100 éve volt az Otrantói csata, Horthy győzelme az Adrián [95.]

2017. május 16. - Harmat Árpád Péter

Az első világháború egyik legismertebb és a Monarchia hadtörténetének legjelentősebb tengeri csatája kerek száz éve, 1917 május 15-én zajlott. Az ütközet helyszíne az Otrantói szoros volt, mely az olasz csizma - vagyis Appennini-félsziget - sarkán fekvő Otranto városáról kapta nevét. Ez a szoros az Adria bejárata, Olaszország és a szemközti Albánia (pontosabban Korfu partjai) közti átjáró .

otrantoi_csata.jpg

A csata három szempontból érdekes: egyrészt, mert ebben az ütközetben szerzett magának komoly hírnevet és későbbi előléptetéséhez „alapot” Horthy Miklós, másrészt, mert magyar hajóegységek küzdöttek benne, harmadrészt mert az Osztrák-Magyar haditengerészet itt mutatta meg először és utoljára ütőképességét. Valódi jelentősége azonban az ütközetnek nem voilt, a háború kimenetelét nem befolyásolta és komolyabb következményeket sem generált. Bár az otrantói hajózárat feltörték Horthy hajói és az átjárót hajózhatóvá tették, a Monarchia nem indított nagy támadásokat a győzelemre alapozva és az antant által veszélyesnek tartott tengeralattjáró harc sem indult meg az adriai flotta kezdeményezésében.

Ha magát a csatát nézzük: erre már a háború utolsó szakaszában került sor. Olaszország bár alapítója volt az antant elleni Hármasszövetségnek, a háború kirobbanásakor azonnal semlegességet jelentett, majd 1915-ben át is állt az angolokhoz és franciákhoz. (Területeket ígértek nekik például Ausztriától Tirol egy részét, így Róma tisztes jutalom fejében fordul szembe hajdani szövetségeseivel.) Az általunk árulónak kikiáltott olaszok tehát a Monarchia ellenségei lettek és 4 éven keresztül fő ellenfeleinkké váltak. A magyar katonák súlyos harcokat vívtak az olaszokkal az Isonzó folyó mentén, a doberdói síkon és bizony az Adrián is. Ez utóbbi helyszín a két ország – Olaszország és a Monarchia – haditengerészeti ütköző zónájává változott. A Monarchia azonban nem rendelkezett erős haditengerészettel: alig három nagyobb csatahajója és 12 sorhajója (cirkálója illetve rombolója) volt csupán. (Negyedik csatahajója a Szent István, 1918 június 10-én elsüllyedt.)

novarra.JPG

Horthy hajója Otrantónál, a Novara

A tengeri harcok 1915 tavaszán érkeztek először fordulópontjukhoz: ekkor ugyanis a Monarchia legyőzte az antant-szövetséges Szerbiát és bár a szerb haderőt kimenekítették Korfu szigetére, a Balkán és az Adria felett innentől a Monarchia gyakorolta az uralmat. Sőt, az osztrák-magyar flotta megkezdte az antant hajózó útvonalainak támadásait is. Ekkor született meg az angolok fejében egy hajózár kialakításának gondolata, mely ugyan lemondana arról, hogy az Adrián átvegye az uralmat, de megakadályozná az császári hajók, főleg tengeralattjárók kifutását a Földközi-tengerre. Létrejött tehát a hajózár, melyet drifterek valósítottak meg víz alatti dróthálók, érintőaknák segítségével, miközben egymással és a Földközi-tengeri antant hajókkal szoros kapcsolatban, rádió összeköttetésben álltak. Maximilian Njegovan tengernagy azonban 1917-ben elrendelte a hajózár feltörését. A feladatot Horthyra Miklós sorhajó-kapitányra bízta. (Horthy rendfokozata ekkoriban a szárazföldi erők ezredesi rangjának felelt volna meg.)

A tengeri csata

Az otrantói csatában (mely igazából 1917-ben már a harmadik volt ezen a helyszínen) a szemben álló feleket vizsgálva egyik oldalon a Monarchia haditengerészetének három cirkálója (Novara, Saida, Helgoland) és két torpedórombolója (Csepel, Balaton) állt, míg a másikon az antant 47 driftere (azaz katonai célokra használt brit halászhajója) próbálta tartani a tengerszorost, a Földközi-tengeren és az olasz partokon állomásozó antant cirkálók és olasz rombolók támogatásával. A csata számunkra kedvezően indult: Horthy hajói 12 antant gőzössel, drifterrel végeztek, amivel gyakorlatilag áttörték a hajózárat. Ekkor azonban a közeli Brindisiből két angol nehézcirkáló (Dartmouth, Bristol) indult támadásba, 5 olasz torpedóromboló (Aquila, Acerbi, Mosto, Pilo, Schiaffino) támogatásával.

Ami a kialakuló csatában résztvevő hajók méretét, ütőképességét illeti: legnagyobb az 5250 tonna vízkiszorítású Darthmouth brit cirkáló volt a maga 138 méteres hosszúságával és 8 db 152 mm-es ágyújával. Második legnagyobb a Bristol volt (4800 tonna, 2 db 152 mm-es ágyúval felszerelve), majd harmadik helyen következett a Novara, mely 131 méteres hajó hosszt, 13 méteres szélességet, illetve 9 db 100 mm-es ágyút tudott felmutatni. A Novarával nagyjából egyező méretű volt a Helgoland és a Saida is. A legjelentősebb hajók sorát a Marsala olasz cirkáló zárja, 3600 tonnával. (A csatában egyébként az említett hajók mellett még két magyar, 11 olasz és 3 francia romboló vett részt.)

