Hamarosan itt a segesvári csata 165. évfordulója. Az 1848/49 –es szabadságharc utolsó ütközeteinek egyikére a világosi fegyverletétel előtt két héttel került sor, 1849. július 31 -én Erdély belső területén, Brassótól 100 km –re északnyugatra, Segesvár városa mellett! Mai tudásunk szerint ebben az összecsapásban esett el legnagyobb költőnk: Petőfi Sándor.

Az egyik oldalon az egy éve zajló magyar szabadságharcot elfojtani akaró osztrák-orosz szövetség Erdélybe vezénylet orosz hadserege állt, Alekszandr Nyikolajevics Lüders tábornok és Eduard Clam-Gallas osztrák tábornok vezetésével, míg velük szemben a Bem József tábornok vezette magyar honvédseregek sorakoztak fel. Az orosz-osztrák haderő 12 ezer katonát számlált (30 ágyúval), míg velük szemben a magyarok alig 3 ezer fővel vonultak fel, 16 ágyút bevetve.

A segesvári csata előzményei

A modern, polgári jellegű és haladó magyar államot megteremteni akaró 1848 –as forradalom áprilisra Kossuth Lajos közreműködésével győzelmet aratott. A császár szentesíteni kényszerült az átalakítást célzó törvényeket és úgy tűnt, hogy a nemzeti önrendelkezés is megvalósulhat. Ám 1848 nyarán a bécsi udvar meggondolta magát és a magyarokkal szemben elégedetlen nemzetiségeket uszította ellenünk. Fellázadtak a szerbek, majd megindult Magyarország ellen a horvát bán, Jellasics is. Eleinte úgy tűnt, hogy a magyar honvédezredek képesek lesznek megvédeni hazánkat, ám az 1848 decemberében megindult osztrák invázió végül legyűrte hadainkat. Az év végére Budapest is Ausztria kezére került. Ám 1849 tavaszán Görgey Artúr tábornok nagyarányú ellentámadást indított (ez volt a legendás „tavaszi hadjárat”), mely kiűzte az osztrákokat az országból és visszafoglalta a fővárost is. Egy időre a magyar szabadságharc megízlelhette a győzelem édes ízét. Kimondtuk a Habsburgok trónfosztását és új országunk megünneplésére készültünk.

Ferenc József császár azonban szövetségeséhez az orosz cárhoz fordult segítségért. I. Miklós pedig 1849 június 15 –én majdnem 200 ezer fős hadsereget küldött Ausztria megsegítésére, és a magyar szabadságharc leverésére. Az osztrák – orosz erők a Duna mentén és északról a Duklai hágón át özönlöttek Magyarországra. Erdélyben pedig Lüders tábornok vezetésével a Tömösi, Törcsvári illetve Grottenjelm vezetésével a Borgói és Radnai szorosokon át vette kezdetét az erdélyi magyar csapatok visszaszorítása és legyőzése. A magyarok mindenhol kétszeres, néhol háromszoros túlerővel kerültek szembe. Az erdélyi magyar haderőt 1848 decemberétől a lengyel származású, 55 éves Józef Zachariasz Bem (magyarosan Bem József) tábornok vezette. Mellette, tisztikarának lelkes tagjaként bukkant fel egy ifjú és tehetséges költő, Petőfi Sándor, akinek a tábornok őrnagyi rangot adományozott, hogy távol tartsa a harcok legveszélyesebb helyeitől. Igyekezete azonban kudarcot vallott, Petőfi harcolni akart. Mindenképp ott akart lenni az erdélyi magyar erők végső összecsapásában is Segesvár mellett.

A segesvári csata lefolyása

Bem tábornok serege 70 százalékban elszánt, de teljesen tapasztalatlan újoncokból állt. Ennek a vegyes seregnek a fő feladata 1849 nyarán az volt, hogy lekösse a Lüders vezette 10 ezres orosz haderőt, és ne engedje az Alföldre kijutni a támadókat. Bem ezt a feladatot csak úgy tudta végrehajtani, hogy csatát vállalt a túlerővel, mégpedig Segesvár környékén, 1849, július 31-én. A tábornok elsősorban abban bízott, hogy az oroszok érkezése előtt egyesülni tud majd Dobay József, Kemény Farkas és Stein Miksa vezette magyar alakulatokkal és így alig 6 ezres seregének létszámát 8 ezerre növelheti. Lüders azonban elvágta a segédhadakat Bem főerőitől, így Bemnek jóval kevesebb katonával kellett kiállni a csatatérre. Ráadásul seregének egy részét az ütközet előtt kénytelen volt a Székelyföld védelmére küldeni, így mindössze 3 ezer magyar harcos nézett szembe az oroszok 10 ezer katonájával. Az ellenség tehát háromszoros túlerőben volt. A két sereg Segesvár és Héjjasfalva között – a várostól keletre – ütközött meg egymással, az Ördögpatak völgyében.

