Marakodás a gyarmatokért

2020. január 09. - Harmat Árpád Péter

Hajdanán a századfordulón, vagyis a XIX.század végén és a XX. század hajnalán, az 1880-as évek vége és az első világháború kitörése (1914) közötti évtizedekben a nemzetközi politikát tekintve szinte minden a gyarmatokról és a gyarmatosításról szólt.

gyarmatrendszerek_1900.jpg

Miközben Angliában a választójog kiszélesítése és az ír kérdés megoldása volt fontos belpolitikai téma, Franciaországban a III. Napóleon bukása után ifjú köztársaság próbálta stabilizálni a republikánus hatalmat, Németországban pedig (mely ugyancsak "frissen", 1871-ben jött létre a Bismarck képviselte politikának köszönhetően) a Hohenzollern császárok (III. Frigyes és II. Vilmos) segítették a hihetetlen gyors ipari fejlődést kiteljesedni. Mindenütt éreztette hatását az ipari forradalom és vasútépítési lázban égett a világ. Az USA gazdasági nagyhatalommá kezdett válni: ipari termelése folyamatosan és meredeken növekedett. A világszerte érezhető fejlődés gyarmatosítási lázzal párosult, az imperializmus (birodalmi gondolkodás) jegyében.

angol_gyarmatok_1921.jpg

Anglia a XVI. században kezdett komolyabb gyarmatosításokba, de valódi birodalma csak a XIX. század közepére - végére lett: ekkor szerezte meg ugyanis Indiát (a "divide et impera" ősi elvét alkalmazva) és ekkorra lett 30 millió négyzetkilométeres az általa birtokolt, minden kontinensre kiterjedő uradalom. A századfordulóra már a briteké volt Kanada, illetve Afrika jelentős része: Nigéria mellett a Kairó - Fokföld vonal mentén: Egyiptom, Szudán, Kenya, Rhodézia, Dél-Afrika, illetve egy szelet Kínából és Ausztrália - Új-Zéland is, sőt élénken érdekelte az Arab - világ egy része a Közel-Keleten (melyet majd a két világháború közt kebelez be). Az óriási birodalom gazdaggá tette ugyan Nagy-Britanniát, de ez a gazdagság állandó belső feszültségekkel párosult: sok helyen lázadások (indiai szipojlázadás, afrikai búr háborúk ... stb), felkelések és folyamatos katonai jelenlét volt az ára. A Viktoriánus korszak (1837-1901) virágkort jelentett tehát, de utolsó éveiben már egy közelgő nagy válságot is jelzett az angolok számára.

francia_gyarmatok.jpg

Franciaország alig maradt le a britektől: szintén gigantikus birodalmat hozott létre. A századfordulóra fontos gyarmatokkal rendelkezett a Karibi szigetvilágban, Észak-Afrikában (Szahara övezet), Madagaszkár szigetén, Kínában és Indokínában is. A britekkel sajátos rivalizálást folytatott, mely időnként feszült, már-már háborúhoz vezető konfliktusokkal volt terhes (ilyen volt a Fashodai incidens 1898-ban).

Az angol - francia versengést és rivalizálást végül egy harmadik fél, Németország gyarmati megjelenése szüntette meg. Amikor ugyanis az Észak-afrikai Marokkóban megjelent a német diplomácia (1904), majd flotta (igazából egyetlen hadihajó) a britek és franciák elhatározták, hogy félreteszik régi konfliktusaikat és összefognak a németek ellen. Ezen gondolat mentén született meg 1904 április 8-án Londonban a "Szívélyes egyetértés" azaz Entente cordiale (Antant). Az összefogás dacára a németek sikeresen szereztek maguknak gyarmatokat Afrika más vidékein, így például Kamerunban, Namíbiában, Tanzániában és az indonéziai Pápuában.

