A Habsburgok felemelkedése [81.]

2016. július 18. - Harmat Árpád Péter

Egy dinasztia, mely Európa történelmét 600 éven keresztül tudta befolyásolni. Egy család, mely 1526 és 1918 közt uralta hazánkat. Egy família, mely egy aprócska vár birtoklásától egy egész világbirodalom uralásáig jutott. Ők voltak a Habsburgok. Családi történetük tele van érdekességekkel.

habsburgok.jpg

A Habsburgok első ismert ősét „Gazdag Guntramnak” hívták és a X. században élt, a mai Svájc területén. Guntram 973-ban halt meg, amikor nálunk Géza fejedelem épp a kalandozások leállítását próbálta meg elérni. A Habsburgok őse még nem használta az ismert családnevet, csupán unokájánál, a püspöki székig emelkedő Wernernél fedezhető fel a família vezetéknevének alkalmazása. Werner a mai Svájban, Aargau kantonban, az Aare és a Reuss folyók egybefolyásánál építtette fel Habichtsburg (azaz Héjavár) falait. Idővel a Habichtsburg név hasonult Habsburggá.  A család évtizedről évtizedre lett egyre gazdagabb és befolyásosabb, míg végül a XIII. századra birtokaik már behálózták a sváb hercegséget és Elzász területét is.

habichtsburg.jpg

Habichtsburg vára Svájcban, Zürich és Basel közt félúton

Azonban a 962 –től létrejövő és egészen 1806-ig fennálló Német-Római Birodalom (Holy Roman Empire) első évszázadaiban a Habsburgok még nem tartoztak a leghatalmasabb tartományurak közé.  Krisztus után 1000 és 1300 közt – vagyis a Habsburgok felemelkedését megelőző évszázadokban – a birodalom igazi nagyurai még a szász, a frank, a sváb és a bajor hercegségek uralkodó családjai voltak. Ide tartoztak a Száli, Liudolfing, Hohenstauf, Supplinburg, Welf, Luxemburg és Wittelsbach dinasztiák. Közöttük a Habsburg família még másodvonalbeli, közepesnek is csak jóindulattal nevezhető családot alkotott.

9_12habsburg_cimer.jpgA Habsburgok igazi felemelkedése 1273-ban vette kezdetét, amikor a Német-Római Birodalom nemesei – Zollern Frigyes nürnbergi várgróf javaslatára - váratlanul IV. Albert Habsburg gróf fiát, I. Rudolfot választották császárrá. Rudolf megkoronázását 20 évnyi interregnum előzte meg, amikor a nemesek képtelenek voltak konszenzusra jutni egy új császár személyét illetően. Ezt az állapotot elégelték meg sokan, amikor úgy döntöttek: legyen végre olyan uralkodója a birodalomnak, aki nem az egymással vetélkedő, nagy-hatalmú német hercegi dinasztiák sarja és így nincs a kezében – legalábbis családi jogon – jelentős hatalom. A kitételnek megfeleltek a Habsburgok – és köztük is Rudolf – hiszen jelentéktelen grófi családként tartották őket számon. (Remélhették, hogy befolyásolhatóak és bármikor elmozdíthatóak lesznek.)

A mielőbbi császárválasztást indokolta az összes német hercegre veszélyesnek tekintett II. Premysl Ottokár megerősödése és terjeszkedése. Csehország ekkoriban a Német-Római Birodalom részét képezte, és aktuális uralkodója a leggazdagabb birodalmi nagyurak közé tartozott. Ráadásul Ottokár Csehország, Morvaország és Szilézia megszerzésén túl a császári címre is áhítozott. Ezt előzte meg Rudolf villámgyors megválasztása és megkoronázása.

