Történelem blog

Szórakozás a középkorban [78.]

2016. július 04. - Harmat Árpád Péter

A mai, modern, XXI. századi ember és a középkorban élt polgár, paraszt vagy nemes tekintetében, elképesztően más fogalmi kört jelent a "szórakozás" mint szabadidős tevékenység meghatározása. Napjainkban a munka után a szórakozásnak próbálunk élni és ennek ezernyi válfaját ismerjük. De hogyan volt ez mondjuk 600 éve? A középkori ember hogyan szórakozott?

kozepkor.jpg

Mintegy 600-800 éve az emberek szerte Európában még erős közösségi kötelékekben éltek (és szórakoztak). A falvak lakói mindent együtt csináltak: a földeken végzett munkától kezdve, az adófizetésen, templomba járáson, közös feladatok ellátásán, építkezések, közös munkák elvégzésén és ünnepek megülésén keresztül egészen a különböző csapások (járványok, árvizek, tüzek, háborúk, rablóbandák) elviseléséig. A városok lakói összefogva építették a városfalakat, összefogva döntöttek fontos kérdésekben (szenátusok) és összefogva védekeztek a külső támadásokkal szemben is. A nemesi várak lakói a várkapitány, várnagy vagy várúr parancsait együtt hajtották végre, jóban – rosszban kitartva erődjük fenntartásáért vagy védelméért.

A szórakozás is közösségi élmény volt és erősen kötődött például az egyházi ünnepekhez, melyekből lényegesen többet ültek meg, mint napjainkban. (pl. Aprószentek, Vízkereszt, Gyertyaszentelő Boldogasszony, hamvazószerda, Pünkösd, Szentháromság vasárnapja, Úrnapja, Szentek ünnepei ... stb) Amellett szép számban akadtak különböző búcsúk, falunapok, népszokások, illetve a közösség egyes tagjaihoz vagy az uraság családjához kötődő ünnepi alkalmak. A falu egy-egy jeles tagjának lakodalma, az uraság lányának férjhez menetele (esetleg magának az uraságnak az esküvője) mind-mind lehetőséget és alkalmat adtak a nagy közös ünneplésre, táncra, mulatságra.

Persze a szórakozás minősége és módja óriási különbséget mutatott az egyes társadalmi rétegeknél, vagyis egészen másként mulatott egy főnemes, mint mondjuk egy városlakó polgár és még inkább másként, mint a legszegényebb jobbágy. A lovagkor évszázadaiban (jellemzően a X. – XV. század közt) a nemesség a lovagi tornák, bajvívások, várünnepek „bűvöletében” élt, melyek óriási sporteseményeknek számítottak, és rendszerint táncmulatságok, illetve óriási evészetek – ivászatok követték őket. A lakomákon akár több százan is asztalhoz ültek a várak lovagtermeiben, miközben zeneszóra és különböző fellépők – bűvészek, varázslók, táncosok, akrobaták – előadásai közben folyt a szinte féktelen táplálkozás.

kozepkor_babuk.jpg

Mátyás Király Múzeum, Visegrád

A falusi jobbágyok jóval szerényebben tudtak ünnepelni, de évente egy-egy ökörsütés azért náluk is előfordult. A városi életmód nagy eltéréseket mutatott a kontinensen. A legvirágzóbb nagyvárosok Észak-Itáliában és Flandriában sajátos hierarchiában éltek. A legfelső, hercegi, grófi, fejedelmi családok, vagy az alattuk lévő gazdag nagypolgárok pompakedvelő életmódját hatalmas szakadék választotta el az utcán élő nincstelen koldusok, csavargók, rokkantak keserves tengődésétől. Az életmódban, megjelenésben és szórakozásban mutatkozó különbségek leginkább a ruházat és a táplálék terén voltak látványosak. A főnemesek – városokban és várakban egyaránt – díszes, méregdrága, túldíszített kelmékben pompáztak és szinte mindig karddal egészítették ki megjelenésüket, mely kihangsúlyozta nemesi státuszukat. (Paraszt, polgár nem viselt fegyvert.) Ami a táplálékot illeti: a várlakomák és városi előkelőségek fogadásai a húsételekről szóltak, mert ez volt az, ami nagyon megkülönböztette a felső és alsó réteget egymástól. A parasztok és szegényebb polgárok elvétve jutottak csak húshoz és fűszerekhez, számukra a leggyakoribb étel a kása volt. Ugyanez igaz a borra is. A borkimérés eleve nemesi előjognak számított (Italmérési és kocsmáltatási jog).

Az étkezések módja azért nagy hasonlóságot mutatott a gazdagok és szegények esetében, ugyanis az evőeszközöket egyik réteg sem ismerte. A kézzel történő étkezés volt a jellemző szinte az egész középkorban. A villa és kanál használata csak az újkorban kezdett megjelenni még a főúri asztaloknál is. Galeotto Marzio itáliai humanista utazó például így írt Mátyás királyunk lakomáiról:

„Mindenki előtt van valami kenyérféle, a közös tálból kiveszi, amit kíván, és falatokra vágva ujjaival teszi a szájába. […] A mártástól azonban, és különösképpen a sáfránytól körmünk és ujjunk, amivel az ételt megfogjuk, sárga lesz, ez kétségtelen. De Mátyás király, noha mindenhez a kezével nyúlt, soha nem szennyezte be magát, bármennyire elmerült a beszélgetésben.” 

