Zrínyi Miklós egyike a magyar történelem büszkeségre okot adó nagy hőseinek és legpozitívabb alakjainak A XVII századi Magyarország vitathatatlanul meghatározó szereplőjeként kivételes tehetségű katonai stratéga, politikus, költő, nyelvtehetség és hazafi volt. Híres törökverőként és a Habsburgoktól távolságot tartó vezetőként a magyarság önálló fennmaradásáért küzdött.

A Zrínyi család egészen Könyves Kálmán koráig tudja visszavezetni eredetét, ugyanis 1102 -ben őseik azon 12 horvát nemzettség közé tartoztak, akik elfogadták a magyar királyt hűbéruruknak Ekkoriban még Subicsoknak nevezték őket. A XIII. század végére Horvátország első számú családjává váltak, így a magyar uralkodók örökletes bánokká tették a Subicsokat. Nevük abban az évben lett Zrínyi, amikor Nagy Lajos király 1347 -ben Subics Gergelynek adományozta az Una folyó mellett épült Zrin várát. (Az adományozás egyébként egy birtokcserével járt együtt, ugyanis Nagy Lajos igényt tartott a Subicsok dalmáciai birtokaira és ostravicai várára.) A Zrínyi család a XV. század közepétől a Habsburgokhoz közeledett és hű maradt érdekeikhez, egészen a XVII. századig.

Zrínyi Miklós az 1566 –os szigetvári hős (szintén Zrínyi Miklós) dédunokájaként, 1620 –ban látta meg a napvilágot az ország egyik leggazdagabb főnemesi családjának sarjaként. Felmenői a horvát báni méltóságot viselve nemzedékeken át voltak tagjai a Magyar Királyság zászlósurainak. Az ifjú Zrínyi Miklóst és egy évvel fiatalabb öccsét, Pétert, gyermekkoruktól kezdve foglalkoztatta híres dédapjuk élete, hiszen ők is ugyanolyan hősies tettek véghezvitelére vágytak, mint nevezetes felmenőjük. Dédapjuk 1566 –ban alig 2500 magyar vitézzel teljes 34 napon keresztül tartotta Szigetvárt a több mint 100 ezres török haddal szemben. Bár végül a várból kitörve fel kellett, hogy áldozza magát - és harcosai mind egy szálig elestek – a harc végén a vár környékén 25 ezer halott török teteme maradt. Miklós és Péter hősies életre vágytak és ekkor még senki nem sejtette, hogy mindketten 50 éves koruk előtt halnak majd tragikus halált. Egyiküket egy sebzett vadkan, másikukat pedig egy hóhér bárdja öli majd meg. (Miklós egy balvégzetű vadászaton, Péter pedig a Habsburg-ellenes Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételért veszti életét.)

De térjünk vissza azokhoz az évekhez, amikor még a Zrínyi testvérek nagy jövő előtt álltak. Bár nagyon korán elveszítették szüleiket (alig voltak öt illetve hat évesek), a neveltetésüket maga a Habsburg uralkodó, II. Ferdinánd felügyelte. Hivatalos nevelőjük a veszprémi püspök, Sennyei István volt, de Pázmány Péter, esztergomi érsek is rengeteg időt töltött a nemes-ifjak okításával. Tanulmányaikat otthon kezdték, majd a jezsuiták grazi, bécsi és nagyszombati intézeteiben folytatták. Az idősebb Miklós, 16 évesen nyolc hónapos tanulmányutat is tehetett Itáliában, végigjárva Róma, Nápoly, Firenze és Velence városait. Ezekben az években derült ki: Miklósnak hihetetlen tehetsége van a nyelvek elsajátítása terén. Hat nyelven beszélt, még több nyelven olvasott. Zrínyi műveltsége is párját ritkította, amit az is bizonyít, hogy hihetetlenül gazdag házi-könyvtárat hozott létre.

