A világtörténelem egyik legrejtélyesebb, és máig megfejtetlen nyelven íródott dokumentuma, a híres Voynich kézirat – melyet évtizedek óta a Yale Egyetem Könyvtárában őriznek - hamarosan kiállításra kerül. A sok millió embert érdeklő anyagot 2014 november 11 és 2015 február 26 közt tekintheti meg a nagyközönség Washingtonban a Folger házaspár által 1932-ben alapított Shakespeare Library –ban. De mi is a különleges kézirat története?
A Voynich-kézirat egy bizonyos Wilfid M. Voynichról kapta nevét, aki az első világháború utáni években New Yorkba települt lengyel forradalmár volt. Voynich 1914-től könyvesbolt és antikvárium tulajdonosként élte életét (kezdetben, Londonban), miközben munkája során számtalan régi iratot vásárolt fel Európa több részéből is. Beszerző „utazásai” nyomán jutott el egy alkalommal, 1912-ben Rómába, ahol a pápai egyetem (Pontificia Universitas Gregoriana) egyik oktatójának magánkönyvtárából vásárolta meg a róla elnevezett dokumentumot (még vagy másik 30 irat között).
De mit is tartalmaz a rejtélyes könyv? Ismeretlen betűkkel, rejtélyes nyelven íródott, így tartalmát a számtalan megfejtési kísérlet dacára a mai napig nem ismerjük. Kérdés: a történelem legügyesebb átveréséről, vagy egy elveszett nyelv utolsó hírnökéről van e szó? A könyv életkorát nagyjából 500 évesre becsülik a szakértők, így mai tudásunk szerint körülbelül 1450 és 1520 közt keletkezhetett a kora-újkor időszakában. A kormeghatározás egyébként nem a betűk alapján történt, hiszen azok semmiféle támpontot nem adtak a datáláshoz, hanem a dokumentumban található illusztrációk, rajzok, és a képeken található emberek ruhái illetve az épület-ábrázolások segítették a könyv korát meghatározni akaró történészeket.
A szöveg több mint 170 000 különálló írásjelből áll, melyek közt keskeny közök találhatóak. A könyv balról jobbra íródott, külsejét és méreteit tekintve pedig 15x23 cm-es, vagyis egy átlagos mai könyv nagyságával egyező. Megjelenése voltaképp jelentéktelen. Sötétszürke borítóval készítették, terjedelme pedig eredetileg 276 oldalból állt, mára azonban csak 234 kéziratos lap maradt fenn. A dokumentumról alkotott első benyomás alapján, főleg a rajzokat megtekintve valamiféle gyógyszerkönyvnek vagy a középkorban ismert gyógymódokat összegyűjtő kis orvosi könyvecskének tűnik.
Nagyon sok tudós, kutató, nyelvész, kódtörő tett már kísérletet a kézirat nyelvének megfejtésére, ám eddig senki nem járt sikerrel. A szakértői vélemények hét elképzelés köré csoportosulnak:
- A rejtélyes kézirat valamely európai nyelven íródott, azonban a készítők valamilyen okból rejtjelezést használtak, hogy avatatlanok ne tudják elolvasni a könyv tartalmát. Vagyis a kézirat készítői egy olyan algoritmust használtak, mely minden egyes betűt egy adott jelre cserél ki. (Ez a „verzió” tűnik a legvalószínűbbnek. – a szerk.)
- Más szakértők azt gondolják, hogy a Voynich-kézirat héber szöveg, mely vizuálisan lett rejtjelezve.
- Jacques Guy nyelvész azt valószínűsíti, hogy a szöveg egy egzotikus természetes nyelven íródott, mely nyelvet eddig még nem fedezett fel a tudomány.
- Jim Child, az indo-európai nyelvek kutatója szerint a kézirat egy korai germán nyelvet használ. (Child azonban nem tudta bizonyítani állítását.)
- Kennedy és Churchill könyvükben a kéziratot egy glosszoláliának feltételezik. Sőt, felmerül bennük az is, hogy az írás természetfölötti lények üzenetét foglalja magában. A glosszolália nyelveken szólást jelent, amikor a médium önkívületi állapotban idegen (akár létező, akár feltételezett, vagy kitalált) nyelven beszél, olyanon, amin egyébként nem tud.
- William F. Friedman és John Tiltman kutatók szerint a Voynich kéziratot egy priori mesterséges nyelven írták. Olyan mesterséges nyelven, mint manapság az eszperantó, melyet nyelvészek állítottak össze.
