Ki ne emlékezne tanulmányaiból a 300 hős spártai katona történetére, akik egytől egyig életüket áldozták hazájukért, a hatalmas túlerőben lévő perzsa sereg elleni harcban? Példájukat majd 2500 éve őrzi az emberi emlékezet szerte a világon. Augusztus 11, a thermopülai csata évfordulója. Ezen a napon különösen érdekes lehet feleleveníteni történetüket. Az előzmények megértéséhez a görögség ókori körülményeit, jellemzőit is hasznos felidézni.

A Gázai övezet ma a világ közérdeklődésének középpontjában áll. Háború zajlik területén és nagyon sokan nem értik miért harcolnak a felek, milyen jogállású a terület (hová tartozik, miért nem önálló) illetve hogyan jött létre ez a sajátos politikai képződmény? A válaszokat mint általában mindig, most is a történelem adja meg.

Adolf Hitler a világtörténelem egyik legismertebb és legkegyetlenebbnek tartott alakja, hiszen az általa kirobbantott második világháborúban, 1939 és 1945 közt az európai és afrikai területeken 50 millió, Ázsiában pedig további 22 millió ember halt meg. Németországi népszerűsége dacára világszerte milliók gyűlölték, amit többek közt az is bizonyít, hogy a háború alatt összesen 42 alkalommal próbálták meggyilkolni. A leghíresebb és legprofibb módon megtervezett merényletkísérletre 1944 júliusában, egy összeesküvés keretében került sor. Ez volt a Valkűr-hadművelet.

Zrínyi Miklós egyike a magyar történelem büszkeségre okot adó nagy hőseinek és legpozitívabb alakjainak A XVII századi Magyarország vitathatatlanul meghatározó szereplőjeként kivételes tehetségű katonai stratéga, politikus, költő, nyelvtehetség és hazafi volt. Híres törökverőként és a Habsburgoktól távolságot tartó vezetőként a magyarság önálló fennmaradásáért küzdött.

Éppen 225 éve kezdődött a nagy francia forradalom. Párizs népe 1789 július 14 –én ostromolta meg a Bastille –t, a hírhedt párizsi börtönt, melyre az elnyomó királyi hatalom legfőbb szimbólumaként tekintett a lakosság. Egy viharos korszak vette kezdetét, mely egészen Napóleon bukásáig, azaz 1815 –ig tartott.

Vannak történelmünkben sajnálatos módon „elhanyagolt” és kevéssé megbecsült illetve alig hangsúlyozott események, melyek azonban saját korszakaikban óriási jelentőséggel bírtak. Ilyen mellőzött történésnek tekinthető a több mint 1100 évvel ezelőtt, 907 július 4-én és 5-én lezajlott pozsonyi csata is. A tőlünk nyugatabbra fekvő német államok, elsősorban a Keleti Frank Királyság - melyből fél évszázaddal később jön majd létre a Német-Római Birodalom magja - hatalmas erejű támadást indítottak 907-ben a Kárpát-medencébe frissen érkező magyarság ellen, azzal az egyértelmű szándékkal, hogy elérjék a magyarok visszaszorítását Ázsiába.

A hatalmas Oszmán Birodalom már a XIV. századtól kezdődően zaklatta a Magyar Királyság délvidéki határait, de uralkodóink - olyan hősöknek köszönhetően, mint Hunyadi János vagy Kinizsi Pál, akikről egy korábbi írásomban már megemlékeztem - egészen a mohácsi csatavesztésig (160 éven keresztül) meg tudták akadályozni a török hódítást. Ám Mohács után az oszmánok betörtek hazánkba, elfoglalták Budát és kezdetét vette a 150 éves török uralom. A magyarság viszont folytatta a harcot ezúttal újabb hősök révén. Ilyen volt a legendás Dobó István is, az egri várvédők parancsnoka.

Hamarosan itt a segesvári csata 165. évfordulója. Az 1848/49 –es szabadságharc utolsó ütközeteinek egyikére a világosi fegyverletétel előtt két héttel került sor, 1849. július 31 -én Erdély belső területén, Brassótól 100 km –re északnyugatra, Segesvár városa mellett! Mai tudásunk szerint ebben az összecsapásban esett el legnagyobb költőnk: Petőfi Sándor.

Ferenc Ferdinánd Habsburg főherceget, Ferenc József császár három évvel fiatalabb öccsének, Károly Lajos főhercegnek a fiát, 1896 –ban nyilvánították trónörökössé, miután apja elhalálozott és így ő következett az öröklési sorban. Ám 18 évvel később, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét Szarajevóban váratlanul meggyilkolták és ez lavinaszerű eseménysort indított el, ami az I. világháború kirobbanásához vezetett.

A Török Birodalom már Nagy Lajos korában támadásokat intézett a Balkán ellen és már ekkor megközelítette a Magyar Királyság déli határvidékét. Később, 1389 -ben I. Murád legyőzte a balkáni népek egyesített seregeit Rigómezőnél és birtokba vette szinte az egész Balkán-félszigetet. Innentől kezdve a magyarság számára a legnagyobb veszélyforrást 300 éven keresztül a törökök jelentették. Csak hőseink, legendás törökverőink tudták megállítani támadásaikat. Közülük a két legnagyobb: Hunyadi János és Kinizsi Pál volt.

Körülbelül ötezer évvel ezelőtt, a Nílus folyó két partján egy megdöbbentően fejlett civilizáció alakult ki, melyhez fogható csak a „termékeny félhold” nevű terület két folyója a Tigris és Eufrátesz közt tudott létrejönni, Mezopotámiában. A Nílus menti különleges kultúrát, a fáraók birodalmát és a piramisok hazáját ókori Egyiptom néven emlegeti a történettudomány.

Talán a közelgő, új James Bond film 2015 -re tervezett bemutatója miatt van, de egymás után jelennek meg cikkek a legendás brit titkos-ügynökről én pedig régi Bond rajongóként nem bírtam megállni, hogy ne írjam meg a magam posztját a témában.

Hetvenhárom évvel ezelőtt, 1941 június 22 –én hajnali negyed 4 -kor az Adolf Hitler vezette náci Németország hadserege több mint 3,5 millió katonával, 182 hadosztállyal, 3500 harckocsival és 4389 repülőgéppel megtámadta a Szovjetuniót. Ez volt a történelem eddigi legnagyobb hadművelete, a Barbarossa -terv.

Mindenekelőtt fontos tisztázni: a középkort, mint történelmi korszakot ma többféle datálással határozzák meg. A sok megközelítés közül a leggyakrabban használt és leglogikusabb korszakolás a középkor kezdetét a Nyugat-Római Birodalom bukásához köti (vagyis 476 –hoz kapcsolja), míg a végét Amerika felfedezéséhez (vagyis az 1492 –es esztendőhöz) társítja.

Történelmünk talán legkülönlegesebb korszaka a kalandozásainkhoz kötődik. A magyarság korai időszakától – mondhatni néppé formálódásának idejétől kezdve - egészen az államalapításáig nomadizáló, kalandozó életet folytatott. Ez nagyjából azt jelentette, hogy őseink állandó vándorlások közepette, könnyen lebontható és felállítható jurtákban éltek, könnyűlovas portyázásokat végeztek, legeltetéssel, vadászattal és egy-egy terület gazdasági kincseinek kifosztásával foglalkoztak.