nemet_gyarmatok1914.jpgA századforduló időszakában a világ más országai is gyarmatosításokat folytattak: a parányi Belgium például megszerezte az óriási Kongót (Közép-Afrikában), Hollandia megkaparintotta az indonéz szigetvilágot (és egy jelentős területet, Surinamét Dél-Amerikában), Olaszország pedig a déli partjaihoz közel fekvő Líbiát. A cári Oroszország eltérően az említett hatalmaktól csak határai mentén hódított: megszerezte a Közép-ázsiai kánságokat és a Kaukázus vidéke, illetve Afganisztán, Perzsia lett további terjeszkedésének célpontja. A századfordulóra jelentős hatalommá fejlődő Japán eközben Kína, Korea, Tajvan, Szahalin és egyéb környező szigetek felé terjeszkedett, összetűzésbe kerülve az előbb említett Orosz Birodalommal. (csuzimai tengeri csata 1905, japán győzelem). Érdekesség, hogy az aprócska Észak-európai Dánia is gyarmatosított: a dán expanzió célpontja Izland, a Feröer szigetek és Grönland volt (utóbbi napjainkban az USA által megszerezni kívánt területté lépett elő).

A nagy és erős hatalmak sorában kakukktojást csak az Egyesült Államok és a Monarchia jelentette. Az USA ugyanis nem hagyományos módon gyarmatosított, hanem kényszerítő diplomáciája és pénzügyi befolyás révén (ez volt az úgynevezett "dollárdiplomácia"). Ezekkel az eszközökkel afféle "hátsókertjévé" tette egész Közép- és Dél-Amerikát, mely a spanyol elnyomás után most Észak-amerikai befolyás alá került (a XIX. században kialakuló új országaival együtt). Ez volt a híres Monroe-elv (1823), mely világossá tette minden európai hatalom számára, hogy "el a kezekkel Latin-Amerikától, mert az a mienk", vagy egyszerűbben: "Amerika, az amerikaiaké. Az Osztrák-Magyar Monarchia azért volt kakukktojás, mert bár erős európai hatalomnak számított, nem törekedett gyarmatszerzésekre a többi kontinensen (noha volt Kínában egy városrésze Tiencsin településen) és inkább a Balkánon terjeszkedett (Bosznia megszerzése - 1878)

szipoj_lazadas.jpg

Az 1857-es indiai szipojlázadás a brit uralom ellen

A gyarmatosítások az 1800-as évek közepétől egyre nagyobb harcok árán zajlottak és a megjelenő európaiak ellen olykor komoly felkelések is kirobbantak. Példa erre a már említett szipojfelkelés Indiában. A szipojok olyan indiaiak voltak, akik kezdetben a brit gyarmati hadsereget szolgálták, ám 1857-ben körülményeik (és meg nem becsültségük miatt) fellázadtak az angolok ellen és lángba borították Indiát. Nagy-Britannia csak nehezen és óriási megtorlásokkal tudott úrrá lenni a helyzeten.

Szintén az 1800-as évek közepének jelensége volt a "dekolonizáció", azaz bizonyos gyarmatbirodalmak felbomlása. A spanyolok és portugálok noha az XV.-XVI.században még világelső voltak gyarmatosító vállalkozásikban és megszerezték maguknak Latin-Amerika szinte teljes egészét, 300 évnyi uralmuk után fokozatosan elbúcsúzhattak tengerentúli birtokaiktól. Előbb a Dél-amerikai szabadságmozgalmak (Dél-Amerika Kossuth Lajosa: Simón Bolivar vezetésével), majd az 1898-as amerikai-spanyol háború nyomán az amerikai kontinensen megszünt a spanyol gyarmatbirodalom. A századfordulóra a spanyolok és portugálok már csak hajdani birodalmuk maradványait próbálták megtartani (több-kevesebb sikerrel). Amerikai birtokaikon új államok születtek (pl Mexikó, Kolumbia, Argentina) melyek azonban ugyancsak még az 1800-as évek közepé és végén (a már említett módon) az Egyesült Államok befolyási övezeteivé váltak.

A XIX. század vége és a XX. század eleje tehát az ipari forradalom kiteljesedése, a vasútépítési láz, a választójog, a tudomány fejlődése és az új eszmék megjelenése (pl kommunizmus) mellett elsősorban a gyarmatrendszerekről szólt. A sok jelentős változás között EZ volt az, amely 1914-re az egész világot egy súlyos konfliktus-rendszerbe sodorva kirobbantotta az első világháborút. Míg a kevés gyarmattal rendelkező, de újabbak megszerzésére törekvő nagyhatalmak - Németország és a Monarchia - a világ újrafelosztását kezdték követelni, a régi gyarmatosítók (Anglia, Franciaország, Oroszország) a feltörekvő országok visszaszorítását tűzték zászlajukra. A marakodás a gyarmatokért - sok egyéb konfliktus mellett - 1914 nyarára az egész világot lángba borító háborúhoz vezettek.

