227 éve fogadták el az USA alkotmányát. Az amerikai történelem kezdetei [31.]

2014. október 15. - Harmat Árpád Péter

227 évvel ezelőtt, 1787 október 17-én fogadták el az USA jelenleg is érvényben lévő alkotmányát. Ezzel hivatalosan is lezárult a 11 évvel korábban, 1776 július 4 –én megkezdődött folyamat, az Amerikai Egyesült Államok szuverén és saját törvényei szerint működő országgá válása. Az USA történelmének kezdeti időszaka érdekes fordulatokban gazdag.

fuggetlen_nyil.jpg

Kolumbusz Kristóf 1492-ben érkezett Észak-Amerikába, amit új földrészként néhány évvel később Amerigo Vespucci azonosított. Nagyjából 1500 -tól kezdődött az újonnan felfedezett kontinens gyarmatosítása. Az első spanyol hódítók - Juan Ponce de León - vezetésével 1513-ban a Floridára keresztelt félszigeten kezdték megvetni lábukat. A spanyolok alapították a későbbi USA első településeit, az 1565 –ben Szt. Augustine névre keresztelt első floridai város létrehozását követően. Mivel a hispánok a mai Mexikó területén rendezték be első nagy tengerentúli gyarmatukat – Új-Spanyol Alkirályság néven (1535) - így terjeszkedéseik is ezen területről indult ki a mai USA irányába. Santa Fe (New Mexico), San Antonio, Tucson, San Diego, Los Angeles és San Francisco voltak tehát a térség első európai alapítású városai.

A franciák a mai Kanada déli területein kezdték meg a gyarmatosítást azt követően, hogy 1497 –ben egy brit szolgálatban álló velencei hajós, Giovanni Caboto először érte el Kanada partjait. Alig három évtizeddel később, 1534 –ben egy francia hajós – Jacques Cartier - érkezett a Szent Lőrinc folyó torkolatának vidékére. A felfedező jellegű utakat csak a XVII. században követte valódi gyarmatosítás, amikor Samuel de Champlain 1603-ban érkezett a földrészre, és 1605-ben Port Royalnál, majd 1608-ban, Québecben létrehozta az első állandó európai településeket Kanadában.

telepesek.JPG

Az angolok csak a spanyolok és a franciák után jelentek meg az Újvilágban, közülük is elsőként Francis Drake, aki 1577-78 –ban másodikként hajózta körbe a Földet. A későbbi USA területén első állandó települést I. Erzsébet megbízásából Hunphrey Gilbert 1578 –ban kísérelte meg létrehozni Új-Funland szigetén. Kudarcát követően, 1587 –ben I. Erzsébet egyik kegyence – egyes vélekedések szerint titkos szeretője - Walter Ralegh kötött ki Roanoke Islanden, majd ő is kísérletet tett egy állandó település megteremtésére. Célja érdekében egy kisebb kolóniát hagyott a területen, melynek környékét a Szűz Királynő iránti tiszteletből Virginiának keresztelte el. A városalapítási kísérlet után 3 évvel azonban a Roanoke Island partjainál járó angol hajó azt jelentette, hogy a kolónia tagjai máig ismeretlen okból mind meghaltak. (Egyes vélekedések szerint a kolónia környékén élő Croatan törzs mészárolta le a telepeseket.)