Mivel a Zrínyiek birtokai a három részre szakadt Magyarország Habsburgok uralta részén, a török területek szomszédságában feküdtek, a Zrinyi ifjaknak egészen fiatalon meg kellett ismerkedniük a kardforgatás, lovaglás és hadvezetés fortélyaival. Miklós 1638 –ban, azaz 18 évesen vette át hivatalosan is családja birtokainak vezetését, a hatalmas birtokrendszer árutermelő gazdasággá történő átalakításának tervével. Az alig 19-20 éves Zrínyi Miklós életének első nagy kihívási a sok ezer hektáros családi gazdaság irányításához kötődtek. A gazdálkodás mellett a Zrínyi testvérek só, gabona, faáru és posztó-kereskedelemmel is foglalkoztak, sőt évente közel 40 ezres "tételben" részt vettek a határokon átívelő marhakereskedelemben is. Közben a török végek közelsége miatt mind több figyelmet kellett szentelniük birtokaik védelmének is. Az oszmánok rendszeresen szerveztek akkoriban rablóportyákat a határvidéken, melyeket az ifjú Zrínyik soha nem hagytak megtorlatlanul. A törökök már ezekben a korai években megismerték a család nevét, és nagyon hamar rettegve emlegették.

Időközben az idősebb Miklós számára a családalapítás is előtérbe került, csakhogy a Zrínyiekhez hasonlóan magas társadalmi ranggal rendelkezők esetében ez nem mindig volt egyszerű feladat. Csakis hasonló főnemesi család leánya jöhetett szóba. Így Zrínyi Miklós az 1630 –as évek végétől mind gyakrabban fordult meg a főnemesek – Batthiányiak, Esterházyak, Draskovichok – udvaraiban. Végül választása Draskovich Mária Eusebia grófnőre esett, akivel 1646 február 11-én, 26 évesen házasodott össze. Ám gyönyörű felesége nagyon korán, az esküvő után négy évvel elhunyt. Zrínyi azonban eltökélten keresett magának új menyasszonyt, és 1652-ben másodszor is megnősült. Új felesége Lőbl Mária Zsófia lett. Zrínyi Miklósnak 1655 és 1662 közt négy gyermeke született: Mária, Katarina, Izsák és Ádám. (Péternek egy fia és egy lánya volt, velük halt ki a Zrínyi család 1703 -ban.)

Zrínyi Miklós nevét legtöbbször törökellenes harcai kapcsán emlegetjük, nemhiába. A török ellen számos kisebb összecsapásban ért el sikereket, de részt vett 1642-ben - a császár rendelkezésére - a sziléziai hadszíntéren folyó harcokban is, majd I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1644-45. évi Bécs elleni támadásakor a Habsburgok védelmében indított támadásokban. Zrínyi így a katonai pályán is gyorsan haladt, 1646-ban már tábornok volt, 1647-ben pedig – 27 évesen – hivatalosan is horvát bánná, a déli végek főparancsnokává nevezték ki. Az első nagyobb győzelmét is 1647-ben aratta, a Muraközt dúló török csapatokat verte szét Légrádnál. 1651-ben visszafoglalta a törököktől Kis-Komáromot.