A villa-használat Európa-szerte csak a XVII. században kezdett elterjedni. A mai értelemben vett kulturált étkezés meglepően kései „vívmány” és megjelenése csupán a XIX. századra tehető.

Ami a kultúrát illeti, az olvasás, mint szórakozási forma egyáltalán nem jellemezte a középkort. Az írni-olvasni tudás eleve csak a papoknál volt jellemző és még a főuraknál is csak elvétve fordult elő. A legtöbb nagyúr illetve király külön udvari papot tartott az iratok, oklevelek, fontos levelek, rendelkezések elkészítésére, melyek számos egyházi személyt afféle titkári „munkakörbe” helyeztek. A középkori lakosság jellemzően vándor dalnokok, mesélők, lantművészek, vándorköltők, felolvasók előadásait hallgatta, melyek kettős célt szolgáltak: egyrészt informálták az embereket a környék fontos eseményeiről, másrészt szórakoztattak is. A XVI. századi Magyarországon például Tinódi Lantos Sebestyé(1510-1556) járta a vidéket dallamos versekben elmesélve a várostromok eseményeit és a különböző hősök tetteit. Ami a felolvasásokat illeti: a hosszú templomi prédikációkon illetve a vándor mesélők előadásain sokszor a szentek történetei, a különböző legendák, krónikák, geszták képezték az előadott sztorik magjait, szinte mindig vallásos „köpenybe” bújtatva a hallott, tovább adott, régen lejegyzett történeteket.

A középkori szórakozás városi formáit illetően széles skálán mozogtak a különböző játékok, kockavetés, kártya, fogadások, állatversenyek utcai lehetőségei. Egy tipikus középkori városban minden az utcákon zajlott: a prostituáltak, vásározók, utcai nevettetők, hordószónokok, bűvészek nyüzsgő sokasága végtelen számú lehetőséget nyújtott a pénz elverésére. A szórakozás sajátos formáját jelentették a vásárok, melyek tartására csak bizonyos városok kaptak külön királyi engedélyt (vásártartó jog).

kozepkor_kivegez.jpgA városi szórakozás egészen extrém formáját jelentették a különböző – de rendkívül gyakori – kivégzések. Ha valaki főbenjáró bűnt követett el, akkor a megszégyenítés (korbácsolás, kalodába zárás) mellett – vagy néha azt követően – mindig nyilvánosak voltak a lefejezések, akasztások, vagy ritkább esetben a kínzások, karóba húzások. Ezek nyilvános eseményeknek számítottak, a nép különleges, szabadidős programoknak tekintette őket, melyekre családosan vonultak ki. A gyerekeket nem tekintették óvni való, ártatlanságukban megőrizendő kis individuumoknak, hanem kicsinyített felnőttekként kezelték őket. A számtalan korabeli ábrázolás is mutatja: kisméretű, felnőtt ruhákban járatták a gyermekeket, akik a felnőtt szórakozásokon is jelen lehettek. Sőt. A kivégzéseken a gyerekek külön szerepet kaptak, hiszen többnyire ők voltak a kikötözött, közszemlére tett, kalodába zárt szerencsétlenek legfőbb megdobálói és kicsúfolói. A kivégzések után a közönség aztán a kocsmákban tárgyalta ki a látottakat, részletesen kielemezve a kivégzés történéseit. A köznép csak az erőt és a hatalmat tisztelte. A gyengék, elesettek, csúnyák és rokkantak soha nem számíthattak együttérzésre. A könyörület, szolidaritás és empátia nem tartoztak a középkor világához.

Ami a színjátszást illeti: érdemes különválasztanunk a kisebb közösségekben már a középkorban elterjedő amatőr színielőadásokat, misztériumjátékokat és a reneszánsszal megjelenő, profi színművészetet. Az előbbi esetében a városokban, falvakban diákok, vagy cirkuszos vándor-művészek szekeres karavánjaikkal településről – településre járva már a középkor kezdetén vállaltak különböző előadásokat, melyek célja többnyire a nevettetés volt nagyon egyszerű történetek megjelenítésével. Az igazi színház a korszak legvégén, a reneszánsszal kezdett elterjedni. A híres londoni Globe 1599 –ben nyitott meg, Shakespeare műveinek kultúraformáló hatása tehát már a kora újkorba csúszott át. (Shakespeare legtöbb és legnagyobb színdarabját a Globe számára írta. Ezek közé tartoztak például a Hamlet, az Othello és a Lear király.)

