Kicsit furi lett a Fury! A „Harag” kritikája [34.]

2014. október 27. - Harmat Árpád Péter

harag1.jpgAzt gondolom, hogy egy történelem blog időnként igenis foglalkozhat történelmi témájú filmekkel is, hiszen azok éppen annyira képesek véleményt formálni, tájékoztatni vagy tanítani, mint az iskolai töri tanárok, vagy a történész portálok. Sőt. Bizonyos kasszasiker kategóriába kerülő „csúcsfilmek” jóval inkább hatnak az emberekre és fiatalokra, mint hosszú évek tanári munkája. Persze akadnak nagyon jól sikerült, történelemhű filmek, melyek segítik a valós történelem megismerését, szemléltetését és vannak olyanok is, melyek bár dramaturgiai szempontból szórakoztatóak, a valós történelemhez vajmi kevés közük van. A Fury (Harag) nem rossz „munka” nem tartalmaz nagy hibákat és el lehet róla mondani, hogy segít elképzelni 1945 tavaszának körülményeit a nyugati fronton.

Amikor a neten először olvastam arról, hogy a Columbia Pictures háborús filmet forgat egy második világháborús amerikai harckocsizó egységről – Brad Pitt főszereplésével - bevallom felvillanyozódtam. Gyakorlatilag az 1970-es Kelly hősei (Kelly's Heroes) óta vártam már valami hasonló témájú mozit és mi tagadás nagy volt bennem a kíváncsiság. Megnéztem a Youtube –on elérhető előzetest és a várakozás csak nőtt bennem. A trailerből kiderül ugyanis, hogy ezúttal a készítők komolyan vették a dolgot és nem egy pehelykönnyű vígjátékra számíthatunk. Amikor a film először került vetítésre Pesten, szinte azonnal megjelentek az internetes kritikák és meglepődve tapasztaltam, hogy mennyire szélsőséges a film fogadtatása. Voltak posztok, melyek agyon dicsérték, és voltak olyanok is, amelyek nagyon lehúzták. Aztán végre én is eljutottam a moziba. Megnéztem és elhatároztam, hogy benyomásaimat illetve véleményemet filmkritikaként írom meg. Előzetesen azért megemlítem: tetszett a film, 134 percre ott érezhettem magam a nyugati fronton, de közben kritikai énem érzékelte a film hibáit és csúsztatásait is. Nézzük tehát.

harag2.jpg

A film története roppant egyszerű: egy 4 harckocsiból álló amerikai katonai egység (szakasz) mindennapjait mutatja be 1945 áprilisában. A főszereplők a Fury (magyarul: harag, vagy düh) elnevezésű M4 Sherman harckocsi ötfős legénységét alkotják, akik eleinte „rutin” műveletekben vesznek részt, majd egy öngyilkos küldetésben áldozzák fel magukat a haza oltárán. Ennyi a sztori röviden. Ami különlegessé teszi a filmet, az a látvány, a karakterek megformálása, a háborús „klíma” elénk tárása és a színészek időnként briliáns játéka. Persze azért hibák is becsúsznak és kritika gyakorlásra is akad ok bőven. De előbb nézzük a történelmi környezetet (elvégre mégis csak egy történelem blogon vagyunk).

Az angol-amerikai-kanadai alakulatok 1944 júniusában szálltak partra Normandiában, majd az egész világot megdöbbentő gyorsasággal foglalták vissza Franciaország nagy részét. 1944 karácsonyára a szövetséges csapatok szinte mindenhol a német határ közelében állomásoztak. Ekkor következett a nyugati front történetének második időszaka: a lassú, szinte állóháború-szerű megtorpanás három hónapja. Az 1945 –ös esztendő első három hónapja ugyanis – az előző év végén indult ardenneki német ellentámadás visszaverésétől kezdve – a Rajna mentén zajló csatározásokkal telt. A Wehrmacht a Rajnát természetes védvonalként „használva” megakasztotta a kétszeres, majd háromszoros túlerőben lévő szövetségeseket. Egy időre megtorpant az angolok és amerikaiak előretörése. Aztán jött a fordulat: 1945 március 23-án az amerikaiaknak sikerült átkelniük a Rajnán. Megkezdődött a 300 ezres, 21 hadosztályból álló német hadsereg bekerítése. A hadművelet alig egy hét alatt sikerrel zárul: 1945 április elsejére a németek egy katlanba rekednek, sorsuk megpecsételődik. Ekkor kezdődik meg a szövetséges csapatok inváziója német földön Berlin irányába. Ekkor már szinte nincs az útjukban komolyabb német haderő, akadály nélkül szabadítják fel sorra a német nagyvárosokat: 1945 április 10-én foglalják el Hannovert, április 16-án Nürnberget, április 30-án Münchent, május 3-án pedig Hamburgot. Majd május 7-én véget is ér a háború.