Az első sikeres angol városalapításra az 1588 és 1604 közt zajló angol-spanyol háború végéig kellett várni, amikor 1607-ben kereskedők kezdeményezésére megalapították Jamestownt, az első állandó kolóniát. (A város Richmond közelében fekszik.) A jamestowni telepesek nagy nehézségek árán tudtak életben maradni, amit bizonyít az is, hogy a járványok miatt az első 105 partot érő közül, csupán 30 maradt életben. Később 1609 –ben újabb 500 angliai pioneer szállt partra Jamestownban, ám ezek közül is csak hatvanan maradtak életben. Később a telepesek kiegyeztek az indiánokkal, és a legenda szerint John Smith-t – a kolónia vezetőjét- végre elismerte az indiánok törzsfőnöke. Ezt követően megnőtt a telepesek életben maradási esélye. Jamestown megalapítását követően angol kálvinisták érkeztek Amerika partjaira, akik I. Jakab puritánüldözései elől menekülve próbáltak új hazát találni. A Mayflower volt az a híres hajó, amely az angol puritánok első csoportját szállította az angliai Plymouth városából az amerikai Plymouth városába, ami a városról elnevezett kolónia fővárosa lett 1620-ban.

A hajó szeptember 16-án indult Angliából, és egy kimerítő út után, melyet betegségek nehezítettek, november 11-én horgonyzott le Cape Cod kampós végében. (Provincetown kikötő). A hajó a telet az öbölben horgonyozva vészelte át, az utasok ez időt részben a fedélzeten töltötték, közben élelemért kutatva és lakható otthonok kialakításán fáradozva. Végül 1621. március 21-én minden életben maradt utas – az elinduláskori utasszám fele - partra szállt Plymouthban, és a Mayflower, április 5-én elindult vissza Angliába. A hajó utasai a tavaszi partra település előtt egy szerződést írtak alá, melyben önálló önkormányzat létrehozását fektették le. Ennek döntéseit a közösség minden tagjának el kellett fogadnia. A parányi közösség életben maradása szempontjából fontos volt 1621 ősze, amikor betakaríthatták az első termést. A napjainkban is ismert novemberi hálaadás ünnepe ezen eseményhez kötődik, mivel ekkor az amerikaiak Istennek, és az indiánok segítségének adnak hálát az első termésért. (A thanksgiving máig az USA legnagyobb ünnepe minden év november hónapjának negyedik csütörtökén.) Plymuth után sorra jöttek létre a puritán települések, Boston majd Salem (1628) városainak megalapításával.

idianok.JPG

Az első angol városok megalapítása közben megjelentek Amerika partjai mentén a hollandok és a svédek is. Henry Hudson a Holland Kelet-Indiai Társaság megbízásából 1609 –ben fedezte fel a Delaware öblöt. (Hudson a legendás északnyugati átjárót kereste, melyen keresztül el lehet jutni Észak-Amerikán át a Csendes-óceánhoz.) Később 1614 és 1620 között számos holland hajó kutatta a Delaware folyót és partvidékét. 1624-ben Holland Nyugat-Indiai Társaság a Delaware völgye és a Hudson-folyó völgye közötti területen megalapította Új Hollandia (Nieuw Nederland) gyarmatot, New Amsterdam (a későbbi New York) székhellyel. Közben 1638 –ban Peter Minuit a Delaware folyó torkolatánál megalapította Új-Svédországot is (svéd telepek a későbbi Philadelphia vidékén is voltak.) A hollandokat és svédeket azonban 1685 –re kiszorították Amerikából az angolok. (Holland-Angol háborúk: 1652-1667.) (New Amsterdam neve ezt követően lett New York.)

Az első gyarmat Virginia volt, majd Plymuth megalapításával jött létre Massachusetts 1620 –ban. Később Mária királyné tiszteletére, a katolikusokkal toleráns angolok 1632 –ben alapították meg Maryland államot, mely így a későbbi USA harmadik gyarmat állama lett. Rhode Island, Connecticut, New York, New Jersey és New Hampshire után kilencedikként létrejött Pennsylvánia állam megalapítása volt a legsajátosabb. A hatalmas birtokot II. Károly angol király személyesen adományozta William Penn nevű hívének, aki apja révén jutott az amerikai gyarmatállamhoz.  II. Károly ugyanis jelentős összeggel tartozott Penn apjának, aki admirálisként szolgálta Angliát, és a király a földadományozással egyenlítette ki a tartozást. Az ifjú nagybirtokos Lord Penn a demokrácia korai bajnokaként és a vallásszabadság harcosaként vált ismertté, aki demokratikus alkotmányt akart adni saját államának. A keresztény hitelveket megfogalmazó kvéker vallású angol lord önmagáról nevezte el államát, azaz latinul „Penn erdeje” lett a terület neve. Az állam fővárosát is Penn alapította Philadelphia néven, mely görögül annyit jelent, hogy „testvéri szeretet”. Az 1732 –re kialakult 13 angol gyarmat utolsóként létrejött államai Delaware, Carolina és Georgia voltak.