kozepkor_ruhak.jpg

Élet a középkorban

A középkor egészében véve egyáltalán nem volt egy „szórakoztató” időszak. Bár mostanában nagy „divat” relativizálni kegyetlen és sötét jellegét, valójába igenis kemény évezredet jelentett 476 és 1492 között. A parasztok többnyire napi 16 – 18 órát dolgoztak földjeiken és házaik mellett, mostoha körülmények között, miközben szinte mindent maguk állítottak elő önmaguk számára. A pénz nem sokat jelentett a jobbágyok számára, hiszen szinte soha nem vásároltak. (Mindent amit csak lehetett, próbáltak maguk előállítani.) Maguk varrták ruháikat, ágyneműjüket, maguk készítették ételeiket, magukat gyártották legtöbb háztartási eszközüket. Közben állandóan az adók miatt kellet aggódniuk, hiszen a királynak, püspöknek és földesúrnak megfizetett termény illetve pénzadó mellett az ingyenmunka (robot) is óriási áldozatot jelentett számukra. (Az adók közé tartozott még a munera, a forspont, a rendkívüli hadiadó, az őrlési díj, a másodszedésre fizetendő adó ... stb) Aztán ha rossz lett a termés (aszály, apály … stb) borult a nagyon is kiszámított családi gazdálkodás és jöhetett az aggódás a földesúri megtorlás miatt. A földesúr ugyanis nem csupán az adók beszedője volt, hanem a paraszt minden értelemben vett ura is. Ha rendelkezett pallosjoggal, akkor akár ki is végeztethette jobbágyait.

paraszt_mulatsag.jpg

Paraszt mulatság. Pieter Brueghel festménye (1568)

Aztán ott voltak a középkort végig jellemző járványok (pestis, kolera, tífusz, himlő).  A pestis, vagy más néven dögvész a 14. századi Európában 25 millió ember halálát okozta az 1347 és 1353 közt. Rengeteg baj forrását jelentette a természet is, hiszen a középkorban még nem szabályozták a folyókat, így folytonosak voltak az áradások, árvizek. Nagyon komoly veszélyt jelentett mindenkire nézve a rablólovagok, rablóbandák állandó portyázása is, hiszen szinte mindenhol a kontinensen előfordultak. A rablóbandák legnagyobb hányadát munkanélküli zsoldosok, birtokukat vesztett földesurak, kisemmizett nemesek, elbocsátott végvári katonák alkották és kegyetlen fosztogatókká válva sanyargatták a fal nélküli városok, falvak népeit. (Sok európai város éppen ezen bandák ellen fogott városfal építésébe.) Ugyancsak jellemezte a középkort a belháborúk, birtokharcok (földesurak közti küzdelmek), felkelések sokasága is, melyek mindig a legszegényebbeket sújtották leginkább. A halál a mindennapi élet része volt, hiszen orvosi ellátás hiányában bármikor bárkit elvihetett egy olyan betegség, mellyel ma még táppénzre sem megy egy XXI. századi ember. Leginkább az ispotályok feleltek meg a mai értelemben vett kórházaknak, melyekben szerzetesek próbálták ellátni a legyöngült, ágynak esett embereket. Ám a szerzetesek nem voltak képzett orvosok, így a sebek bekötözésén túl maximum csak imával és ággyal tudták segíteni a betegek gyógyítását.

invizicio.jpgA középkori élet a lehető legzordabb körülményeket jelentette: kémények csak a XI. századtól, üvegablakok a XVI. századtól, vezetékes ivóvíz hálózat, csatornázás, elektromos hálózat csak a XX. századtól jelent meg a kontinensen. A korszakot a kiszolgáltatottság, a folytonos munka, az állandó betegségek, háborúk jellemezték, miközben az egyház óriási befolyással rendelkezve határozta meg az emberek mindennapjait. Az egyház végezte a betegellátást, oktatást, keresztelést, esketést, temetést, adószedést és mindenekelőtt a „lelkek védelmét”, ami jogot adott a papok számára a miséktől távol maradók, hitetlenek, eretnekek kitagadására, letartóztatására, megkínzására vagy akár megölésére (inkvizíció).

A középkori ember beszűkült világban rekedve élt, alig – alig jutva messzebb saját megyéje határánál. A környező világról, más országokról csak mendemondákból értesültek az emberek. Az utazás luxusnak számított és körülményes dolog volt (amellett rettenetes veszélyekkel járt). Ugyanakkor a zarándoklatok – néha évekig tartó vándorlások egy-egy szent helyre – azért előfordultak. Az élet lényegesen lassabb volt, jóval kevesebb élvezettel, mint napjainkban, ugyanakkor az emberiség megtalálta módját akkoriban is a szórakozásnak. Különös, a maitól nagyon eltérő világ volt. Részleteinek feltárása még ma sem teljes.

Harmat Árpád Péter

Facebook oldal

Történelemcikkek.hu

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenelemtanulas.blog.hu/api/trackback/id/tr108865846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Phil Necro 2016.07.05. 07:55:06

". A parasztok többnyire napi 16 – 20 órát dolgoztak földjeiken és házaik mellett, "

Ezt nagyon sokan vitatjak.
2-3 huzos honap volt az evben.
Gyakran honapokig ultek otthon,es malmoztak.
Januar kozepen mit csinaljon a foldeken egy jobbagy ?

fuszujka 2016.07.05. 07:56:40

Nagyon érdekes volt, köszi!

Harmat Árpád Péter · http://tortenelemcikkek.hu/ 2016.07.05. 08:10:10

A jobbágyok napi 16-18 óra munkáját és az egyházi letartóztatásokat néhányan vitatják, mondván, hogy a világosság miatt (mert hogy nem tudtak világítani?) nem dolgozhattak ennyit és a papoknak nem volt ekkora hatalma.