Az 1640-es és 1650-es években kiemelkedő költői és írói munkásság jellemezte Zrínyi Miklós életét. 1645-1646 telén írta meg nagy eposzát, a „Szigeti veszedelmet”, amelyben dédapja hőstettének állított halhatatlan irodalmi emléket. Prózai műveiben politikai törekvéseit és céljait hozta nyilvánosságra. Az 1640-es évek végén írta meg a „Tábori kis tracta” című művét, amely a korszerű hadseregszervezés elveit és a hadviselés gyakorlati kérdéseit taglalja. Felismerve a megfelelő katonai vezetés hallatlan fontosságát, s önmagát tudatosan az eljövendő török elleni hadjárat vezető helyére szánva, megírta a „Vitéz hadnagy” (1650-1653) című katonai-politikai elmélkedésgyűjteményét az ideális hadvezér tulajdonságairól. A török elleni hadjárat lehetőségében bízva, mozgósító célból nyomatta ki a „Szigeti veszedelmet”, kisebb verseivel együtt 1651-ben Bécsben „Adriai tengernek Syrenaia” címmel. Későb egy másik művében, melynek címe „Mátyás király életéről való elmélkedések” (1656) az eszményi uralkodót jeleníti meg. E történeti mezbe burkolt időszerű politikai értekezésben fejtette ki legérettebben politikai koncepcióját. Ennek lényege: magyar rendi ellenállásra támaszkodva, - az osztrákok segítsége nélkül - a nemzeti függetlenség kivívása, majd nemzeti (és nem Habsburg) király vezetésével abszolutizmus létrehozása. Zrínyi 1660-61 –ben írta utolsó nagy prózai munkáját, „Az török áfium ellen való orvosság” címmel, amelyben az összefogásra és a harcra igyekezett mozgósítani.

Irodalmi munkássága mellett a politikai életben is tevékenyen részt vett. 1655-ben indult a nádorválasztáson, de főnemesi ellenfelei megbuktatták, így 1655-ben Wesselényi Ferenc nyerte el a nádori címet. Az a bécsi terv viszont, hogy az ország mondjon le a szabad királyválasztás jogáról és fogadja el a Habsburg-ház örökös királyságát, nagyrészt Zrínyi hatalmas agitációja folytán hiúsult meg. Zrínyi ekkor már a főúri ellenzék, a köznemesség elismert vezéreként szerzett magának hírnevet, melynek során köztudottá vált róla, hogy a török kiűzését inkább Erdéllyel összefogva, a Habsburgok nélkül, jórészt önerőből képzeli el, sőt az oszmánok elkergetése után egy nemzeti király megválasztását tartja követendőnek. Amikor 1658 augusztus 14-én Nyugat-Európában létrejött a Habsburgokkal rivalizáló Rajnai Szövetség, sikeresen meggyőzte Wesselényi arról: küldjenek követeket a svédek, franciák és németek alkotta Nyugat-európai összefogáshoz, segítségkérési céllal. Wesselényi nagyrészt Zrínyi agitációjának hatására látta be: itt a nagyszerű lehetőség egy széleskörű nemzetközi összefogásra, és végre a Habsburgok nélkül is lehetővé válhat a törökök elűzése. Ám a nyugati segítség elmaradt és a magyar főurak illetve II. Rákóczi György fejedelem közti összefogás is - a fejedelem halála miatt – meghiúsult. Így az események mégis a Habsburg-magyar szövetség lehetőségét hozták el.