Delaware állam 1682 –ben jött létre, amikor lord Penn tengeri kijáratot kért York hercegétől, és bejelentette igényét az államával határos tengerparti részekre. A térséget így először Pennsylvániához csatolták, majd 1704 –ben elszakadt és önálló gyarmattá vált. Karolina állam nevét I. Károlyról kapta, és 1712 –ben jött létre, ám még ugyanezen évben kettészakadt Észak és Dél-Karolinára, így 1712 –ben voltaképp két állam alakult meg. (Észak Karolinában volt az első angol kolónia, Roanoke.) Az utolsó, tizenharmadik állam II. György angol király tiszteletére Georgia néven jött létre 1732 –ben.

Az amerikai gyarmatok fehérbőrű lakossága 60-70%-ban angol, 12-15%-ban skót, 6-9%-ban német, 2-5%-ban ír, 3%-ban holland nemzetiségű volt. A fekete bőrű rabszolgák aránya 1775 –re elérte a 20% -ot (napjainkban az afro-amerikaiak aránya 13%). Az első afrikai fekete rabszolgákat szállító hajó 1619 –ben kötött ki Jamestownban, és ezt követően viszonylagos rendszerességgel érkeztek rabszolgák Amerikába, akiket főként a déli államok kezdtek alkalmazni az ültetvényeken. Az angol gyarmatok a király nevében külön-külön kormányzók irányítása alatt álltak és az anyaország parlamentjének törvényei az amerikai gyarmatok lakosságára nézve kötelezőek voltak. Pennsylvania, Delaware és Maryland gazdag földesuraké volt; Connecticut és Rhode Island szabadságleveles (charta-s) gyarmat volt, a többi gyarmat pedig az angol király tulajdonát képezték. Connecticut és Rhode Island szabadságleveles gyarmaton a tehetősebb lakosság választotta a kormányzót és a törvényhozó testületet is, míg a többi gyarmaton a király nevezte ki a kormányzót, aki a bíróság, katonaság és a törvényhozás vezetője volt. A kormányzó hívta össze a törvényhozási testületet, melyet a vagyonosabb polgárok választottak, de a kormányzó fel is oszlathatta azt. Gyarmatonként változott, hogy ki rendelkezett választójoggal: általában egy viszonylag szűk réteg, mely a vagyonosabb férfiak köréből került ki. A 13 gyarmat gazdaságát tekintve három eltérő berendezkedésű részre oszlott. A partvidék északi szakaszán Connecticut, Massachusetts, New Hampshire, Rhode Island államok alkotta Új-Anglia a kézműves ipar, a posztó és üveggyártás hazája volt. A partszakasz középső részén fekvő három állam, New York, New Jersey, és Pennsylvánia lakossága elsősorban kisbirtokos életmódot folytatva kukorica és gyümölcs termesztéssel, méz előállítással, halászattal és prémekkel foglalkozott. Délen Delaware, Maryland, Virginia, Carolina és Georgia államaiban élők ültetvényes dohány, gyapot és rizs termesztésből tartották fenn magukat.