Pedig de

A középkori paraszt (miként persze a későbbi korokban is) napkeltével ébredt és már kora hajnalban munkához látott, akár 4-5 órakor, majd egészen sötétedésig dolgozott. És nem csak a jobbágytelkén kellett tevékenykednie, hanem házán, kiskertjén, szerszámain, és nyilván jószágai ellátásán is. Ami pedig az egyházat illeti: óriási befolyással rendelkezett. Bármely lakos esetében (paraszt, városlakó .. stb) főbenjáró bűnnek számított az istentagadás, eretnekség, sátán imádás. Az egyházi bíróságok pedig - főleg az inkvizíciós testületek - széles hatáskörrel rendelkeztek az "alanyok megtisztításával" kapcsolatban. Gyakoriak voltak a kínzások, melyekbe sok esetben bele is haltak a megvádoltak.

Dr. Nagy László 2016.07.05. 08:25:10

Igen. Az egyház középkori hatalma a mai ember számára szinte már hihetetlen. Pedig a világi és egyházi hatóságok párhuzamosan, egymást erősítve működtek. Hitbéli kérdésekben nem volt semmi rugalmasság. A középkor középső időszakában (érett középkor: 11-13. század) az egyházi bíróságok mindennapos szinten jártak el olyan lakosok ügyeiben, akiket mások vádoltak meg, mondjuk eretnekséggel, istentagadással vagy sátán imádással. Ilyenkor az egyházi ítélők szinte szabad kezet kaptak.

paráznabillegető 2016.07.05. 08:26:10

@Harmat Árpád Péter: való igaz, baszott sokat dolgoztak. de azért a hatékonyságuk sem volt ám egetverő.
ugyanakkor az egyházi ünnepek miatt majd minden harmadik napjuk szabad volt. átlagosan. plusz a vasárnap.
namármost. háromnapos munkahét átlagosn 16 órás munkanapokkal... az olyan kétszerannyi a maihoz képest...
de csak 20% volt az adó, hahahah! :D :D :D

Harmat Árpád Péter · http://tortenelemcikkek.hu/ 2016.07.05. 08:32:58

@paráznabillegető: Nem így van. Nem volt minden harmadik napjuk szabad. Az ünnepek nem mindig jelentettek teljes felmentést a munkavégzés alól. Amellett a 20% sem igaz. A három legfőbb adónem a királynak fizetett, a földesúri és egyházi adó eleve többet tett ki, de ehhez jött az ingyen munka, illetve például az évente többször befizetendő munera (kötelező ajándék), sőt a rendkívüli hadiadó, és az ezernyi egyéb adó, mint például az őrlési díj. Ez jelentős volt, ugyanis a gabonát csak a földesúr őröltethette, amiért külön fizetni kellett mindenkinek. De volt adó a másodszedésű betakarításra is.

És tegyük hozzá: a milliónyi adófélén kívül ott voltak az egyéb kötelezettségek is mint a forspont (kötelező ingyen szállítások az uraságnak) és a beszállásolási kötelezettség. Ráadásul a jobbágy személyében függött a földesurától, vagyis az uraság minden dolgába beleszólhatott. Nos, ez így mind együtt tette ki a kiszolgáltatottságát. ... Meggondolandó, hogy ki cserélne ma velük.

Terézágyú 2016.07.05. 08:34:59

Ez most megint olyan vita, amelyet olyan emberek folytatnak, akik az íróasztal, vagy éppen a gyári munkapad mellett ülnek...

A falusi/mezőgazdasági munkák folyamatosan tartanak - hiába van ünnep, a teheneket mindennap fejni kell stb.

A másik kérdés, hogy télen csak malmoztak - nos igen, vagyis jövedelmük sem volt.
Egyébként kérdezd meg a nagyapádat, hogy ők télen tényleg csak csak lustálkodtak-e :)

Ad Dio 2016.07.05. 09:07:05

@Terézágyú:

"A másik kérdés, hogy télen csak malmoztak - nos igen, vagyis jövedelmük sem volt.
Egyébként kérdezd meg a nagyapádat, hogy ők télen tényleg csak csak lustálkodtak-e :)"

Ha nem csak a végletekben gondolkodnánk, akkor sokkal plasztikusabb és reálisabb képet kapnánk a jobbágy életéről.

Az egyik téves állítás szerint napi 16-18 órát dolgoztak egész évben. Ez nyilvánvaló baromság. A másik az, hogy csak lustálkodtak telente, ami szintén az.

