Május 21. Szeged napja, ugyanis 297 évvel ezelőtt (1719-ben) III. Károly Habsburg uralkodó ezen a napon nyilvánította a települést szabad királyi várossá és ekkor született meg címere is a fél sassal és a Tiszát illetve Marost jelképező ferde ezüstsávokkal. Szeged ma az ország harmadik legnépesebb városa (163 ezer lakossal), az Alföld kulturális központja, a szegedi halászlé, a szabadtéri játékok, a szegedi dóm, a napfény és a szegedi paprika „hazája”, ahol Juhász Gyula, Rózsa Sándor, Dankó Pista és Janikovszky Éva is született, ahol Szent-Györgyi Albert is alkotott és ahol az óta az ország egyik legrangosabb egyeteme működik (SZTE).
1849 –ben Szeged volt a forradalmi kormány utolsó székhelye és Szegedről indult el Horthy Miklós politikai „karrierje” is. Szeged az egyik legcsodálatosabb magyar település, mely a Tisza partján elnyújtózva művészek tucatjait ihlette meg szépségével.
A Tisza fővárosát már az ókori rómaiak is lakott településként emlegették, mégpedig Partiscum néven. Később Ciggedin városaként bukkant fel újra, Árpád-kori forrásokban. III. Béla idején, 1183-ban már egy folyami hajózásról szóló oklevélben is találkozhatunk Szeged nevével. A város a középkorban az Erdélyből érkező, Maroson felbukkanó só-szállító hajók fontos kikötőjeként indult gyarapodásnak. A tatárjárás nem rombolta földig a települést, így 1246-ban IV. Béla városi rangra emelte. Az Anjouk idején Szeged a délvidék legfontosabb stratégiai pontja lett, majd II. Ulászló 1498-ban mind a 6 ezer lakójával együtt szabad királyi várossá nyilvánította.
A török időket viszonylag szerencsésen vészelte át a napfény városa: 1542 és 1686 közt szultáni birtok volt. A XVIII. század viszont nem hozott szerencsét a szegedieknek: egykoron nyüzsgő és fontos városukat a bécsi udvar nem ismerte el szabad királyi városként. Járványok (1708 – pestis) és árvizek (1712) pusztították. Végül az 1719 –es esztendő fordulatot hozott: III. Károly császár május 21-én szabadalomlevelet és saját címert adott Szegednek (sőt egy ideig a csanádi egyházmegye központja is lehetett) Az 1700-as évek során a rendszeres tűzvészek és áradások miatt lassan fejlődött a város. Komolyabb változást csak a reformkor hozott (1830-1848): ekkor kövezett utak, kaszinó és takarékpénztár létesült a városban. A szabadságharcban Szeged kulcsfontosságú szerepet töltött be: innen indultak hadba a szegedi legények a szerbek ellen (szenttamási harcok) itt ülésezett utoljára a magyar forradalmi kormány és itt zajlott a szabadságharc egyik legjelentősebb csatája is (1849 augusztus 5-én, Szőregnél)
A kiegyezést megelőző időszakban Szeged újra fejlődésnek indult: 1854-ben elérte a várost az országos vasúthálózat, vízvezeték rendszer létesült és megalakult a Pick Szalámigyár elődje (Pick Márk boltja). A népesség a kiegyezés korára (1867) elérte a 70 ezer főt.
Az 1879-es nagy szegedi árvíz azonban hatalmas érvágást jelentett: a házak 90% -a tönkrement, 165 –en meghaltak, a település romokban hevert. Ferenc József császár ekkor személyesen utasította a bécsi és budai vezetőket Szeged újjáépítésére. A kormányzat Tisza Lajost - Tisza Kálmán miniszterelnök öccsét - küldte kormánybiztosként Szegedre a négy évig tartó újjáépítés megszervezésére. A biztos jó munkát végzett: Szeged újjáépült, melyben az európai nagyvárosok is segítettek. A nagy összefogás tiszteletére Szegeden a nagykörút egyes szakaszait a kontinens fővárosairól, a kiskörutat pedig Tisza Lajosról nevezték el. A kormányfő öccse egyébként az elvégzett áldozatos munkáért grófi rangot kapott, amit Tisza Kálmán fia „örökölt” meg, gróf Tisza István. Később 1903 és 1905 közt, majd az első világháború idején (1913-1917) ő is az ország miniszterelnöke lett.
