett, akinek hatalma rendőrfőnökökön és képviselőkön is túltett, akinek egyetlen szavára fejek hullottak, és akinek életéről már több filmet és könyvet is készítettek. Ő volt Alphonse Gabriel Capone, közismertebb nevén: Al Capone, Chicago városának 1925 és 1931 közti teljhatalmú ura.

Egy blog lehetőség személyes bejegyzések megjelentetésére, még akkor is, ha például történelem témájú az az oldal! Ezúttal saját érzéseimről írok az elmúlt, 2015 -ös esztendő kapcsán.

Az emberiség történelme telis-tele van érdekességekkel és ezek közé tartozik a középkori Japán szamuráj-kultúra is. Valójában nem sokat tudunk róla, csupán néhány film és könyv kalauzol el bennünket ebbe a távoli, rejtélyes világba. (Ezen könyvek közé tartozik az egyik valaha írt legjobb regény: a James Clavell által készített Sógun.) Japán évszázadokon keresztül volt Európától és a világtól elzárt világ, de az úgynevezett szamuráj-kultúra csak az 1100-as évekre alakult ki és tartott egészen az 1800-as évek közepéig. Az utolsó szamurájokat (akiket a legendás Szeigó Takamori vezetett) 1877 szeptember 24-én a shiroyamai csatában győzték le a modernizáció útjára lépett Japán állam hivatalos hadserege.

Az emberiség első nagy népmozgása a világ benépesítésével vette kezdetét. Körülbelül 100 ezer évvel ezelőtt az afrikai területekről – melyek mai tudásunk szerint az emberré válás legfőbb színterét is jelentették – hatalmas migráció kezdődött a Közel-Kelet felé, majd onnan a többi földrészt – Európát, Ázsiát, Amerikát és Ausztráliát – benépesítve több irányba.

Azt a történelmi folyamatot és korszakot szoktuk államalapításnak nevezni, melyben Szent István királyunk Európával és a pápasággal együttműködve, a keresztény egyházi illetve világi közigazgatás kialakításával megteremtette az önálló Magyar Királyságot az első ezredfordulón.

Ahogyan a megfogalmazásból is kitűnik, a folyamat három fontos lépéssorozatból állt:

Az 1848/49 –es magyar szabadságharc 1849 júniusában érkezett fordulópontjához. Ekkor ugyanis Ferenc József császár hívására közel 200 ezer orosz katona zúdult hazánkra, hogy osztrák szövetségeseikkel összefogva együttesen győzzék le a szabadságukért és alkotmányukért küzdő magyarokat. A végső csatára épp 167 évvel ezelőtt, Temesvárnál került sor.  

Már jó ideje napirenden van, hogy Petőfi Sándor állítólagos maradványait újra eltemessék Budapesten a Fiumei úti temetőben. Bár az esemény törvényessége körül kételyek merültek fel, érdemes végigfutni a 26 éves történeten. Annál is inkább, mert újratemetését július 17-re már ki is tűzték.

Jány Gusztáv neve örökre része marad a magyar történelemnek, ugyanis ő vezette azt a 2. magyar hadsereget, mely 1943 januárjában, az oroszországi Voronyezs közelében (a Don folyó partján) óriási vereséget szenvedve, sok ezer halálos áldozattal szinte teljesen felmorzsolódott. Jányról ugyanakkor sok minden mást is tudni érdemes. Például azt, hogy a ...

Az 1972 nyarán kirobbant Wategate-ügy volt az USA történetének egyik legnagyobb botránya, és az egyetlen olyan esete, amely egy hivatalban lévő elnök, Richard Milhous Nixon kényszerű lemondását eredményezte. Az ügy sajtótörténelmet írt, mert bebizonyította, hogy a szabad sajtó igenis képes betölteni az "őrkutya" szerepet, vagyis képes a végrehajtó hatalom kihágásait felderíteni. De mi is történt pontosan azon a bizonyos napon, 1972 június 17-én a washingtoni Watergate épületben? Milyen események vezettek a botrány kirobbanásához?