A valóságban a munkájuk periodikusan tagolódott. Akadtak feszes dologidők és lazább időszakok egyaránt. De még dologidőben sem azt jelentette, hogy napi 14 órában szántottak pl., mert azt sem ember sem állat nem bírja tartósan (főleg úgy, hogy az étrendjük elég szegényes, főleg növényi alapú volt). A mezőgazdasági munkák ráadásul sokkal szűkebb körűek voltak mint napjainkban, hiszen egy sereg növényvédő, terméshozam növelő eljárást nem ismertek. A másik oldalon persze a gépek hiánya nagyban növelte a befektetendő munkát, de az egy ember által megművelt területek is jóval kisebbek voltak.

kkn 2016.07.05. 09:07:27

@Phil Necro: Hónapokig malmoztak. Hülyeség. Mert meg kellett csinálniuk mindent. Eszközöket csinálni, javítani. Amik főleg a vasszerszámok előtt elég satnya dolgok voltak. Mert a vaseke, kapa, miegymás elég.kései eszköz, mert rohdt drága. Azok az újkori tömegtermelés során lettek hozzáférhetőek valmennyire. Régebben faekével, ásóbottal dolgoztak. Így nem voltak termelékenyek, minden tovább tartott. Majd minden hónapnak megvoltak a.maga feladatai. Még a.téli időben is akadnak dolgok. A jószág sincsen sohasem szabin, azt mindig gondozni kell, ellátni.Télen a tüzelő összeszedése is munkás dolog. Pénzed nincsen, a birtok jó részéhez egy szigorúbb uraság nem enged hozzányúlni. Csak innen onnan szedd össze a. fűtésre valót. Plusz ugye az uraságra dolgozni, neki is mindent megcsinálni.
Meg újracsinálni azt, amit elpusztítottak. Mert a leírt urasági viszályok azt jelentették, hogy rabolták egymás javait. Vagyis lecsaptak másik gazdaságira, elhurcolták a jószágokat, a paraszt is próbálta védebi, de vagy elbújt, vaagy megverték, ha jobban ellenállt, levágták. A régi krónikák tele vannak ilyen panaszokkal, persze az urak leírásából, ahogyan a jószágaiknak érvényt próbálnak szerezni. Mert a sok ide-oda házasodás után elég zagyva jogokat formáltak minden földre, kié legyen. Hok ennek adták, hol annak, melyik királyt ki pártolta, vagy egyházi mélltóságot, egyik ezt el, a másik azt. Állandóan mentek a birtokviták valahol. No és a főállásban rablásból élő nemesek. Pl. a Bebek . Akik egyfolytában fosztogatták a többi nemest. Azután nem voltbolyan bíróság, akinek az ítélwtét végrehjtotta valaki. Néha összefogtak, csapatokat toboroztak, és így tudtak fellépni az ilyenek ellen. Ezeknek a csatározásoknak a vesztesei a parasztok voltak. Újra és újra csinálhatták meg a dolgaikat, kellett felállni a nulláról szinte. A török korról nem is beszélve. Szóval a jobbágy élete nagy szívás volt régen, az nem a nagyapák paraszti élete volt, amiről kosztalgikusan mesélnek. De akár el kell olvasni Illyés Puszták népe könyvét, még nemrég 100 éve a cselédsorban élő parasztok élete is kemény szívás volt.

Roan 2016.07.05. 09:40:59

@Phil Necro: Állatokat etetett, szerszámokat javított, illetve a bútorokat, használati tárgyakat is ekkor készítette el.

Ad Dio 2016.07.05. 09:41:15

@kkn:

"Mert meg kellett csinálniuk mindent. Eszközöket csinálni, javítani. Amik főleg a vasszerszámok előtt elég satnya dolgok voltak. Mert a vaseke, kapa, miegymás elég.kései eszköz, mert rohdt drága"

A vaseszközök és a fazekes dolgok kivételével a zömét a napi dolgaiknak maguk készítették. Ez sok kézimunkát és minimum 8-10 szakma alapjainak ismeretét igényelte. Másik oldalon viszont töredéke annyi eszközük nem volt mint egy mai embernek és a meglévő tartós használati tárgyaikat tényleg tartósan használták. Ez nem ritkán több generációt is jelentett.

Ad Dio 2016.07.05. 09:56:59

@Roan:

"Állatokat etetett, szerszámokat javított, illetve a bútorokat, használati tárgyakat is ekkor készítette el."

Bútorai egyáltalán nem voltak (egy-két láda, kosár, cserépedény kivételével), állatai alig (lovat nem tartott, malacai, szárnyasai, esetleg nyulai lehettek lehettek, marhát csak ritkán). A szárnyasokat és a nyulat takarmány híján télre zömében levágták. Csak azokat a jószágokat tartották meg, amik a hó alól is jutottak némi élelemhez, illetve életbevágóan fontosak voltak.

Ad Dio 2016.07.05. 09:58:16

@Dr. Nagy László:

"A középkor középső időszakában (érett középkor: 11-13. század) az egyházi bíróságok mindennapos szinten jártak el olyan lakosok ügyeiben, akiket mások vádoltak meg, mondjuk eretnekséggel, istentagadással vagy sátán imádással."

Ezek tárgyi tévedések.