Az első világháborút követően Szegedre francia antant csapatok vonultak be, így itt nem érvényesült a tanácsköztársaság diktatúrája. Ez az oka annak is, hogy Szegeden alakulhattak meg az első jelentős ellenforradalmi szervezetek (Károlyi Gyula ellenkormánya) és itt hirdethette meg Horthy Miklós tengernagy nemzeti hadseregének megalakulását.
Horthy, Klebelsberg Kuno és Gömbös Szegeden (1929)
Az úgynevezett „szegedi gondolat” megszületése a későbbi évtizedek szempontjából nagy jelentőséggel bírt, hiszen a Horthy köré gyűlt nemzeti és szélsőjobbos vezetők (pl. Gömbös Gyula) gyakorlatilag itt fogalmazták meg a későbbi Horthy-korszak öt alapelvét: revízió (Trianon revideálása), keresztényi vallásosság, nacionalizmus, tekintélyuralom, antikommunizmus - antiliberalizmus (melyekhez egyébként antiszemitizmus is társult). A Horthy-kor alatt Szeged tovább fejlődött: 1921 –ben ide költözhetett a kolozsvári egyetem, majd egyházmegyei székhely lett (Csanád megye), és 1913 illetve 1930 közt megépült a híres Fogadalmi templom (a szegedi dóm) is, hazánk egyik legnagyobb bazilikája. (Tornyai 81 méter magasak). A híres templom mellett 1931 óta rendezik meg a nemzetközileg is jegyzett Szegedi Szabadtéri Játékokat.
Szovjet csapatok Szegeden, 1944 októberében (forrás: mek.oszk.hu)
A második világháború nagy veszteségeket hozott Szeged számára, hiszen közel 5 ezer ember esett áldozatául a harcoknak. (A város 3 ezer katonája esett el a Donnál.) A szovjetek 1944 október 11-én foglalták el a várost.
A szocializmus évtizedeiben Szeged megyeközpont lett (1962-ben), majd könnyűipari és élelmiszeripari központtá fejlődött. Rangos és színvonalas egyeteme, a közeli (algyői) kőolajmező és turisztikai értéke miatt, ma Budapest és Debrecen után a legjelentősebb magyar nagyváros.
Szinte lehetetlen felsorolni Szeged nevezetességeit, látnivalóit, híres utcarészleteit és épületeit, néhányat azért megemlítenék: gyönyörű a város parkosított főtere, a Széchenyi tér, az 1805 -ben épült városháza (melynek különlegessége a "sóhajok hídja"), a Móra Ferenc Múzeum (a belvárosi híd lábánál), természetesen a Dóm (melyről a posztban bővebben is írtam).
Csodálatos maga a Belváros is, a Kárász utca, a Klauzál tér, a szecessziós Reök palota, az 1902 -ben épült víztorony, a szintén 1902 -ben épült zsinagóga (mely egyébként hazánk második és a világ negyedik legnagyobb zsinagógája). Fontos nevezetesség a híres Szegedi Nemzeti Színház, illetve a Maty-éri evezős versenypálya (Olimpiai Központ) mely a világ egyik legjobb evezős létesítménye. Nem lehet kihagyni a nevezetességek közül a szegedi Tiszapart - várkert területet sem, ahol fantasztikus sétákat tehet az ember az árnyas juharfák alatt.
Végül egy személyes gondolat: bár nem vagyok Szeged szülötte, de itt élek a közelében, itt jártam annak idején egyetemre, és itt született meg kisfiam is. Csodálatos, napfényes, történelemmel „átitatott” város, melyet minden év május 21 –én nagy örömmel köszöntünk.
Harmat Árpád Péter