- Az eddig említett tudományos vélekedések sorában a hetedik elképzelés azt valószínűsíti, hogy a kézirat egy csalás csupán. Erre utal a kézirat szövegének bizarrsága, a megkettőzött és a hármas szavak, a képek gyanús tartalma (növénykimérák) és a történelmi utalások teljes hiánya. Sokan vélik úgy, hogy a szöveg teljesen értelmetlen, hiszen ha eddig senki sem tudott értelmeset kihámozni belőle, akkor az lehet, hogy azért van, mert nem jelent semmit. Itt kell megemlíteni, hogy néhányan magát Voynichot is el tudják képzelni a csalás kitervelőjeként, hiszen az antikvárius a könyv nyilvánosságra hozásával nagy ismertségre tett szert.
Ami a szándékos csalást illeti, a 16. században nem nagyon találunk hasonlóra példát, vagyis nehezen elképzelhető, hogy 15-16. századi írástudó személyek merő viccből oldalakat írtak volna tele értelmetlen írásjelekkel. Voynich pedig kérdéses mennyire tudott volna 15-16. századi papírt és egyéb eszközöket illetve technikai tudást alkalmazni a hamisításhoz.
Ami a kézirat történetét illeti: a könyv a 15. századi német területekről származhat. Első ismert tulajdonosa egy bizonyos Georg Baresch alkimista volt, aki a 17. századi Prágában élt. Baresch halála után a kézirat egy barátjához, Jan Marek Marcihoz (Johannes Marcus Marci), a prágai Károly Egyetem akkori igazgatójához került. Ő elküldte Athanasius Kircher jezsuita tudósnak a könyvet, aki megpróbálta megfejteni, sikertelenül. Az 1800 –as évekig gyakorlatilag nem tudni a könyv helyét, de minden valószínűség szerint a Pápai Egyetem Könyvtárában, a Collegium Romanumban (jelenleg Pontificia Università Gregoriana) őrizték. (Kircher levelezéseivel együtt.) Később, 1870-ben II. Viktor Emánuel, Itália uralkodójának seregei elfoglalták az egyházi államot, és az uralkodó elhatározta az egyházi javaknak, köztük a Collegium Romanum könyvtárának kisajátítását.
A Pápai Egyetem oktatói az uralkodói lefoglalásról értesülve számtalan fontos iratot, könyvet próbáltak magángyűjteményeikbe „átmenekíteni” hogy ilyen módon mentsék meg azokat az állami lefoglalástól. Feltételezhető, hogy ilyen okból és ilyen módon került a Voynich kézirat is a jezsuita rend vezetőjének és az egyetem igazgatójának birtokába. Később, 1912 körül a Collegium Romanum néhány javának eladása mellett döntöttek. Wilfrid Michael Voynich ekkor vásárolt meg 30 kéziratot, köztük azt is, mely most a nevét viseli. 1931-ben bekövetkezett halála után özvegye, Ethel Lilian Voynich örökölte a kéziratot, aki 1960-ban egy barátnőjére, Anne Nillre hagyta. Anne Nill 1961-ben a könyvet átadta egy antikváriusnak, Hans P. Krausnak. Kraus vevő híján 1969-ben felajánlotta a Yale Egyetemnek.
A Voynich kézirat körüli rejtély, már majdnem 600 éves és máig sokakat foglalkoztat! A mai kódfejtők számára ugyanúgy kihívást jelent megfejtése, mint a történészeknek a kézirat tartalma. Ha rejtjelezve készült, vajon mi az a fontos tartalom, amit ennyire el akartak rejteni az avatatlanok és az utókor elől? Milyen információkat hordoz a könyv, miről szólhatnak a különleges sorok? Talán az emberiség jövője, a halhatatlanság receptje, az örök élet titka szerepel a 600 éves szövegben? Vagy valóban egy tréfa csupán, melyen milliók törhetik a fejüket? Nem tudjuk a válaszokat, és lehetséges, hogy csupán egy egyszerű receptkönyvről van szó, melyet egy ügyes tudós kódolva írt le, hogy családi receptjeit ne tudják elolvasni üzleti versenytársai. Ám akármi is a valóság, ha egyszer valaki tényleg megfejti a könyvet, nagy hírnevet szerez magának és a kézirat újra a világfigyelem középpontjába kerül majd!
Harmat Árpád Péter
- Hasonlóan érdekes: Egyiptom titkai
- További cikkeim: Tartalomjegyzék
- Ajánlott történész portál: Történelem klub