Történelem blog

1848. március 15. emberi oldala [93.]

2017. március 14. - Harmat Árpád Péter

1_58kokarda.jpgSokszor és sokan írtak már az 1848/49-es magyar eseményekről, a március 15-én zajló pesti forradalomról, a 48-as szabadságharcról és a korszak nagyjairól, így Kossuthról, Széchenyiről, Wesselényiről, Deákról, Batthyányról vagy Kölcseyről. Ugyanakkor egyik legjelentősebb nemzeti ünnepünk emberi arca nem mindig kap kellő hangsúlyt. Mert mit is ünneplünk valójában március 15-én?

Ünnepeljük például azt, hogy 170 évvel ezelőtt akadtak olyan hazafiak, akik belátták: változásra van szükség, és ezért a változásért hajlandóak voltak áldozatokat is hozni. Ilyen volt Széchenyi István gróf, aki 1825 -ben birtokainak teljes egy évi jövedelmét ajánlotta fel országa számára (egy magyar tudós társaság megalapításáért). És ilyen volt az a magyar huszár is, akinek neve ugyan nem maradt fenn, de aki ott halt meg a szabadságharc utolsó csatájában Temesvár mellett, mert fegyvert fogott és miközben harcolt, végig hitt abban, hogy küszködésével, harctéri helytállásával segíti hazáját, egy független, alkotmányos Magyarország megszületését. A legtöbbet adta ezért, amit csak ember adhat: az életét. És sokan voltak még ilyenek, tízezrek akik elestek a szabadságharc közel egy éve alatt, 1848 szeptembere és 1849 augusztusa között.

Ünnepeljük ezen a napon még az összefogást is, ami egy táborba szólított a sok ezer holdas Wesselényi bárótól a nincstelenekig mindenkit: köznemes értelmiségieket, polgárokat, városi szegényeket, jobbágyokat, zselléreket, cselédeket, mindazokat, akinek fontos volt az ország jövője. Mind, egyszerre emelték fel fejüket, megújulást, szabadságot, igazságot követelve a magyarságnak.

szechenyi_kossuth_pet.jpg

Március 15. "arcai": Széchenyi, Kossuth és Petőfi

Ünnepeljük Petőfi Sándort, aki gyönyörű, lelkesítő verseivel és önfeláldozásával millióknak mutatott irányt és példát a harchoz. Ünnepeljük Kossuth Lajost, aki a reformkor éveiben, 1830 és 1848 közt többször is megfogalmazta mire van szükségünk a sikeresebb jövőért. A Pesti Hírlap hasábjain írva megértette a néppel, hogy a jobbágyság középkori csökevénye, az ősiség törvény idejétmúltsága és a nemesi adómentesség tarthatatlansága helyett modern, új, haladó berendezkedésre van szükség még akkor is, ha ezt a Habsburg udvar ellenzi, sőt azok megvalósítását minden módon akadályozza. A szabadságharcot megelőző évek jelszavait - jobbágyfelszabadítás, közteherviselés, felelős nemzeti kormány, unió Erdéllyel, sajtószabadság - ő tette közérthetővé. Világos cikkei révén mindenkinek megértette - a szobalányoktól és uradalmi cselédektől egészen az arisztokrata grófokig - hogy Magyarország megmaradásáért, fejlődéséért és sikeresebb jövőjéért mire van szüksége a hazának.

Ünnepeljük továbbá Batthyány Lajos kormányát és a magyar országgyűlés tagjait, akik megalkotva az áprilisi törvényeket létrehozták az alkotmányos Magyarország alapjait. Azt az alapot, melyre szabadságunkat és jövőnket építhettük.

1_51aradiak_kepek.jpg

Ünnepeljük még a pesti ifjakat, fiatal költőket, jurátusokat, értelmiségieket is, akik azon a bizonyos esős napon, 1848 március 15 -én egy forradalom kirobbantásával próbálták segíteni Kossuthék pozsonyi és bécsi követeléseit. Ünnepeljük a honvédeket, magyar huszárokat, katonákat, akik fegyvert ragadtak az áprilisi törvényekben szentesített jogainkért és autonómiánkért. Ünnepeljük Görgey Artúrt, a szabadságharc legtehetségesebb tábornokát, aki a tavaszi hadjáratban űzte ki hazánkból az osztrák csapatokat. Ünnepeljük a háború hőseit, és mindazokat akik életüket adták a győzelemért. Március 15. az összefogás, az igazság, a hősiesség, a küzdeni akarás és az önfeláldozás ünnepe, mely egy olyan korszakhoz kötődik, mely a magyarság talán utolsó egységes fellépését szimbolizálta.

Mi történt a magyarsággal 1848/49 -ben?

A reformkor nagy alakjai a március 15 -én lezajló pesti forradalom és a pozsonyi országgyűlésen zajló küzdelmek nyomán 1848 áprilisára kivezették az országot a középkori, feudális állapotokból, majd elérték a Magyar Királyság jelentős mértékű önállóságát is. A bécsi udvar meghátrált, a változásokat szentesíteni volt kénytelen V. Ferdinánd császár. Azonban néhány hónappal később, amikor véget ért Európában az 1848-as forradalmi hullám és a legtöbb monarchiában visszatért a konzervativizmus, Ausztria a friss magyar alkotmány visszavonására készült. Kossuth, Batthyány, Deák és a reformer magyar nemesség nem hagyhatta ezt. Elkezdődött tehát a szabadságharc, mely 1849 tavaszától - a Habsburgok trónfosztásától - már a teljes magyar önállóságért és szabadságért is zajlott.

