Nagy döntések történelmünkben [90.]

2016. szeptember 25. - Harmat Árpád Péter

A magyar történelem tele van nagy jelentőségű, nagy horderejű és fontos döntésekkel, melyek túlnyomó többségét szűk körben, vezetői szinten hoztak meg, többnyire a nép széles rétegeinek megkérdezése nélkül. Ha felelevenítjük ezeket, ráébredünk arra, hogy a döntések jelentősége csak sokkal később, a meghozatal után évtizedekkel vagy inkább évszázadokkal dőlt el. Volt, amelyik előre vitt bennünket és volt, amelyik katasztrófába. De nézzünk a legfontosabbakat közelebbről:

Őstörténetünkben a Kazár Birodalomból való elindulás (Európa felé) kétségtelenül nagy és fontos döntést jelentett. Ezzel ugyanis új irányt vett törzseink története. A döntést minden valószínűség szerint a törzsfők hozták meg, az adott körülmények, helyi viszonyok (a kazár államban zajló polgárháború) és a népmozgások, például az ősellenségnek tartott besenyő törzsek expanziójának figyelembevételével. Aztán következett a honfoglalást követően a kereszténység felvételének döntése (és annak részeként a nyugati és bizánci rítusú kereszténység közti választás bizonytalansága). Ez hasonlóan nagy horderejű kérdés volt, mint a Kárpát-medence felé való vándorlás elhatározás, hiszen jövőnket alapjaiban határozta meg az Európába való beilleszkedés kontra ősi hagyományokhoz ragaszkodás dilemmája.

szent_istvan.jpg

Az Árpád-kor három évszázada szintén próbára tette királyaink döntéshozó képességeit, ám az Aranybulla (mely 1222 -ben a nemeseket különleges jogokhoz juttatta miközben a királyi befolyást jelentősen csökkentette) illetve a tatárjárás utáni újjáépítés kiemelkednek a problémás évek közül. Ha az utóbbit vizsgáljuk: IV. Bélának választania kellett: vagy kiegyezik az egyre nagyobb hatalmat követelő nemesekkel – elfogadva, hogy saját befolyása folyamatosan csökkenni fog, de az országot újjáépíti – vagy ragaszkodik az erősebb uralkodói hatalomhoz, de magára marad a rekonstrukcióban. Mint tudjuk a király döntött: az országot a nemesekkel összefogva építette újjá, de ezzel a maga és utódai számára zárójelbe is tette a királyi hatalom jelentőségét. A végeredményt tudjuk: az Árpád-kor végére anarchiába süllyedt az ország, a tartományurak önállósították magukat. Az Anjouk ugyan rendet tettek és megerősítették a központi hatalmat a 14. században, de Zsigmond (1387-1437) újra a bárói ligák foglya lett. A Luxemburgi-ház 50 évig uralkodó tagja számára végül a terjeszkedő törökökkel szembeni harc mikéntjének eldöntése jelentette a legnagyobb kihívást. Zsigmond a végvári vonal kiépítése mellett döntött – mint ma már tudjuk: helyesen – hiszen a várakból álló védvonal 120 éven keresztül állta útját (többé-kevésbé sikerrel) az oszmán hódítási kísérleteknek. Közben persze Hunyadi János is sokat tett az ország védelméért, különösen mikor 1456-ben megmentette az ország kapuját, Nándorfehérvárt.

1_98vegvarivonal.jpg

Aztán mégis eljött a 150 éves török uralom ideje, hiszen Mohács katasztrófáját megelőzően a 20 éves II. Lajos képtelen volt összefogni (és összetartani) a magyar nemeseket. Elérkezett az 1526 és 1541 közti legkritikusabb 15 esztendő, mikor a magyarságnak döntenie kellett: Habsburg uralom és esély a töröktől való megmenekülésre, vagy nemzeti önállóság, de a török befolyás állandósulásának lehetőségével. Mindkettőt kipróbáltuk és végül az ország egyik felében a török uralmat elismerő erdélyi fejedelmeket követtünk, míg a másik részében a Habsburgokat szolgáltuk. Aztán az osztrákok kiűzték a törököket de nagy árat kértek cserébe és a magyaroknak újra dönteniük kellett arról, hogy elfogadják e ajánlatukat. Ez így hangzott: elismeritek örökös jogunkat a magyar trónra, amiért cserébe biztosítjuk az oszmánok elkergetését. Belementünk. Fontos döntés volt és innentől (vagyis 1687 -től) teljes 230 évnyi Habsburg uralmat hozott.