harag3.jpg

A Fury 1945 áprilisában játszódik, vagyis abban az időszakban, amikor már túl vagyunk a rajnai német hadsereg felszámolásán és akadálytalan a szövetségesek előretörése Berlin felé. És ezzel el is érkeztünk a film első csúsztatásához: David Ayer rendező (és forgatókönyvíró) heroizálta a főhősök küzdelmeit. A háború ezen legvégső napjaiban ugyanis elvétve sem nagyon fordultak elő jelentős német ellentámadási kísérletek, egyszerűen azért nem, mert nem akadt már olyan, aki ezt megtehette volna. A német hadsereget gyakorlatilag már felszámolták és bekerítették. A Fury legénysége mégis óriási csatákat vív és egy nagy ellentámadást akaszt meg a film végén. Bár a „nagy” szót idézőjelbe kell tennünk, hiszen elhangzik: egy német gyalogos zászlóalj (500-600 fő) ellentámadását kell feltartóztatniuk alig ötüknek. A film főhősei elcsigázott, kosztól, olajtól lepett veteránokként, sárban gázolva, cigivel a szájuk sarkában, néha whiskyt vedelve „keménykedik” végig a két órát, kissé elcsépelt beállításokba kényszerülve. Azért persze a néző azonosulni tud a szereplőkkel, bár Brad Pitt mérhetetlen SS gyűlölete mögé nem ártott volna valami valósághű sztorit és magyarázatot tenni. Ugyanis a nyugati front katonái – főleg az orosz fronthoz képest – csak az első németországi koncentrációs táborokat megpillantva szembesültek az SS mérhetetlen kegyetlenségeivel.

harag4.jpg

A film sajátos jelenete, a német Tigris harckocsival megvívott „párbaj”. Hőseink ugyanis még a végső, öngyilkos küldetésük előtt, 5 harckocsiból álló szakaszukkal egyetlen Tigris útjába kerülnek. A Tigris lesből lövi ki a szakasz ötödik tankját, mire a többi négy nekitámad a német harckocsinak. A párbaj során a Tigris egy kivételével az összes amcsi tankot kilövi, de az utolsó Brad Pitt zseniális manőverezésének köszönhetően végül megsemmisíti a német páncélszörnyet. A jelenet érdekessége, hogy hűen tükrözi az amerikaiak babonás félelmét a német Tigrisektől. A félelem egyik oldalról érthető volt másik oldalról pedig erősen túlzónak tekinthető. Nézzük előbb azt, hogy miért volt túlmisztifikálva a Tigrisek jelentősége. Összesen 1355 db készült belőlük a háború alatt, 1942 áprilisa és 1944 augusztusa között. Ez pedig még akkor is csekély szám, ha nem az amerikaiak által ugyanezen időszakban elkészített 50 ezer Shermanhoz hasonlítjuk (amivel Brad Pitték is „császkáltak” a filmben). Egyszerűen arról van szó, hogy a Tigris harckocsikból túl kevés készült ahhoz, hogy alapjaiban befolyásolhatták volna a harci eseményeket. A Panzerkampfwagen VI (köznapi nevén: Tigris) több hadszíntéren is bevetésre került, így ráadásul még ez az 1355 db is megoszlott legalább 3-4 fronton (Oroszországban, Franciaországban, Afrikában és Olaszországban). Amellett rengeteg műszaki probléma is volt velük. Óriási benzinfogyasztásuk szabályos üzemanyag-temetővé tette „őket” és a mínusz 30 fokos orosz télben óriási problémát okozott elindításuk is. (Rendszerint vagy le sem állították motorjaikat, vagy 10-15 percenként járatni kellett azokat.) Emellett számtalan műszaki hiba fordult elő a Tigrisekkel, így folyamatos javítgatásuk, szervizelésük is rontotta bevethetőségüket. Közben a németek kifejlesztették a „királytigrist” is (Panzerkampfwagen VI Ausf. B) melynél megpróbálták kiküszöbölni a hibákat, de az eredmény egy közel 70 tonnás óriás lett, amit hatalmas súlya miatt alig lehetett bevetni laza talajú területeken. A Tigrisekről bővebben: ITT.)