Az 1663-1664 –es Habsburg-török háború

Amikor II. Rákóczi György és a Török Birodalom közt megromlott a viszony, a Habsburgok minimális segítséget próbáltak nyújtani Erdélynek. Rákóczi halála után (1659) hűséges hadvezére Kemény János állt az Erdélyben folyó török ellenes harcok élére, így Montecuccoli császári tábornok őt próbálta támogatni. A szándékosan szerényre tervezett osztrák haderő azonban így is kiváltotta a szultán Habsburgokkal szembeni haragját, amit tovább fokozott az is, hogy eközben Zrínyi Miklós 1661-ben hozzákezdett a Mura déli partján – vagyis török területen – egy új erősség, Új-Zrínyvár építéséhez. Az új erődítmény és az Erdély területére érkező osztrák haderő egyaránt megsértette a 15 éves háborút lezáró 1606-os Zsitvatoroki békét, így a szultán egy nagyszabású Magyarország és Ausztria ellen irányuló büntető háború megindítása mellett döntött. Az első támadás 1663-ban indult, amikor a Köprülü Mehmed fia Köprülü Ahmed nagyvezér mintegy 80 ezer fős sereggel megérkezett Magyarország területér. A törökök Budán megpihenve, Esztergomnál keltek át a Dunán, majd 1663 augusztusában Érsekújvárt vették ostrom alá. A jóval gyengébb császári haderő Magyaróvárnál állomásozott. A Dunántúlon felállított magyar hadsereg főparancsnokává Zrínyit nevezte ki az udvar. Zrínyi először a Muraköz és Horvátország védelmét biztosította, ennek során augusztusban Új-Zrínyvárnál győzelmet aratott egy 6ezer fős török hadoszlop felett. Innen indult Pozsonyhoz, hogy a királyi hadhoz csatlakozva felmentsék Érsekújvárt. Elkéstek azonban, mert 40 napi ostrom után szeptember végén a vár elesett. Zrínyi Komáromnál mégis bevonult a Csallóközbe, hogy azt a portyázó török hadaktól megtisztítsa. Október elején Vízvárnál egy erősebb ellenséges csapatot semmisített meg, október végén pedig újabb győzelmet aratott a Vágnál. A túlerőben lévő, hatalmas török fősereget természetesen nem tudta megtámadni, de portyáival folyamatosan nyugtalanította. Amikor a törökök téli szállásra vonultak, Zrínyi mindvégig a nyomukban volt, a Garamnál megsemmisített egy utóvédet és megóvta a Felvidéket a további török pusztításoktól. A császári hadak is téli szállásra tértek, Zrínyi pedig a török támadással sújtott Muraközbe száguldott. 1663 november 27-én már a mintegy 15 ezer főnyi török-tatár seregeken aratott döntő győzelmet. A törökök ezt követően itt délen is téli szállásaikra vonultak.

Zrínyi híres téli (vagy eszéki) hadjárata

Zrínyi Miklós 1663-64 telén sem pihent, sőt a hadtörténelem egyik legkiemelkedőbb vállalkozására készült. 1664 januárjában téli hadjáratra indította csapatait a török ellen. A XVII. században kivételes ritkaságszámba ment minden téli időszakban indított hadjárat, az útviszonyok, a hideg és a mostoha körülmények miatt. Éppen ezért volt meglepő és váratlan Zrínyi hadművelete, mely ráadásul még azért is különlegessé vált, mert sikeresen végződött. A magyar, horvát és német csapatrészekből álló 23-25 ezer fős haderejével január 20-án indult meg a Muraközből. Gyors előrenyomulással elfoglalta Berzencét, Babócsát, Barcsot és január 28-án érkezett Pécs alá. A várost elfoglalta, de a várat csak körülzárta a serege egy részével. Zrínyi 5 ezer lovassal január 30-án indult Pécs alól a Dráva felé, elfoglalta a 6 kilométer hosszú eszéki török hadihíd északi hídfőjét és az Eszék várában lévő török őrség golyózáporában a hidat katonáival felégette. Serege február 3-án indult vissza Eszék alól, és február 14-én diadalmasan fejezte be a hadjáratot.

Az eszéki híd a török számára különleges jelentőséggel bírt, hiszen a Hódoltságot csak ezen az állandó hídon keresztül tudta megfelelően ellátni katonával, és hadiellátmánnyal. A hatalmas fa szerkezet teherbírása alkalmassá tette a hidat több tízezres seregek, ágyúk és szekerek átkelésére. Éppen ezért volt fájdalmas és súlyos veszteség a szultán számára a híd elvesztése. A katonai akció jelentős hadművészeti teljesítmény volt: 500 kilométeres út megtétele téli időben, az ellátás megszervezése, a háborútól dúlt vidékeken, mindez méltán emelte Zrínyit a nagy európai hadvezérek sorába. Lipót császár és magyar király elismerte a teljesítményt, ugyanígy a pápa is, valamint 14. Lajos francia király és a spanyol király szintúgy. Zrínyi neve egycsapásra híressé és ismerté vált Európában