Az angol francia háborúk (1689-1763)

Az angolok és franciák közel azonos időszakban kezdték meg amerikai gyarmataik létrehozását. Míg az angolok 1607 és 1732 közt az Atlanti-óceán partvidékén hozták létre 13 gyarmatukat, addig a franciák eközben a kontinens belsejében, a Nagy tavak vidékétől dél felé haladva, egészen a Mexikói öbölig törve hozták létre saját gyarmatbirodalmukat. A két régió közti ellentét csak idő kérdése volt. Az angol – francia háborúk első korszakát három nagy háború jelentette. Az első a Vilmos király háborúja (1689-1697) volt, mely Európában a XIV. Lajos elleni koalíciós háború néven volt ismert. A második háború Amerikában az Anna királynő háborúja (1702-1713) nevet kapta, és Európában Spanyol örökösödési háborúként vált ismertté, a harmadik háború pedig Amerikában a György király háborúja nevet kapta (1744-1748) Európában pedig Osztrák örökösödési háborúként emlegették. A három háború angol győzelmeinek köszönhetően Franciaország elveszítette Új-Skóciai és Új-Funlandiai birtokait, sőt 1713 –ban át kellett adnia a Hudson-öböl vidékét is. Később következett a „francia-indián háború” 1756 és 1763 közt, mely Európában Hétéves háborúként volt ismert. Ennek végére Franciaország végérvényesen kiszorult a későbbi a későbbi USA legnagyobb részéről Területei Angliához kerültek, ám az Appalache-hegységen túli területek benépesítését nem pártolta, sőt az 1763 –as királyi proklamációjában egyenesen tiltotta is. A döntés hátterében az állt, hogy a térséget – hatalmas méretei és nagy távolságai miatt - az angol hadsereg már nem tudta befolyása alá vonni, így az ide települő népességet sem tudta megvédeni, sőt adójuk beszedését sem volt képes megoldani.

A függetlenségi háború

washington.JPGAz Amerikában 1732 –re létrejött 13 gyarmat népessége az 1760 –as évekre két fontos sérelemcsoport mentén fordult szembe Angliával. Az első a gazdasági sérelem, a második pedig a politikai elnyomás sérelme volt. A gazdasági sérelmek hátterében az állt, hogy Anglia újabb és újabb adókkal, vámokkal és illetékekkel fojtogatta Amerikát, miközben egyszerű felvevőpiacnak használta, gátolva saját iparának kialakulását. (Melasztörvény, bélyegtörvény, Townshend törvények) A politikai sérelem abból az angolok által elutasított a követelésből táplálkozott, mely amerikai képviselőket akart a londoni parlamentbe. Az amerikaiak úgy vélték: megadóztatásuk csak akkor lehet törvényes, ha választott képviselőik is ott ülhetnek a londoni parlamentben, vagyis beleszólásuk lehet az Amerikára kivetett adók ügyébe. Ám Anglia ezt következetesen elutasította és ragaszkodott adóihoz.

A függetlenségi háború egyik közvetlen előzménye „bostoni teadélután”. A brit kormány jóváhagyta a tea törvényt (Tea Act), amely lehetővé tette a Brit Kelet-indiai Társaság számára, hogy a gyarmatokon a szokásos gyarmati adó megfizetése nélkül, a gyarmati kereskedők és csempészek árai alatt adhassa el az árut. A legtöbb amerikai kikötőben visszafordították a Társaság teát szállító hajóit, ám Bostonban, ahol a Kelet-indiai Társaság bírta a kormányzó támogatását, előkészületeket tettek, hogy brit hadihajók támogatásával tegyék partra a teát. Ám 1773. december 16-án mohikán indiánnak öltözött amerikai telepesek megrohantak a három angol hajót a bostoni kikötőben, és teaszállítmányukat a tengerbe szórták.