Harmat Árpád

logo_tortenelem_blog.jpg

2020.01.09.01:02

Napóleon felemelkedése és a marengói csata [96.]

A híres marengói csata évfordulóján érdemes visszatekintenünk a történelem egyik legnagyobb alakjának, Bonaparte Napóleonnak a felemelkedésére. Miként indult karrierje és hogyan befolyásolta az épp 217 éve zajlott itáliai ütközet császárrá emelkedését?

napoleon_2.jpg

Tovább

100 éve volt az Otrantói csata, Horthy győzelme az Adrián [95.]

Az első világháború egyik legismertebb és a Monarchia hadtörténetének legjelentősebb tengeri csatája kerek száz éve, 1917 május 15-én zajlott. Az ütközet helyszíne az Otrantói szoros volt, mely az olasz csizma - vagyis Appennini-félsziget - sarkán fekvő Otranto városáról kapta nevét. Ez a szoros az Adria bejárata, Olaszország és a szemközti Albánia (pontosabban Korfu partjai) közti átjáró

Tovább

73 éve szállta meg hazánkat a hitleri Németország [94.]

Hazánk 73 évvel ezelőtt, a második világháború egyik legpusztítóbb évében német megszállás alá került, szuverenitását elveszítve. Az esemény megváltoztatta addigi politikánkat, felborította terveinket és a Horthy Miklós neve által fémjelzett korábbi törekvéseket. De hogyan is zajlott, milyen előzmények után ez a bizonyos fordulat?

Tovább

1848. március 15. emberi oldala [93.]

1_58kokarda.jpgSokszor és sokan írtak már az 1848/49-es magyar eseményekről, a március 15-én zajló pesti forradalomról, a 48-as szabadságharcról és a korszak nagyjairól, így Kossuthról, Széchenyiről, Wesselényiről, Deákról, Batthyányról vagy Kölcseyről. Ugyanakkor egyik legjelentősebb nemzeti ünnepünk emberi arca nem mindig kap kellő hangsúlyt. Mert mit is ünneplünk valójában március 15-én?

Tovább

Három korszak három nagy magyar hadvezére [92.]

A magyar történelemben számtalan hős akad, akikre méltán lehetünk büszkék. Közülük is kiemelkednek azok a bátor hadvezérek, akik hazánk krónikájának sorsfordító eseményeinél álltak helyt és arattak dicsőséges győzelmeket. Ha a magyarság elmúlt 600 évét vizsgáljuk, akkor három korszak három nagy hadvezére érdemes emlékeznünk. A XV. századból Kinizsi Pálra (Mátyás király dicső tábornokára), a XVII. századból Zrínyi Miklósra (a nagy törökverőre)

Tovább

A második világháború fordulata a Távol-Keleten [91.]

Ha a második világháborúról esik szó, akkor többnyire az európai hadszíntér élvez elsőbbséget, pedig a Távol-Keleten is óriási küzdelem zajlott. A Csendes-óceánon vívták a háború legnagyobb tengeri ütközeteit és százezrek folytattak elkeseredett gigászi harcot például a Fülöp-szigetek, Iwo Jima vagy Okinawa területein is. Az ázsiai háború 1942 és 1944 közt érkezett fordulópontjához. Érdekes végigtekinteni azon, hogy pontosan hol és miért is változott meg a hadi-helyzet, mi vezetett Japán vereségéhez.

Tovább

Nagy döntések történelmünkben [90.]

A magyar történelem tele van nagy jelentőségű, nagy horderejű és fontos döntésekkel, melyek túlnyomó többségét szűk körben, vezetői szinten hoztak meg, többnyire a nép széles rétegeinek megkérdezése nélkül. Ha felelevenítjük ezeket, ráébredünk arra, hogy a döntések jelentősége csak sokkal később, a meghozatal után évtizedekkel vagy inkább évszázadokkal dőlt el. Volt, amelyik előre vitt bennünket és volt, amelyik katasztrófába.

Tovább

214 éve született Kossuth Lajos [89.]