Rudolf a koronázást követő években pontosan teljesítette is a német főúri várakozásokat: háborút kezdett a hatalmaskodó Ottokárral, csakhogy nem csupán visszaszorította a cseh uralkodót, hanem megszerezte előle a Babenberg birtokokat, melyeket aztán örökletes Habsburg családi tartománynak nyilvánított. Tette zseniális, bölcs és előrelátó lépés volt, több okból is. Először is a Babenberg család kihalásával gazdátlanná váló terület - mely 1156 óta önálló hercegségnek számított és keleti birodalomnak azaz Österreich –nek is neveztek – rendkívül gazdag régiónak számított. Jó üzlet volt birtokba venni már csak azért is, mert a Habsburgok eredeti (sváb és elzászi) földjeit egyre jobban fenyegették az 1230 óta önállósodó kantonok. Másodszor azért volt bölcs „húzás” Ausztria megkaparintása, mert Rudolf tudta, hogy halála (és fia Albert halála) után nem valószínű hogy a német nemesek továbbra is a Habsburg családból fognak császárt választani. Rudolf biztosra vette: dinasztiájának egyetlen lehetősége a felemelkedésre az, ha családi jogon szerez tekintélyes területeket. Ez meg is történt a gazdag Ausztria birtokba vételével.

9_12habsburg_birtokok.jpg

Nem ment azonban simán a Babenberg örökség megszerzése: csatázni kellett hozzá. 1278-ban Rudolf magyar segítséggel, IV. Kun László seregének támogatásával a morvamezei csatában győzte le Ottokár cseh katonaságát. Ezzel került végleg a kezükbe Ausztria. A csata után – ahogyan Rudolf előre látta - még fia, Albert trónra kerülhetett (uralkodott: 1298 és 1308 között) de őt követően a birodalom főnemesei már más dinasztiákból választottak császárokat (Luxemburgi és Wittelsbach dinasztiák következtek).

orokos_tartomanyok.jpgÁm Rudolf leszármazottai közben folyamatosan bővítették ausztriai birtokaikat. A XIV. században megkaparintották – megint csak örökletes családi birtokként - Karintiát, Krajnát, Tirolt, Triesztet és Vorarlberget is. Ezzel kialakultak az osztrák örökös tartományok.

A Habsburgok felemelkedésének második fontos lépése 1438-ban jött el, amikor II. Albertet választották császárrá és innentől kezdve folyamatosan a Habsburg dinasztia adta a későbbi Német-római uralkodókat. Kivételt 1742 jelentett, amikor VII. (Wittelsbach) Károlyt, választották császárrá. Később, 1745-ben Mária Terézia férje I. (Lotaringiai) Ferenc lett az uralkodó, így jött létre a Habsburg–Lotaringiai ház. Napóleon 1806-ban felszámolta a Német-Római Szent Birodalmat és II. Ferenc már "csak" az Ausztria császára címet használta (I. Ferenc néven). Később, 1918-ban az Osztrák Köztársaság kikiáltásakor a dinasztia végleg elvesztette uralkodói címeit.

nemet_romai_bir.jpg

Európa a X- XIII. században

A három házasságkötés a világhatalomért

A Habsburgok a XV. század környékén három kulcsfontosságú házassággal érték el, hogy saját birodalmuk legyen, és világhatalmi tényezővé váljanak. Ezek közül az első frigy 1477 –ben köttetett, amikor III. Frigyes császár fia, I. Miksa feleségül vette Merész Károly, Burgundi uralkodó leányát (Máriát). A fontos házassággal a Habsburgok ölébe hullott Burgundia és annak gazdag tartománya, Németalföld.