A bostoni események után kilenc hónappal, 1774 szeptemberében a philadelphiai Carpenters’ Hallban összegyűltek egy illegális kongresszus résztvevői, és így létrejött az első Kontinentális Kongresszus. A gyűlés megszavazta az Anglia elleni gazdasági háborút, melynek során a kongresszuson létrehozott kontinentális szövetség felügyeletével bojkottálták az angol áruk behozatalát, kivitelét, mindennemű kereskedelmét, és így minden angol áru fogyasztását is. Az engedetlenség felszámolására irányuló brit terveknek megfelelően újabb csapatokat küldtek Bostonba, és parancsnokuk Thomas Gage tábornok a gyarmat katonai kormányzója lett. Az első elkerülhetetlen összecsapásra 1775 április 19 én került sor, amely dátum az Amerikai Függetlenségi háború kezdete is lett!

Gage tábornok egy brit katonai osztagot küldött Bostonból a közeli Concord fegyver- és lőporkészletének elkobzására, valamint Samuel Adams és John Hancock radikális vezetők letartóztatására. A patrióták felfegyverzett csoportjai, akik ekkor már Bostonban hónapok óta készen álltak egy esetleges összecsapás kivédésére, azonnal Lexingtonba és Concordba siettek. Az első fegyveres harcok azonban mindkét helyszínen az amerikaiak felülkerekedésével végződtek, mivel a „vöröskabátosokat” meglepte a szervezett ellenállás mérete és a harcokba bekapcsolódó farmerek magas száma. Amerika felbátorodott. A királyi kormányzókat elűzték, megkezdték az amerikai csapatok felállítását és gyakorlatoztatását, illetve az angol erődök és lőszerraktárak lefoglalását.

A második jelentős fegyveres összecsapás Bostonban zajlott, amikor az angolok sikeresen visszaszorították a városra támadó amerikaiakat. Ez volt a Bunker Hilli csata (1775 június 17) melyben ugyan az angolok győztek, ám elveszítették katonáik 40% -át. A bostoni összecsapások alatt, 1775 május 10 –én Philadelphiában sebtében ültössze a második Kontinentális Kongresszus. Egy utolsó megegyezési kísérletként a kongresszus 1775. július 5-én petíciót fogalmazott meg, amelyet (hat hét múlva, amikor az Londonba ért) az uralkodó nem vett át. Augusztus 23-án, a Bunker Hill-i csata hírére reagálva György proklamációban jelentette ki, hogy az amerikai gyarmatok „nyílt lázadásba” kezdtek. György kijelentette, hogy szándékában áll a lázadás fegyverrel való elfojtása, és ehhez akár idegen csapatok segítségét is igénybe veszi. A második Kontinentális Kongresszus a fegyveres harc mellett foglalt állást, és John Adams javaslatára 1775 július 3 -án a kontinentális hadsereg főparancsnokának Virginia állam képviselőjét (egyben az állam egyik leggazdagabb ültetvényesét) a milícia ezredesét, és a Hétéves háború veteránját George Washingtont választották meg. 1776 június 11 -től Benjamin Franklin, John Adams, Thomas Jefferson, Robert R. Livingston és Roger Sherman elkezdték írni a függetlenségről szóló nyilatkozatot, és összeállították az első változatot, ami július 1-jén került a Kongresszus elé. John Hancock, a Kongresszus elnöke, és titkára, Charles Thomson, július 4-én aláírta az okmányt. A nyilatkozat azonban csak augusztus 10-ére ért el Londonba, és csak 1783-ban, a párizsi békével lépett érvénybe.