Az eszéki hadjáratot azonban nem követte folytatás, pedig a siker lehetővé tette volna a török legfontosabb dunántúli erősségének, Kanizsának a visszafoglalását. (Kanizsa még a 15 éves háborúban, 1600 nyarán került török kézre.) Az udvari körök huzavonája a Zrínyi mellé rendelt idegen vezértársak irigysége és tehetetlensége miatt Kanizsa ostroma csak 1664 április végén kezdődött, s azt félbe kellett szakítani a török főerők közeledése miatt. Olaj volt a tűzre Zrínyi háborgó lelkének, hogy Montecuccoli tábornok a császári hadsereggel csak tétlenül szemlélte, hogy június 30-án a törökök elfoglalták Új-Zrínyvárt és felrobbantották. Montecuccoli azonban parancsra cselekedett, amikor cserbenhagyta Zrínyit, ugyanis a császár utasítására a magasabb rendű célt, Bécs megvédését kellett szem előtt tartania, ezért várakozott csapataival északabbra. Az osztrákok úgy gondolták, hogy Bécs megvédése szempontjából sokkal alkalmasabb terepviszonyok közt, az Alpok lábainál kell megkísérelni, megállítani a törököket, és oda kell összpontosítani csapataikat.

Zrínyinek megtiltották, hogy Új-Zrínyvár érdekében önálló hadműveleteket kezdjen. Erre végérvényesen megsértődött: otthagyta a hadseregét és Csáktornyára ment, így nem is vett részt a császári hívó szó ellenére sem a hadjárat további menetében, az augusztus 1-jei szentgotthárdi csatában sem. Bár itt Montecuccoli győzött, a vasvári békében mégis meghagyták az összes addig elért török hódítást. A békekötés a magyarok számára felért egy sértéssel, hiszen a győzelmet hozó szentgotthárdi csata után lehetővé válhatott volna, hogy az osztrák-magyar csapatok kiűzzék végre egész Magyarországról a törököket. A magyar nemesek nem tudták, de Bécs nagyon is ésszerű okból kötött békét a törökökkel, ugyanis régi ellenfelük 14. Lajos nyugaton támadásokra készült birodalmuk ellen. Csapataikat így nyugatra akarták irányítani, vagyis nem lett volna megfelelő haderejük a török ellenes háború folytatására. Akármennyire indokolt volt is a vasvári béke, a magyar főnemesek és a bécsi udvar viszonya hosszú időre megromlott. Az elégedetlenkedők közé tartozott Zrínyi Miklós is, és komolyabb Habsburg ellenes szervezkedésbe kezdett, ám 1664 november 18-án egy vadászaton egy sebzett vadkan a halálát okozta. Halálának körülményei rejtélyesek voltak, később a meggyilkolásának semmivel sem bizonyítható híre is elterjedt. Habsburg ellenes törekvéseit öccse Zrínyi Péter folytatta, a később Wesselényi-féle összeesküvésnek nevezett mozgalomban. Az összeesküvés azonban 1670-ben megbukott, Zrínyi Pétert pedig 1671 április 30-án, - alig 6 évvel bátyja halála után-  kivégezték.

Zrínyi udvara a barokk főnemesi kultúra egyik kiemelkedő központja volt. A kortársi feljegyzések – Tollius Jakab, Evlia Cselebi, Bethlen Miklós - kiemelték Csáktornya művelt, kulturális otthon jellegét. Zrínyi vonzotta a tanulni vágyó fiatalokat, de a politikával foglalkozó nemességet is. Irodalmi munkásságát tekintve a XVII. század, sőt a régi magyar irodalomnak az egyik legnagyobb alkotója, s egyben a század legkiválóbb hadvezérei közül való volt. Bár dédapjától letérően nem az általa vágyott csatamezőn halt hősi halált, de megmaradt példája, üzenete: „Kövesd az mi nyomdokunkat, ne szánd fáradtságodat, ne szánd életedet!”

Harmat Árpád Péter

•  Felhasznált irodalom: Bibliográfia magyar történelem
• Bővebb infók mindenről, ami történelem: Történelemklub.com
• További cikkeim: Tartalomjegyzék