Az antant flotilla - melyet Alfredo Acton tengernagy vezetett - egyenesen az osztrák-magyar hajók felé indult és reggel fél 10-kor kezdetét vette a csata legkomolyabb része. Az ütközetben a 8 kilométerről történő tűzpárbaj játszotta a főszerepet. A nagy távolság azonban nem kedvezett Horthyéknak így a későbbi kormányzó először a Monarchia haditengerészetének történetében mesterséges köd bevetésével próbált közelebb férkőzni a brit cirkálókhoz. A köd azonban nem a kívánt irányba ment, így nem érte el célját, sőt az osztrák hajókat hozta veszélyes helyzetbe (néhány majdnem egymásnak ütközött).

tengernagyok.jpg

Az otrantói csata nagy ellenfelei: Horthy Miklós és Acton tengernagy

Az angol 152 mm-es ágyúknak a nagy távolság kedvezett, ám az osztrák flotta ha győzni akart, közelebb kellett, hogy férkőzzön az ellenséghez, mivel csak alig 100 mm-es lövegekkel rendelkeztek. Szabályos "fogócska" vette tehát kezdetét, ami alatt Horthy zászlóshajója a Novara komoly találatot kapott. Ebben a becsapódásban maga Horthy is megsérült (leginkább a lábán), még egy időre eszméletét is elvesztette. Ám még sérülten, hordágyon feküdve is parancsokat osztogatott. A Novarra később még egy találatot kapott, ezúttal a gépházba így 11 óra körül mozgásképtelenné vált. A Saida kezdte el kivontatni a hadműveleti területről.

Az angol-olasz erők fél 12-kor elindították második támadásukat is a Monarchia flottája ellen, ami végzetes is lehetett volna, ám közben Horthy korábbi hívására megérkezett az osztrák erősítés: a Sankt Georg és a VI. Károly császár páncélos cirkálók (illetve kísérő hajóik) részvételével. Ezzel az erőviszonyok megváltoztak, így az antant flotta inkább visszavonult Brindisi irányába. A csata véget ért, mégpedig a Horthy vezette flotta győzelmével. A felek egymástól való távolodása közben még egy német tengeralattjáró a brit cirkálók után eredt és az egyik torpedójával el is találta a Darthmouth -t, illetve egyik francia kísérő rombolóját. A cirkáló súlyosan megsérült, a francia romboló pedig elsüllyedt.

horthy_novara.jpg

Horthy a Novara parancsnoki hídján és sérülten a fedélzeten

Horthy hajói a csata során két antant rombolót, 12 driftert és 2 szállító gőzöst süllyesztettek el, ami a háború addigi menetében a Monarchia legnagyobb tengeri győzelmet jelentette. Horthy megdicsőülve térhetett vissza bázisára, a kotori támaszpontra, előléptetése eldöntött kérdés lett. Miután előbb Bécsben, majd Budapesten megoperálták repeszektől megsérült lábát, teljesen felépült (bár élete végig nagyothalló maradt). Karrirerje viszont szárnyakat kapott: 9 hónappal a csata után, 1918 február 27-én (éppen 50 éves korára) a Monarchia ellentengernagya lett.

Horthy Miklós politikai pályafutása az első világháború után vette kezdetét, amikor 1918 novemberében leszerelt a flottától, majd hazatért Magyarországra (kenderesi birtokaira) és 1919 májusában Szegeden, az épp szerveződő ellenforradalmi kormány hadügyminisztere lett. A róla elnevezett korszakot 1920 március 1-től számítjuk, amikor közel 3 évvel az otrantói csata után Magyarország kormányzójává választották. Ám Horthy soha nem felejtette el, hogy "felemelkedése" és siker sorozata, abban a bizonyos diadalmat hozó csatában kezdődött, Otranto közelében, 1917 május 15-én, éppen 100 éve.

Harmat Árpád Péter

2017.05.16.(13:40)

 

A bejegyzés trackback címe:

http://tortenelemtanulas.blog.hu/api/trackback/id/tr1712508083

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Jakab.gipsz 2017.05.17. 13:53:52

Túlerő ellen harcolt, és sérülten sem adta fel, így megfordította a csata kimenetelét !

czjanos 2017.05.17. 14:23:48

Ebben a csatában a monarchia flottája nem érte el a kívánt eredményt, ami az lett volna, hogy kinyissa a flotta előtt az utat az Adriáról a Földközi tengerre.

Túlélő ... 2017.05.17. 14:23:54

A harmadik otrantói csata 1917 május 15-én egyértelműen a Monarchia flottájának és Horthynak a győzelme volt. Bár valóban nem követte osztrák-magyar támadás - vagy komolyabb kezdeményező hadmozdulat - és ilyenformán nem bírt komoly jelentőséggel, akkor is alátámasztotta Horthy tengerésztiszti tehetségét

tibet50 2017.06.18. 15:10:02

a győzelme után pedig kimentette a brit legénység vízbe került áldozatait...amiért kitüntetést is kapott Angliától.