A maroknyi magyar sereg kezdetben létszámát meghazudtoló módon aratott sikereket, és a délelőtti ágyúzásban Szkarjatyin tábornok állását is eltalálták. Lüders vezérkari tisztje a helyszínen halt meg. Bem rögtön a tüzérségi előkészítést követően több rohamot is elrendelt a Segesvári-erdőben kiépített orosz állások ellen. Sajnos azonban előbb Ivin altábornagy majd maga Lüders tábornok létszámfölényben lévő csapatai minduntalan visszaverték a magyar támadásokat. Közben a magyarok ágyúi meghibásodtak, így a tüzérségi támogatás is akadozott. Bem ekkor nagy hibát követett el: rosszul mérte fel az orosz erők nagyságát és elhelyezkedését, lebecsülve a segesvári erdőben és völgyben lévő orosz tartalékok nagyságát. Mindent egy lapra téve, a jobbszárnyon akart mindenáron áttörést illetve győzelmet kicsikarni, és ennek érdekében még a másik szárnytól is ide összpontosította katonáit. Ám számítása nem jött be: Lüders kozákokból álló dzsidás századai előbb a meggyengített magyar balszárnyat futamították meg – megsemmisítve több lőszeres szekeret is – majd a támadó magyar jobbszárnyat is megállították. Végül délután 4 –kor a kozákok lovasrohama végleg eldöntötte a csatát. A magyar seregek délután 5 óra után összeroppantak a többszörös túlerővel szemben, és pánikszerű menekülésbe kezdtek Fehértemplom irányában. Eközben sajnos hadianyaguk és ágyúik java része is az oroszok kézére került. Az oroszok a menekülő magyarok után indultak, kegyetlen hajtóvadászatot folytatva. Az este közeledtével, valamikor késődélután Bem tábornok egy mocsárba zuhant lováról és csak a sötétség beálltával tudták őt kimenekíteni a keresésére indult magyar honvédek.

Petőfi Sándor halála

Petőfi Sándor sorsáról ma is keveset tudunk. A csata kezdetén, egészen 13 óráig Bem közelében tartózkodott, majd a csata több pontján is felbukkant. Amikor a magyar csapatok a csata végén teljesen felbomlottak és szétszóródtak, a költő elsodródott tiszttársaitól. Az utolsók közt Kurka Mihály 48-as honvédhuszár és Gyalókai Lajos honvédszázados (és ügyvéd) látták még élve nagyjából fél 5 körül, mégpedig a Sár-patak hídján. Később Pap Lajos alezredes és Lengyel József a héjjasfalvi országút kaptatóján még látni vélték a költőt, gyalogszerrel menekülni. Petőfit teljesen kimerültnek látták, ami érthető is tekintve, hogy a megelőző napokban 600 km -t utazott szekéren és a csata előtt nagyon keveset aludt. A költő egyébként is nagyon gyenge fizikummal rendelkezett, az egész napos rohanás teljesen kifáraszthatta.

Egyes források szerint  - például Heydte osztrák ezredes 1854 -ben írt hivatalos jelentése alapján - a költő a Héjjásfalva vezető út mellett halt meg két lovas-kozák támadásától, akik a mellén szúrták le Petőfit, vélhetően lándzsával. (Halála 18 óra körül történhetett.) Ez a nevezetes "Ispánkút teória", melyet sokan nem fogadnak el. Feltételezett halála helyén ma emlékmű magasodik (lásd a mellékelt képet) Sokan próbálták rekonstruálni Petőfi halálát. Az egyik ifjú Petőfi-kutató, Szűcs Gábor szerint a költő nem az Ispán-kútnál, hanem a Szöllöhegy nyugati lábánál, egy kukoricásban esett el. (Kard és nem lándzsa általi seb okozta sérülés végzett vele.) Mivel Petőfi holtteste a mai napig nem került elő (hiszen több tömegsír is keletkezett a területen), számtalan feltételezés jelent meg sorsáról. Az elképzelések közül néhány szerint a költő túlélte a csatát, majd orosz hadifogságba esett és végül a távoli Szibériában halt meg. Ezt a teóriát egy 1989 július 17 -én Barguzinban, Irkutszk közelében talált csontváz látszólag alátámasztja (Morvai Ferenc - Kiszely István expedíció) bár a leletről az elmúlt 25 évben senkinek sem sikerült bebizonyítania, hogy Petőfié volna (bár sokan hisznek benne). A csontokat egyébként még az USA -ban is tanulmányozták, ám a DNS vizsgálathoz szükséges lenne a Petőfi család Fiumei úti sírjának megbontása és a mintavételezés is, amihez viszont a magyar állam eddig nem járult hozzá. (A maradványok jelenleg valahol Európában vannak, kevesek által ismert, titkosított helyen. A barguzini leletekről pedig Borzik Tibor írt nem régiben érdekes könyvet.) Ami tény: a segesvári csatában összesen 1200 magyar katona lelte halálát. Ha valóban itt esett el Petőfi, akkor a meghaltak maradványai közt nagyon nehéz feladat a költő csontjainak azonosítása.

A csata jelentősége

Bár a segesvári ütközet komoly vereség volt az erdélyi erők számára, Bem előrelátásának köszönhetően korántsem volt végzetes: a honvédseregek maradéka már augusztus 1-jén egyesült a kolozsvári és besztercei csapatokkal, és a hónap elején apróbb győzelmeket is elért az oroszok ellen. Az erdélyi hadszíntér sorsát az augusztus 6-án vívott nagyszebeni és nagycsűri ütközetek pecsételték meg, ahol a többszörös túlerőben harcoló cári és császári erők felmorzsolták Bem seregének jelentős részét. Tekintve, hogy a következő napokban a főerők is döntő vereséget szenvedtek Temesvárnál – mely csatában egyébként Bem József ugyancsak részt vett –, elmondhatjuk, hogy a lengyel tábornok a nehézségek és a kudarcok ellenére hősiesen teljesítette vállalt feladatát, ugyanis Lüders, az orosz célkitűzéssel ellentétben, nem tudott kijutni a magyarországi hadszíntérre.

Harmat Árpád Péter

Felhasznált irodalom: Bibliográfia magyar történelem

Bővebb infók mindenről, ami történelem: Történelemklub.com

További cikkeim: Tartalomjegyzék