9_12habsburg_cimer.jpg

A törökök kiűzése után aztán jött a Rákóczi-szabadságharc (mely a visszakozásunkat mutatta) majd az osztrákokkal való megegyezés – Mária Terézia alatt - és végül a Napóleon kínálta dilemma. A franciák császára ugyanis 1809-ben ajánlatot tett a magyaroknak: ha támogatjuk csapatait, akkor megszünteti az ország feletti osztrák hatalmat. Nemet mondtunk neki. Hogy miért? Mert egyrészt nem bíztunk benne, másrészt a napóleoni háborúkban megtollasodott az osztrák seregeknek ellátmányt (gabonát) eladó magyar nemesség. Ez a döntés viszont később nagy hibának bizonyult. Negyven évvel később ugyanis az osztrákok véresen verték le szabadságharcunkat. 1849-ben nem tudtuk megszerezni azt a szabadságot, amit 1809-ben Napóleon tálcán kínált nekünk

habsburgok.jpg

Elérkezett az 1849 utáni osztrák elnyomás kora, és egyben történelmünk egyik legnagyobb dilemmája: kiegyezzünk e Ausztriával, vagy ragaszkodjunk a teljes függetlenséghez, kockáztatva, hogy végül semmit sem kapunk. A magyarok döntést hoztak: a kiegyezést választottuk, Kossuth tiltakozása dacára. Bár a kiegyezést követő dualizmus fél évszázada gazdasági szempontból "sikerkorszak" lett számunkra, a szabadságharc egykori kormányzója Cassandra levelében keményen bírálta az egyezményt. Kossuth világosan megfogalmazta: ha összekötjük sorsunkat Ausztriával, az katasztrófába fogja majd sodorni a magyarságot. És igaza lett: 47 évvel figyelmeztetése után Béccsel karöltve beléptünk az első világháborúba, majd vesztettünk és Trianonban elvették országunk kétharmadát. EZ lett történelmünk legnagyobb katasztrófája!

trianon_terkep.JPG

1918 és 1920 közt zűrzavaros idők következtek, melyből egy konzervatív-jobboldali rendszer emelkedett ki Horthy Miklós kormányzóságával. Az új berendezkedés legfőbb célja a revízió lett, a történelmi nagy Magyarország visszaállításának követelése. Ez a nagyon is érthető igény terelt bennünket rossz irányba és tette hazánkat Hitler szövetségesévé, hiszen a német kancellár elismerte területi igényeinket, miközben a nyugati hatalmak hallani sem akartak revíziós követeléseinkről.

Újabb döntési helyzet alakult ki: végleg elkötelezzük e magunkat a náci Németország oldalán – esélyt kapva arra, hogy újra magyar földdé tegyük Erdély és a Felvidék egy részét – vagy maradjunk semlegesek és idővel inkább a nyugati hatalmakat támogassuk (akik viszont semmit sem ígérnek nekünk). Döntöttünk és Hitlert választottuk, hibát elkövetve.

revizio.jpg

A háborúban lerombolták hazánkat és még néhány négyzetkilométerrel csökkent is aprócska országunk. A trianoni igazságtalanságot nem sikerült revideálnunk, sőt a helyzet állandósulást hozott.

Jött a szovjet megszállás, majd egy újabb döntés: 1956-ban forradalommal és szabadságharccal rázzuk le a megszálló, idegen elnyomókat. A magyarság szembeszállt az akkori világ második legnagyobb katonai hatalmával, miközben a nyugat tétlenül nézte végig egyenlőtlen küzdelmünket (és elvérzésünket). Végül a túlerő győzött és mi további 34 évig voltunk kénytelenek tűrni a kommunizmus és Moszkva hatalmát. Aztán összeomlott a Szovjetunió és az uralma alól felszabaduló kelet-európai népek fellélegezve végre új rendszert teremthettek. Magyarországnak két fontos döntést kellett meghoznia: milyen alkotmányt és berendezkedést akar magának és utána csatlakozik e az Európai Unióhoz.