Az inkvizíció a 11. század végén alakul és virágkorát a 12. században éli. Ebben a virágkorban is alig néhány egy-kétszáz inkvizítor tevékenykedik az egész Abendland területén. Az ítéletek számát homály fedi, de az mond valamit hogy a sztár inkvizítorok - mint például Katalán Arnold, akit az ortodox hitű polgárok ölnek meg kis híján a bornírtsága okán - egész életében 67 halálos ítéletet hozott. Bár tényleg nincs adatunk a konkrét számokról, de a jobban dokumentált és a középkorinál sokkal intoleránasabb spanyol inkvizíció (ami egy politikai tisztogatóakció egyházias köntösben) 50.000 emberrel végzett 350 év alatt, ebből visszavetítve az egész középkorra és kora újkorra nézve sem jönnek ki félelmetes adatok. A Nagy Fr. Forr ideje alatt sokkal több embert öltek meg világnézeti alapon.
Nb. semmi bajom a Nagy Fr. Forradalommal, csak viszonyításképpen hozom.

"Hitbéli kérdésekben nem volt semmi rugalmasság."

Ez is tárgyi tévedés.
A középkori egyház nem nagyon törődött a hívek lelki életével. Amíg a kötelezőt betették, (egyházadó, heti miselátogatás) és nem térítettek az egyház ellenében, addig senkit sehol nem érdekelt hogy miben és hogyan hisznek. Főleg hogy a teológiai műveltség még a papok közt is ritka volt. A jobbágyok közt pedig egyenesen párját ritkította.
A normális inkvizíciós eljárás közel egy hónapig tartott és ha a delikvens kijelentette, hogy elveti az eretnek nézeteit (itt a kijelentésen és nem az elvetésen van a hangsúly), akkor max egy kis megszégyenítést kapott (hajlevágás, vezeklőöltözet, pár nap kaloda) és mehetett Isten hirivel.

Dr. Nagy László 2016.07.05. 10:11:14

@Ad Dio: A "tárgyi tévedés" drága barátom azt jelenti, hogy valamely témában olyan tényadatokat közlünk helytelenül, mely tényadatokat több, független forrás is megerősít és a szakma (kutatók, történészek) közösen tényként ismernek el. Tárgyi tévedés például azt állítani, hogy az Árpád-ház 1526-ban halt ki, vagy hogy a Rákóczi-szabadságharcot Rákóczi nyerte meg. Ezeket most nem történészként mondom. Bár nyilván számunkra fokozott jelentősége van az tényszerűségnek.

És akkor nézzük a te tévedéseidet: egyházi ítéleteket NEM csak inkvizíciós bíróságok hozhattak. Ha a klasszikus középkorban valaki az egyházi dogmákat megsértette, akkor az egyház járt el ügyében, mellesleg olyan országokban is, ahol ismeretlen volt az inkvizíció. Sőt. Mondok valami mást: egyházi bíróságok kálvinista többségű, vagy lutheránus területeken is serényen működtek.

A hitbéli kérdésekben való rugalmatlanság pedig a középkor talán legmarkánsabb jellemzője volt. Ezeket hívták dogmáknak. Hozzászólásod utolsó mondatai már annyira zagyvák, szakmaiatlanok, hogy nem érdemes reagálnom rájuk. De azt látom, hogy a nagy témaszakértőnek tekinted magad. :-)

Girhes Joe 2016.07.05. 12:50:27

@Dr. Nagy László:

Nyilván egy netes fórumon nem lehet mindenki szakavatott, források tömegeihez hozzáférő történész, itt mindannyian csak interpretálni tudjuk az innen-onnan kapott információkat, mindenki a saját józan esze és intuíciója alapján. Aszerint meg a legbölcsebb választás az arany középút szokott lenni.

Azaz: valószínűleg a középkor nem volt annyira "sötét", amennyire a későbbi korok annak színezték, de ez még messze nem jelenti azt, hogy kényelmes és vidám élet lett volna akkoriban.

Ami az egyházat illeti, ténykérdés, hogy jóval merevebb és bürokratikusabb volt, mint ma ismerjük. Eleve, ez a felhígult "szeressük egymást, gyerekek", és "legyetek jók, ha tudtok, a többi nem számít" stílusú vallásosság csak a XX. század második felének a terméke. Nyilván a középkorban sokkal inkább a hittételeken volt a hangsúly. Ettől függetlenül nehéz elképzelni, hogy az egyszerű parasztnak, polgárnak, vagy akár egy átlagos nemesnek inkvizíciós ügye legyen "csak úgy". Egyfelől ugye a vallás alapvető, mindennapokat érintő tanításai olyan evidenciának számítottak, mint ma az, hogy van villany a konnektorban: adottság, ebbe születtünk bele, ezzel nőttünk föl, igazából senkinek nem jut eszébe megkérdőjelezni. Anakronizmus a mai világnézeti sokszínűséget számonkérni egy olyan világon, ahol a helyi plébános az egyetlen olvasni tudó ember volt a faluban, művelt embereket meg többnyire a kolostorokban lehetett csak találni. Másfelől meg, ugyanezen oknál fogva, a tételes teológiáról fogalmuk sem lehetett, esélye nem volt az átlagembernek, hogy nyíltan, nyilvánosan tanítani kezdjen valami eretnekséget. Nagyon jellemző, hogy a reformációnak úgy igazán lendületet adó Luther is katolikus szerzetesként kezdte.