214 éve született a magyar történelem egyik legjelentősebb alakja: Kossuth Lajos. A feudalizmusból kivezető reformkor egyik legfontosabb szereplőjeként, az 1848/49-es szabadságharc vezetőjeként és a magyarság újkori történelmében a nemzeti szuverenitás legnagyobb harcosaként a legismertebb magyar történelmi hősök egyike. 

kossuth_elete.jpg

Tovább

A napóleoni háborúk legvéresebb csatája Borogyinónál [88.]

Éppen 204 éve, 1812 szeptember 7-én zajlott a napóleoni háborúk legvéresebb csatája, a borogyinói ütközet. Az összecsapásban közel 80 ezer katona esett el a két oldalon, ami jócskán felülmúlja az austerlitzi és a waterlooi ütközetekben meghaltak számát is. A Moszkvától alig 110 kilométerre megvívott élet-halál küzdelem volt a korszak legjelentősebb csatája.

borogyino.jpg

Tovább

A magyar revízió és a bécsi döntések [87.]

A revizionizmus (irredentizmus) – vagyis a trianoni diktátum eltörlésének és  a történelmi Nagy-Magyarország visszaállításának igénye – már 1920 –tól kezdődően beépült a magyar „közgondolkodásba”. Idővel az államvezetés diplomáciai törekvéseiben is megjelent a revíziós politika, mely Gömbös Gyula miniszterelnök 1933 június 17 -én, Adolf Hitlernél tett látogatásával vette hivatalosan is kezdetét. Innentől kezdve a két legfontosabb külpolitikai kérdés: a revízió és német orientáció elválaszthatatlanul és végérvényesen összekapcsolódtak egymással. 

revizio.jpg

Tovább

Az ősi sumérok és akkádok története [86.]

Az írásbeliség megjelenésének kezdeteiről, az emberiség korai történetéről, vagyis az ötezer évvel ezelőtt kezdődő ókor első időszakáról, - mely egyébként egy rendkívül színes és misztikus világot hozott - még ma is csak szűkös forrásanyagok állnak rendelkezésünkre. A kevés fennmaradt régészeti lelet és írott bizonyíték az első nagy civilizációs központokat Mezopotámia, Egyiptom, Trója és Kréta területére helyezi. Ezek közül is a Tigris és Eufrátesz vidékén megtelepedő sumér kultúra jelentette a legnagyobb előrelépést a korábbi évszázadokhoz képest. 

sumerok.jpg

Tovább

Szent István államalapítása [85.]

Augusztus 20-án a magyar államalapítást ünnepeljük, azt a folyamatot, melynek révén a magyarság beilleszkedett Európába és a X század kezdetére a középkori keresztény országok által illetve a pápaság részéről is elismert, önálló, szuverén országgá változott. Az esemény azért is óriási jelentőséggel bírt, mert szavatolta fennmaradásunkat és legitimálta helyünket az európai népek közösségében. Méltán nevezhetjük tehát egyik legnagyobb ünnepünknek, a három nemzeti ünnepünk (március 15., augusztus 20, október 23) egyikének.

szent_istvan.jpg

Tovább

90 éve született Fidel Castro [84.]

A világtörténelem egyik legtovább hatalmon lévő vezetője és a XX. század egyik legnagyobb forradalmára: Fidel Castro, Kuba teljhatalmú vezetőjeként többször került a világpolitika célkeresztjébe. Például 1962 -ben, a kubai rakétaválság idején is, amikor a harmadik világháború kirobbanása csak perceken múlott. Castro jogászból lett forradalmár, szónok, pártvezető és diktátor, a XX. század egyik legismertebb alakja, aki éppen ma, 2016 augusztus 13-án lett 90 éves.

castro.jpg

Tovább

A XX. század totalitárius rendszereinek közös jellemzői [83.]

Totális vagy totalitárius államrendszerek kiépülésében bővelkedett a XX. század. Ilyen épült ki a második világháború idején Japánban, a 20-as évek idején Olaszországban (a Mussolini vezette rendszerben), később Frankó Spanyolországában, illetve a Hitler vezette náci Németországban is. Amellett persze a Sztálini Szovjetunió és a Mao Ce-tung vezette Kína berendezkedései is ezt az állam-modellt követték, még ha ideológiájukban el is tértek a nemzetiszocialista és fasiszta rezsimektől.

diktatorok.jpg

Tovább