A harcokban a magyar honvédsereg képes volt felülkerekedni az osztrákokon, mégpedig olyan kiváló és tehetséges tábornokok révén, mint Görgey Artúr, Damjanich János, Klapka György vagy Aulich Lajos. A magyar győzelem a tavaszi hadjárat végére (1849 májusára) már a küszöbön állt. 1849 tavaszán deklaráltuk függetlenségünket, kimondtuk a Habsburg-dinasztiától való örök elszakadásunkat és megválasztottuk saját vezetőnket is, elsőként kormányzónkat Kossuth Lajost személyében.

1_42komaromi_csata_1.jpg

Ekkor azonban az új császár, az alig 18 éves Ferenc József Oroszországhoz fordult segítségért. I. Miklós pedig nem habozott segítséget nyújtani: óriási 200 ezres haderőt küldött a lázadó magyarok ellen. A túlerő pedig felőrölte a közel egy éve harcban álló, kivérzett honvédegységeket. Bár Kossuth és Görgey kitartást kért a magyar honvédektől - abban bízva, hogy az európai hatalmak közbeavatkoznak majd - a kimerült magyar katonák minden erejüket összeszedve tudtak csak helytállni a csatatereken két óráshatalom, többszörös túlerőben lévő seregeivel szemben.

Az utolsó ütközetekben: Segesvárnál (1849 július 31.), Szeged alatt (1849 augusztus 5.) és legvégül Temesvárnál (1849 augusztus 9.) az osztrák-orosz csapatok sorra arattak diadalt. Végül Kossuthnak menekülnie kellett, Görgey számára pedig nem maradt más választás, mint a fegyverletétel a világosi síkon. Aradon 13 honvédtábornokot végeztek ki 1849 október 6 -án. Véráldozatukat emelt fővel, némán, a gyász könnyeivel küszködve vette tudomásul a nép.

A szabadságharc véget ért ugyan 1849 augusztusában, de hőseink emléke, küzdelmük bátorsága és összefogásunk ereje, - mely a korabeli Európa két legnagyobb hatalmával szállt szembe - örökre megőrződik a magyarok szívében. Emlékezzünk így ezen a napon 1848 március 15 -re, az események emberi oldala előtt tisztelegve.

Végül egy részlet Petőfi Sándor naplójából:

"A Pilvax kávéházban azt határoztuk, hogy sorra járjuk az egyetemi ifjúságot. Először az orvosokhoz mentünk. Szakadt az eső, amint az utcára léptünk, s ez egész késő estig tartott, de a lelkesedés olyan, mint a görögtűz: a víz nem olthatja el. Az orvosoktól a mérnökökhöz, majd a jogászokhoz vonult a számban és lelkesedésben egyaránt percenként növekedő sereg. Jókai fölolvasta a felhívást és a 12 pontot, s énvelem elszavaltatták a "Nemzeti-dal" -t. Mindkettőt kitörő lelkesedéssel fogadták, s a refrénben előjövú "esküszünk"-öt mindannyiszor visszaharsogta az egész sereg, mely a téren állt. Landerer nyomdájához mentünk, amely a legközelebb volt hozzánk, s a 12 pontot és a Nemzeti dalt rögtön nyomni kezdték. Délfelé elkészültek a nyomtatványok, s ezrenként osztották szét a nép között, mely azokat részeg örömmel kapkodta. Délután három órára gyűlést hirdettünk a múzeum terére, s a sokaság eloszlott. A szakadó eső dacára mintegy 10000 ember gyűlt össze a múzeum elé, onnan a városházához mentünk. A tanácsterem megnyílt, s megtelt néppel. Rövid tanácskozás után a polgármester aláírta a 12 pontot. Óriási lelkesedés tört ki!... - Budára! Budára! Nyittassuk meg Táncsics börtönét! Ezek voltak a nép leginkább és legtöbbször hallható kiáltásai. A választmány legalább húszezer ember kíséretében fölment Budára a helytartó tanácshoz és előadta kívánatait. A nagyméltóságú helytartó tanács sápadt vala és reszketni méltóztatott, s öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A katonaságnak kiadatott a tétlenségi rendelet, a cenzúra eltöröltetett, Táncsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a töméntelen sokaság Pestre. Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben."

Harmat Árpád Péter

Ha a poszt elnyerte tetszésed, kövess bennünket a Facebook -on is! 

 

2017.03.14.(15:30)

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenelemtanulas.blog.hu/api/trackback/id/tr3312337777

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: 1848-ban szűnt meg a papi tized. Amit mára visszacsináltak. 2017.03.15. 11:25:33

Ezt az elért forradalmi eredményt Horn Gyula és Orbán Viktor közös erővel visszacsinálta. Ma az állam központilag szállítja a tizedet a neki kegyes egyházaknak. Sok mindenben sikerült vissza állítani a mostani kormányoknak a feudalizmust.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jakab.gipsz 2017.03.15. 12:49:17

Ideje tovább gondolnunk ükapáink örökségét !

Végső soron mi magyarok győztünk, azért mert hol van ma már az osztrák császár és az orosz cár akik a szabadságunkra törtek, elfújta őket a történelem szele.

Noha ma ismét harcolnunk kell, az ellenünk fenekedők ne reménykedjenek, esélyetek sincs, mert ezt a mai harcot már a tudósaink vívják meg, a tábornokaink helyett. (egyrészt olcsóbbak, másrészt többen is vannak, szerencsénkre).

ősbölény 2017.03.15. 12:49:31

Ez kiváló ünnepi beszéd volt, helytálló is a tények közlése tekintetében, annyiban azért meglepődtem, hogy a honlap eddigi bejegyzéseiben inkább történelmi elemzéseket olvastam.

2017.03.15. 16:41:13

ez egy tök jó poszt!
süti beállítások módosítása