Aztán az se hülyeség szerintem, amit Ad Dio mondott. Megintcsak a szűkös információáramlás miatt, simán ki tudtak alakulni olyan helyi kultuszok, legendák, pogány és keresztény elemekből összeollózott babonák, amik egy mai teológus szemében nem is lennének összeegyeztethetők a kereszténységgel. Ez épp arra enged következtetni, hogy bizonyos határok közt tényleg mindenki abban hitt, amiben akart, pontosabban amiben az egész környezete hitt. Az egyháznak nem az számított, hogy ki mit hisz, hanem hogy ki mit hirdet. Ez is csak a kora újkorban változott meg, nagyjából a tridenti zsinattól kezdve figyeltek oda arra, hogy az egységes katolikus tant fogja fel és vallja meg az egyszerű hívő is, akkortól kezdték el lenyesegetni a középkorból visszamaradt helyi vadhajtásokat.

Összefoglalva, szerintem a középkori átlagembernek az egyház jelentette relatíve a legkevesebb gondot, max. olyan szinten zavarta őket, mint minket az adóhivatal. Ami sokkal nagyobb gond lehetett nekik, az a bizonytalanság: testi értelemben az elmaradott egészségügy miatti állandó járványveszély, anyagi értelemben meg a kisebb-nagyobb uraságok folyamatos birtokháborúja miatti ismétlődő rombolás. Ez utóbbi szempontból talán a nagy ókori birodalmak központosított rendje is nyugodtabb életet tudott biztosítani, mint a középkor szétaprózódott (mai fogalmaink szerint decentralizált) hatalmi rendszere.

Frady Endre · http://fradyendre.blogspot.com/ 2016.07.05. 12:51:06

Máglya, karó, pallos, bitó,
Egy sem élethosszabbító.

Nem csoda, hogy már egyetlen középkori ember se szórakozik itt közöttünk! :)

Phil Necro 2016.07.05. 12:51:34

A malmozas persze koltoi tulzas volt.
Nyilvan van mindig mit csinalni.
Csak az nem mindegy,hogy 2-3 ora melo,es ugyanannyi TMK, vagy 16 ora kemeny robot.
Nyilvan teruletileg is voltak elteresek,akar birtokonkent is.
Ettol fuggetlenul az egesz evben tizenx ora kokemeny melo, szinte sehol nem igaz.

A termelekenysegre nem csak az eszkozok,es a techonlogia volt negativ hatassal,de az is, hogy a tiszta ivoviz elegge ritka kincs volt,ezert sok helyen 0-24-ben sort ittak.
Ugy azert nehez hatekonynak lenni :D

viharjaro 2016.07.05. 12:51:54

"Azt mondhatjuk, hogy egy teljesen átlagos magyar állampolgár egy teljesen átlagos élettel, egy 12 éves autóval jelenleg a megkeresett 295 ezer forintjából 207 ezret ilyen vagy olyan formában befizet az államnak.

Vagyis a munkáltatójától kapott jövedelmének 70%-át elveszi az állam mindenféle jogcímen keresztül. Másként fogalmazva az év 253 munkanapjából 30-at szabadságon van, a maradék 223 napból 156 napot csak az államnak dolgozik és a maradék 67 nap munkabére az övé."

forrás: kiszamolo.hu/ennyit-adozol-2015-ben/

furious ewok 2016.07.05. 14:28:56

Jó cikk, köszi.

Az pedig megmosolyogtató gondolat, hogy a jobbágynak anno milyen sok szabadideje volt... Magyarországon a mai napig jelen van a földműves életforma, és vidéken most is lehet látni, hogy milyen élete van egy parasznak vagy napszámosnak, na abban pihenés nincsen. Igaz ez úgy is, hogy ma már a boltban pl. kenyeret és húst is tudsz venni, régen a kenyérsütés is fárasztó munka volt, állat meg jó ha volt, le is kellett vágni. Nem hiszem, hogy évszázadokkal ezelőtt a földművelés bármennyivel is könnyebb lett volna, egészségügyi ellátás és szociális háló nélkül. Néha nem kell olyan messzire nézni ahhoz, hogy megértsük milyen nehéz életet jelentett a földeken dolgozni, akár ötven éve, akár ötszáz éve.

Ursus Arctus 2016.07.05. 15:32:01

Gyakori téma napjainkban, a középkori és kora-újkori parasztság helyzetének megítélése. Sanyarú volt a sorsuk, vagy túl sötét képet fest helyzetükről a történész szakma egy része?

Nos, túlzásról szerintem nincs szó! A mostoha viszonyokat elég jól megvilágítja a jobbágysorban élőkre jellemző szociális mutatók sokasága. Mint a csecsemőhalandóság, élettartam, éhínségben, járványokban elhunytak száma, stb. A Magyar Királyság lakossága (melynek 75-80% -át adta a parasztság), 1490-ben 3,5 millió fő volt, és 220 évvel később sem érte el a 4 milliót, maradt 3,9 millió. Ennek oka, hogy a természetese szaporulatot ellensúlyozta a 16-17 századi (kora-újkori) számtalan társadalmi trauma: járványok, háborúk, rossz körülmények.

A parasztság rossz körülményeire utalnak a parasztlázadások is, mint az 1437-es (középkor végi) Budai Nagy Antal féle, majd az 1514-es Dózsa vezette, illetve az 1527-es Cserni Jován által megindított. Egy évszázad alatt három jelentős felkelés.