Döntöttünk: a demokráciát választottuk és Európát. Itt tartunk most, döntések tucatjai után, melyek egy része előre vitte népünk fejlődését, egy része kihagyott lehetőségként ment kárba és egy jelentős része pedig sajnos katasztrófát hozott a fejünkre.

Harmat Árpád Péter

Facebook: Történelem rajongók klubja

Honlapom

2016.09.25.(16:30)

A bejegyzés trackback címe:

http://tortenelemtanulas.blog.hu/api/trackback/id/tr5211742351

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

megadorka 2016.09.26. 11:41:36

A mérleg amúgy sem túlzottan rózsás, olyan politikusok pedig nincsenek mint amilyen pl. Kossuth is volt, és attól tartok a mostani döntések sorozata sem lesz sikertörténet...

sas70 2016.09.26. 11:42:08

Szerintem az osztrákokkal való kiegyezésből nem a katasztrófa következett egyértelműen. Pontosabban nem az vezetett az első világháborúhoz és Trianonhoz. Sokkal inkább a kiegyezés mikéntje, hogy a többi nemzetiség kárára egyeztünk ki az osztrákokkal. Tehát volt ott még pár rossz döntés, ami bár részletkérdésnek tűnik, mégis meghatározónak minősült utóbb.
Azon persze tovább lehetne polemizálni, hogy mennyire sikerült volna egyben tartani egy olyan országot, aminek két vége, még csak rokonságban sem állt egymással, látva a nagy Jugoszlávia pillanatok alatt történő szétesését. Ettől még persze Trianon egy borzalmas és szégyenletes döntés volt.

Kovács Péter dr 2016.09.26. 12:06:40

@sas70: A kiegyezés után a dualizmus fél évszázada relatíve sikeres korszakot hozott hazánk számára (főként gazdasági értelemben), de tény, hogy az első világháborúba sodródásunk (a vesztes oldalon) a kiegyezéssel dőlt el, hiszen Ausztria döntött ebben a kérdésben (mi pedig összekötöttük sorsunkat velük).

totii 2016.09.26. 16:24:31

"A trianoni igazságtalanságot nem sikerült revideálnunk, sőt a helyzet állandósulást hozott."

Ezt én nem jelenteném ki.

laci_52 2016.09.26. 16:24:38

Végre valahol leírva látom, hogy a kiegyezés hiba volt! Nekem ugyanez a véleményem, Kossuth jól látta, hogy baj lesz belőle.

Androsz · http://migransozo.blog.hu 2016.09.26. 21:25:45

1957-től (és előtte is) demokrácia volt. Ugyanannyira, mint most, csak kevesebben bizonygatták, hogy nincs demokrácia.

Történelem blog · http://tortenelemtanulas.blog.hu/ 2016.09.27. 17:26:04

Kedves Qtya90! Sajnos el kell köszönjünk tőled! Többet foglalkozol velünk mint a témával. Másutt légyszi!

Kovács doki 2016.09.27. 17:34:35

@Androsz: Te láttál már törikönyvet. Közelről? Csak kérdem.

Dr. Nagy László · http://toriklub.blog.hu/ 2016.09.27. 17:38:09

@Harmat Árpád Péter: Ez az Androsz nevű kedves kommentelő, azt írta: 1957-től demokrácia volt Magyarországon. Sőt, előtte is. Mármint a Rákosi korban. WTF Ez az ember nem olvasott soha az 50-es évekről, nem látott dokumentum filmeket az AVH rémuralmáról, nem hallott a recski táborról, a koncepciós perekről, kivégzésekről, a Hortobágyra kitelepítésekről???? Hogy írhatja le, hogy demokrácia volt az 50-es évek Magyarországán??? Az oktatás a hibás? Nem értem. De tényleg.

Harmat Árpád Péter · http://tortenelemcikkek.hu/ 2016.09.27. 17:41:08

@Dr. Nagy László: Valószínűleg az oktatással is lehet némi probléma. De még inkább a félretájékoztatással, ami a médiából árad. A milliónyi ellenőrizetlen forrással, történelem-hamisítással. Mindezek miatt fordulhat elő olyasmi, hogy ma egy fiatal leír olyanokat, hogy demokrácia volt az 50-es években Magyarországon. Valóban megdöbbentő, ezzel egyetértek.