Muhammad Ali neve fogalom boksz-berkekben, élete mindörökre a sport történelem része marad. Óriási küzdeni akarásával, egyéni és fantasztikusan könnyed boksz-stílusával összesen 56 alkalommal aratott győzelmet a kötelek közt, melyek közül 37 szer kiütéssel harcolta ki a végső diadalt (alig 5 alkalommal veszített). Élete nem volt mégsem könnyű: megtapasztalta a népszerűséget és a közutálatot is, voltak magánéleti gondjai és alig 40 évesen súlyos betegség is megtámadta. Egyike volt a sport-, és boksz történelem nagy legendáinak.

Ali olyanokkal emlegethető egy szinten, mint James Braddock (1905-1974) akinek életéről "Remény bajnoka" címmel nagy sikerű filmet készítettek, vagy Joe Louis (1914-1981) aki a leghosszabb ideig viselte a világbajnoki címet (1937 és 1949 közt), vagy az 1946 és 1951 közt szinte legyőzhetetlen Sugar Ray Robinson (1921-1989), illetve Roberto Duran (1951- ) aki alig 170 centisen négy súlycsoport bajnoka volt és Rocky Marciano (1923-1969) aki az 50-es évek sztárja volt, vagy a legújabb időkből Mike Tyson (1966- ), aki a legfiatalabb korban világbajnokká lett bokszoló címet is viselhette, 44 kiütéses győzelemmel. Muhammed Ali közéjük tartozott. Élete maga is történelem volt.

Cassius Clayként született 1942 –ben, a Kentucky állambeli Louisville -ben. Korán bokszolni kezdett és 17 évesen, 1959-ben már a legjobb félnehézsúlyúak között tartották számon. Nagyon fiatalon aratott óriási sikereket a sportban: 1960-ban, 18 évesen olimpiai aranyérmes, 1964-be, 22. születésnapja után egy hónappal profi világbajnok lett (Sonny Liston legyőzésével).

Egész életében nagyon érzékeny volt arra, hogy feketeként hogyan bánnak vele. Még Malcolm X hirhedt polgárjogi mozgalmához is csatlakozott. Világbajnokká válásának évében fedezte fel a muszlimok közt kialakuló testvériséget, mely mindenkit egyenlővé tesz, aki csatlakozik az iszlámhoz. Mivel megtetszett neki, hogy a mohamedánoknál nem számít ki fekete és ki fehér, áttért a muszlim hitre. Ekkor vette fel a Muhammad Ali nevet is.

Közben, az 1967-es esztendőben katonai behívót kapott - sok más amerikai fiatalhoz hasonlóan - hogy részt vegyen a vietnámi háború harcaiban, Ali azonban megtagadta a katonai szolgálatot. Ennek viszont komoly következményei lettek: jelentős pénzbüntetést kapott és megfosztották világbajnoki címétől is. Több mint három évre vissza kellett vonulnia a boksztól.

A visszatérés végül 1971 március 8-án egy óriási összecsapással jött el, amikor kihívta Joe Fraziert. Sokak szerint ez volt a "XX. század összecsapása". A New-yorki Madison Square Gardenben 20 ezer néző előtt végül Ali veszített, de csak pontozással. Az emberek visszavágót követeltek, melyre 3 évvel később, 1974-ben került sor, ugyanazon a helyszínen. Ezúttal Ai aratott győzelmet. Még ugyanebben az évben Ali újra ringbe szállt a világbajnoki címe visszaszerzéséért, mégpedig az afrikai Kinshasában. Ellenfele George Foreman volt, akit óriási harcban győzött le. Amerika végre megbocsátott Alinak, népszerűsége az egekbe szökött. Ám ezúttal Frazier újra megjelent „trónkövetelőként” és egy harmadik, mindent eldöntő meccset követelt a világbajnoki övért! Ali „kötélnek állt” (vagy azok közé lépett) és a Fülöp Szigetek fővárosában, Manilában megvívta minden idők legnagyobb boksz mérkőzését 1975 október 1-én. A két harcosnak a 14. menetre jártányi ereje sem maradt, és mivel Frazier volt rosszabb bőrben, végül Alit hozták ki győztesnek (Fraziert ki sem engedték a 15. menetre.) Végül ez a mérkőzés lett a "XX. század összecsapása". A nagy harc után két évvel, 1977-ben született meg Ali egyetlen gyermeke: Laila Ali, aki felnőve sikeres női bokszoló lett, apja nyomdokaiba lépve.

Frazier és Ali 1973-ban

Muhammad Ali végül 1981-ben, 39 évesen vonult vissza a bokszolástól. Meghízott és 1982-ben Parkinson kórt diagnosztizáltak nála. Ám nem törődött bele leépülésébe, harcolt a világbékéért, polgárjogokért, volt ENSZ nagykövet, sőt az Öböl-háborúban (1990) még amerikai túszokért is tárgyalt. Beutazta a világot, mindenhol az elfogadást és a békét hirdetve. Később, az 1996-os atlantai olimpián remegő kezeivel ő gyújthatta meg a lángot, majd 1999-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végleg rehabilitálta és az évszázad sportolójának választotta.

2016 június 3-án, egy phoenix –i kórházban érte a halál 74 évesen, miután 32 évig harcolt a Parkinson-kórral. Egy óriási harcos, hatalmas boksz tehetség és valódi legenda távozott az élők sorából.

Harmat Árpád Péter

Facebook oldalunk