A parasztság alacsony kort élt meg, 5-6 gyerekből, jó ha kettő megérte a felnőtt kort és a jobbágyok átlag termete 8-10 cm -el maradt el a jóval szerencsésebb körülmények közt élő nemesekétől. Egyoldalúan táplálkoztak, folyamatosan dolgoztak (télen is, csak éppen nem a földeken) és többnyire nyomorogtak.

Harmat Árpád Péter · http://tortenelemcikkek.hu/ 2016.07.05. 15:51:55

Kedves Petimegmondja!

Kinyilatkoztatsz és bírálsz, de az elképzeléseid mögött sajnos nem látok alátámasztó forrásokat. Viszont hibákat igen (nem keveset) Azt írod például, hogy a jobbágyok 1-2 holdon gazdálkodtak. Ismered Mária Terézia úrbéri rendeletét, mely a jobbágytelek nagyságát (aranykorona értéktől függően) 22-62 holdban határozta meg? A rendelet ugyan 1767-es (vagyis nem középkori) de a keltezése előtti évszázadokban sem volt 1-2 hol egy jobbágytelek, erről biztosítalak.

Tételesen leírod, hogy milyen munkákat végeztek a korabeli jobbágyok, majd relativizálod munkájukat, kifejezve hogy ez mennyire lájtos volt. Ám ezek élekedések kedves Péter. A középkori jobbágy élete folyamatos munka volt, nagyjából minden forrás erről szól. Persze jutott idő szórakozásra is. Erről szólt cikkem. De ne essünk a dolog túloldalára.

Felkelti az ember érdeklődését a korszak viszonyainak megítélése, és azért szép a történelem, mert a válaszokat együtt kereshetjük!

petimegmondja 2016.07.05. 15:53:02

@Kovács Péter dr:

Senki nem vitatja, hogy sokszor nagy szívás volt jobbágynak lenni, de az egyszerű életnek is megvoltak/vannak a maga előnyei.
Legtöbben inkább azt vitattuk, hogy dolgoztak-e évi 6500+ órát a jobbágyok. Mindent összeadva, valójában összesen nincs annyi munka egy tanyán vagy falusi portán, ill. a hozzá tartozó 1-2 hold földön, hogy ennek töredékét is intenzív munkával töltsék.
Persze nem mindenki volt a jobbágyok között sem ennyire szegény. Minden közösségben voltak módosabbak és szegényebbek és a legszegényebbek egyébként is a földtelen cselédek voltak, akik ételért robotoltak a náluk alig valamivel jómódúbbaknak.

Velszi bárdolatlan 2016.07.05. 15:53:09

@Kovács Péter dr:
A járványok ellen a nemeseket mi védte jobban, mint a jobbágyokat? Volt nekik külön penicillin meg himlőoltás? A háborúkba meg a nemesek nagyobb arányban mentek, mint a jobbágyok.

Ursus Arctus 2016.07.05. 16:00:43

@Velszi bárdolatlan: A járványoktól a nemesek a következők miatt voltak védettebb helyzetben:

1.Jóval szerencsésebb helyzetben voltak fizikálisan. A legyengültebb embert hamarabb elviszi és támadja meg egy infekció.
2.A járvány ott tarol, ahol sok ember van együtt, kis helyen. Mint a falvak, városok. Egy nemesi kúriában, vagy várban védettebb volt helyzetük.
3.A nemeseknek saját kútjaik voltak, saját élelmiszer raktáraik, elkülönített helyeik, melyeket izolálni lehetett járvány időszakban.

Ursus Arctus 2016.07.05. 16:01:11

@petimegmondja: NEM 1-2 HOLDON GAZDÁLKODTAK! Amellett ahogyan a szerkesztő is leírta MINDENT maguknak kellett elkészíteniük. Nem mint ma egy tanyán. 4 helyen dolgoztak: a jobbágytelken (átlag 25-45 hold lehetett a középkori Magyarországon), dolgoztak a ház körüli földeken (ez adat a napi ennivalót), a jószágok körül (ha voltak) és a munka negyedik helye az allódium volt. Ez utóbbi azt jelentette, hogy a földesúr magánbirtokain, földjein, istállóin és várán folyamatos munkát várt el tőlük az uraság.

chrisred 2016.07.05. 18:50:46

@Velszi bárdolatlan: Az alultáplált embereknek gyengébb az immunrendszerük.

paráznabillegető 2016.07.05. 20:29:57

@Harmat Árpád Péter: a 20% természetesen szarkazmus volt a részemről. :)
ugyanakkor érdemes még megemlíteni a különböző jogcímen fizetendő ajándékokat is, bármely főrangú nevesebb eseménye - házasság, gyermekáldás, keresztelő, stb - alkalmából küldendő...
szopó volt parasztnak lenni, na.

kotyesz 2020.01.09. 18:21:43

Kései beleszólóként: angol 11.sz.i egyházi kimutatás szerint heti 27 óra munkavégzés elég volt egy földműves kötelezettségei saját maga és mindenki felé! anno a fóldművelés és a feudális kötelességek európában talán elég univerzálisak voltak!
süti beállítások módosítása