És most nézzük a Tigrisek pozitív jellemzőit: szemben a Shermannal, ami alig nyomott 30 tonnát, a Tigrisek majd 60 tonnás súllyal készültek (57t), óriási páncélzattal. A filmben többször el is találják az amerikaiak, de láthatóan nem tudnak kárt tenni benne. Méretüket tekintve: 2,29 méterrel hosszabbak és 1,06 méterrel szélesebbek voltak, mint a Shermanok. Tűzerő tekintetében is nagy volt a különbség: a Shermanok 75 mm-es, a Tigrisek pedig 88 mm-es löveggel rendelkeztek. Ezek a különbségek érthetővé teszik, hogy az amerikaiak miért rettegtek annyira a Tigrisektől. Szinte már-már babonás módon tisztelték, annak dacára, hogy túl sűrűn azért nem futottak össze velük. A film jól rávilágít arra, hogy a háború végére kiderült: egyetlen módon lőhetőek ki a Tigrisek, mégpedig ha hátulról találják el őket. Pitt végül így pusztítja el a német páncélszörnyet.

harag5.jpg

És most néhány szó az egyéb problémákról. A filmben többször elhangzik: a Fury legénysége egy régóta együtt harcoló összeszokott csapat, mely már Afrikában is együtt küzdött a németek ellen. Ehhez képest azonban többször is azt látjuk: tiszteletlenek és ellenségesek egymással és állítólagosan megbecsült parancsnokukkal. Amikor például egy német otthonba törnek be, ahol két német leányzóval reggeliznek, a parancsnok szó szerint leköpi egyik emberét. Nem túl életszerű viselkedés egy olyan csapatban, ahol egymás életét oltalmazzák a tagok, és állítólag már két éve közösen élik meg az élet-halál harc mindennapjait. A magam részéről elképzelhetetlennek tartom, hogy így viselkedjek a legközvetlenebb harcostársaimmal egy ennyire egymásra utalt helyzetben, amikor szó szerint minden nap össze vagyok zárva a többiekkel és egymáson múlik az életünk.

A film végső jeleneteiben a Brad Pitték vezette Sherman egy teljes éjszakára feltartóztat egy német zászlóaljat, hogy a mögöttes területeken védtelenül maradt amerikai hadtáp és műszaki alakulatok megmenekülhessenek. Heroikus a küzdelem, melyben alig hihető, hogy az 500 német katonából egyetlen egy sem tudja kilőni az amerikai tankot egy páncéltörő gránáttal. Hozzáteszem úgy, hogy közben töksötét van.

Összességében a Fury egy érdekes film, ami alkalmas arra, hogy elképzeljük az 1945 tavaszának nyugati frontját és az ott küzdő amerikai katonáknak a mindennapi életét. Láthatunk benne kívül belül egy amerikai Shermant és megismerhetjük, mit érezhet egy újonc katona, ha veterán harckocsizók közé kényszerítik németeket ölni. A „Harag” valamiféle sajátos hangulatot „áraszt” a háború esszenciáját megragadva és az itt felsorolt néhány csúsztatás dacára valódi élményt nyújt. A magam részéről nem bántam meg, hogy megnéztem.

Harmat Árpád Péter

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenelemtanulas.blog.hu/api/trackback/id/tr496837013

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Harmat Árpád Péter · http://tortenelemcikkek.hu/ 2016.08.07. 10:21:45

A Tigris és a Shermanok harcát néhányan hiteltelennek tartják, pedig nagyjából stimmel a jelenet. Az 57 tonnás Tigrisekről és a 68 tonnás királytigrisekről többet tudhatsz meg a következő cikkünkből:
tortenelemcikkek.hu/node/163

Lector Oris 2016.11.06. 19:29:39

A "nagy harckocsi szakértők" lehúzták ezt a filmet, pedig ahogyan a posztban is szerepel: nem olyan rossz. Megragad egy sajátos hangulatot, ami valóban a háború sajátja lehetett. És óriási túlzás, hogy 10 db M4 Sherman kellett volna egy Tigris leterítéséhez. Baromság. Megfelelő találat esetén simán kilőtték. A filmben úgy emlékszem 4 Sherman intézi el:
www.youtube.com/watch?v=o2Y5vE8uIhw
A lényeg: jó film szerintem!