Az első nagy harcok 1775 tavaszától Boston birtoklásáért folytak, és még az amerikaiak győzelmével zárultak. Ám a következő, vagyis 1776 –os háborús év, az amerikaiak számára a mélypontot hozta, mivel elesett New York és New Jersey is. Az angol fölény 1777 nyarára kiteljesedett: az amerikai főváros Philadelphia is brit kézre került. Ám ekkor fordulat következett: 1777 októberében Saratoga mellett végre az amerikaiak arattak diadalt. Közben Banjamin Franklin Párizsba utazva tető alá hozta a közös ellenséggel szemben a francia-amerikai összefogást. 1778 és 1780 közt a harcok váltakozó intenzitással folytak. 1781-ben a háború összes frontja, az északi, nyugati, déli és vízi, Yorktown-nál egyesült. A francia flotta elvágta a lojalista utánpótlást a chesapeake-i csatában. Washington ekkor 1781. október 6-án 17 000 emberrel megtámadta Yorktown-t. Október 19-én pedig az angol erők főparancsnoka Cornwallis megadta magát. A brit alsóház úgy döntött, hogy a háborút nincs értelme folytatni, és 1782. november 30-án a felek Párizsban előzetes békét kötöttek. A valódi békeszerződést 1783. szeptember 3-án írták alá Versaillesban. Ezzel hivatalosan is létrejött az Amerikai Egyesült Államok. (A békekötésre Washington nem tudott elmenni, az Amerikai Egyesült Államokat John Adams, Benjamin Franklin és John Jay képviselte, ők írták alá a szerződést.

Az újonnan létrejött USA berendezkedése

A háború után az új nemzet bár békében élt, Washington úgy vélte, hogy egy jövőbeli háború könnyen felbomlaszthatja azt. A philadelphiai megállapodás 1787-ben egy új alkotmányt léptetett a régebbi konföderációs helyére. Washington az alkotmány megformálásába nem szólt bele, ezt a feladatot a politikában jártasabb honfitársaira bízta. A gyűlésen egyfajta moderátori feladatot látott el. Ez az új alkotmány olyannyira megszilárdította az új államalakulatot, hogy ma is ez van életben az Amerikai Egyesült Államokban. Két évvel később, 1789-ben az USA első elnöke George Washington lett, mert az elektori kollégium egyértelműen őt választotta első vezetőül. Az óriási ország fővárosa Philadelphia, majd rövid időre New York lett. A végleges főváros kérdését csak 1790. július 16-án rendezték, amikor megszületett a „székhelytörvény”! A jogszabály arról rendelkezett, hogy Maryland és Virginia államok területéből egy száz négyzetmérföldnél nem nagyobb területű részt kell kihasítani, és ezen a területen kell megépíteni  az Egyesült Államok kormányának új székhelyét, azaz az új fővárost! A kijelölt helyen felépített új fővárost 1791. szeptember 9-én George Washingtonról neveztek el, a kerület neve pedig Territory of Columbia („Columbia Terület)” lett. A történelembe a főváros névadójaként  is bevonult George Washington az államok első elnökeként 1789 és 1797 között volt hivatalban.

Az új államnak három problémával kellet szembenéznie: egyrészt ki kellett alakítania saját alkotmányát, közigazgatási rendszerét, másrészt ki kellett alakítani önálló külpolitikai koncepcióját (viszony a Francia Forradalomhoz) harmadrészt döntenie kellett a terjeszkedés és új államok létrejöttének kérdésében.

Az USA alkotmánya

Az amerikai alkotmány szerint a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom elhatárolódik egymástól, sőt egymást kölcsönösen ellenőrizve garantálja a demokratikus és köztársasági berendezkedést. A három hatalmi ág három szinten működik, úgy, mint szövetségi, állami és városi szint. Az első hatalmi ág a törvényhozás, melynek csúcsán a szenátus és a képviselőház mint alsó és felsőház működik. (Együttes nevük: kongresszus.) A felsőházban (szenátusban) minden államot két szenátor képvisel, míg az alsóházban (képviselőház) az egyes államokat az adott állam népességszám aránya szerint meghatározott szenátor képvisel. (A Szenátusban a képviselők 1/3 –át, az alsóházban 100% -át kétévente újraválasztják.) A második hatalmi ág a végrehajtó hatalom, vagyis a kormány, melynek élén a 4 évre választott elnök áll. A harmadik hatalmi ágat a bírói hatalom jelenti, melynek csúcsán a legfelsőbb bíróság tevékenykedik, hat taggal. (Ma már 9-en vannak.) Az USA prezidenciális (elnöki) köztársaság, vagyis az ország elnöke köztársasági elnök és kormányfő is egyszerre, tehát államfő és a végrehajtó hatalom is az ő kezében van.

A három hatalmi ág a következők szerint ellenőrzi egymást: a végrehajtó hatalom első embere (az elnök) megvétózhatja a kongresszus döntését - törvényjavaslatát, a legfelsőbb bíróság vád alá helyeztetheti az elnököt, aki viszont maga nevezi ki a legfelsőbb bírákat (a kongresszus jóváhagyásával) A legfelsőbb bíróság emellett mag is megvétózhat – alkotmányellenesség címén – törvényeket.

Az alkotmánykiegészítések: Az állampolgári jogok alkotmány kiegészítések formájában szerepelnek az USA alkotmányában. Az első 10 kiegészítés 1791 –ben lépett életbe Bill of Rights néven. I.: Vallás, véleménynyilvánítás és békés gyülekezés szabadsága. II.: Fegyvertartás joga. III. Békeidőben tilos a kötelező katonai beszállásoltatás elrendelése (a rosszemlékű brit beszállásolási tv. (Quartering Act) miatt érezték szükségesnek külön cikkelyben a kérdés rendezését). IV-VIII: Büntető- és polgári eljárásjogi garanciák házkutatás csak bírói engedéllyel, esküdtbíráskodáshoz való jog, senki nem kényszeríthető arra, hogy önmaga ellen valljon, védelemhez való jog, szokatlan és kegyetlen büntetés tilalma. IX.: Generálklauzula -„nép által élvezett jogok” (a fel nem sorolt, de a népet megillető jogok, pl.: magánélethez való jog). X.: Tagállamok autonómiájának védelme, vagyis mindazon hatáskörök, amelyeket az alkotmány nem az USA kizárólagos hatásköreként definiál vagy amelyeket az államoktól kifejezetten nem tagad meg, az egyes államokat és az amerikai népet illetik meg.

Az alkotmány körüli viták során jött létre az új állam két pártja a föderalisták és antiföderalisták szervezete. A federelaisták (későbbi republikánusok) egy erős központi irányítású, védővámokkal működtetett gazdasággal bíró és a világ folyamatiba beavatkozó külpolitikájú országot akartak, mely egy angol típusú ipari ország képét rajzolta fel. Velük szemben álltak az antiföderalisták (későbbi demokraták) akik mindezek ellentétét javasolták, vagyis egy gyenge központi irányítással, ám erős államonkénti autonómiával bíró országot vizionáltak, melyben a szabad kereskedelem (védővám mentesség) és a világ felé mutatott semlegesség dominálna. Az antiföderalisták modellje agrárius érdekeket védett (független farmerek állama) és inkább a francia berendezkedéshez közelített.

A Washington után következő öt elnök – alapító atyák - mindegyike a Függetlenségi Nyilatkozat aláírója volt, ám a kérdésben ők is megosztottak voltak. John Adams (1797-1801) bostoni ügyvéd, Washington alelnöke, és az 1800 –ban felépült Fehér Ház első lakója például föderalista volt, ám az őt követő Thomas Jefferson ( 1801-1809) Washington korábbi külügyminisztere, a kongresszusi könyvtár megalapítója és James Madison (1809-1817) Jefferson alelnöke már antiföderalista elveket vallott. Utánuk következett James Monroe (1817-1825) és John Quincey Adams (1825-1829) akik újra a föderalizmus talaján álltak.

Harmat Árpád Péter

A blog további cikkei: Tartalomjegyzék

A bejegyzés trackback címe:

https://tortenelemtanulas.blog.hu/api/trackback/id/tr646796621

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Harmat Árpád Péter · http://tortenelemcikkek.hu/ 2016.08.07. 10:08:28

Az USA alkotmánya a legrégibb hasonló dokukemntumok egyike a világon. Valójában folyamatosan kiegészítgetik már 200 éve.