A második fontos házasság 1496 –ban jött létre I. Miksa fia, Szép Fülöp és a spanyol uralkodói pár - Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella - leánya, Aragóniai Johanna között. Ezzel a friggyel lett a Habsburg dinasztiáé Spanyolország, minden akkori és későbbi gyarmatával együtt. Végül a harmadik nagyon fontos házasságkötésre 1521 –ben került sor, amikor Szép Fülöp és Johanna egyik gyermeke, I. Ferdinánd feleségül vette II. Ulászló lányát, Jagelló Annát.

habsburg_csaladfa2.jpg

A frigy az 1506 –os Habsburg-Jagelló családi szerződés révén hivatkozási alapot jelentett arra, hogy később a Habsburgok joggal követelhessék a magyar trónt. A három házasság révén tehát alig fél évszázad alatt a Habsburgok ölébe hullott: Németalföld (Burgundia), Spanyolország (és a későbbi spanyol birtokok) illetve Magyarország. Joggal szólt a korabeli mondás: Bella gerant alii, at tu, felix Austria, nube: „Háborúzzanak mások, te csak házasodj boldog Ausztria”.

Fénykor és hanyatlás

A Habsburgok igazi fénykora a XVI. században jött el, amikor az egész kontinens a lábaik előtt hevert és spanyol gyarmataik révén „birodalmukban soha nem ment le a nap”. (Amerikától Európáig terjedő birtokaik valamelyikén mindig nappal volt.) Ez leginkább V. Károly uralkodását jelentette 1519 és 1558 közt, aki német királyként, spanyol uralkodóként és Német-Római császárként a Föld leghatalmasabb emberévé vált. Később a dinasztia spanyol és ausztriai ágra szakadt, majd az oszmán terjeszkedés és a 30 éves háború (1618-1648) korlátozta a Habsburgok európai hatalmát (vesztfáliai béke - 1648). A XVIII. században a törökök ugyan kiszorultak Közép-Európából, de ekkor már a Habsburgoknak új riválisai lettek, mégpedig a poroszok (a Hohenzollern dinasztia vezetésével). Mária Terézia idején a Habsburgok hatalma újra megingott, majd Szilézia 1748-as elvesztésével csökkent  és csak nehezen állt helyre európai befolyásuk. Majd jött egy második, nagyon rövid „aranykor” Napóleon legyőzése után, amikor a Habsburgok a győztesek közé kerülve újra terjeszkedni tudtak, főleg Itáliában (Bécsi Kongresszus döntései). Végül elérkezett a XX. század és az első világháború, melynek lezárultával - a vesztes oldalon fejezve be a harcokat - végleg elveszett a Habsburgok uralma.

Harmat Árpád Péter

2016.07.18.16:42

Facebook közösségünk

Történelemcikkek.hu

További posztjaink

A bejegyzés trackback címe:

http://tortenelemtanulas.blog.hu/api/trackback/id/tr148898742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Conchobar 2016.07.19. 12:58:21

"II. Albertet választották császárrá és innentől kezdve folyamatosan a Habsburg dinasztia adta a későbbi Német-római uralkodókat." - Ha már 3 fontos házasságot említett a szerző akkor megemlíthette volna, hogy II.Albertet sem véletlenül választották meg, ő Zsigmond császár (és magyar király) veje volt

Harmat Árpád Péter · http://tortenelemcikkek.hu/ 2016.07.19. 13:02:08

@Conchobar: Nyilván azon házasságok lettek a posztban kiemelve, melyek birodalom-területeket, vagy tartományokat, esetleg országokat juttattak a dinasztia kezébe. Zsigmond második házassága (Cillei Borbálával), melyből Luxemburgi Erzsébet született (és akit Habsburg Albert vett el) nem ilyen frigy volt.

agytakarítás 2016.07.19. 18:13:52

Vesztfáliai béke, természetesen. Akasztják a hóhért...:)

Kovács Péter dr 2016.07.19. 19:10:33

A Habsburg dinasztia felemelkedése, virágkora majd hanyatlása az oszmánok történelmével és az ő felemelkedésükkel, virágkorukkal és hanyatlásukkal pontosan párhuzamosan zajlott. Érdekes, hogy majdnem pont egyszerre lettek nagyhatalmi tényezők és egyszerre is zajlott végső bukásuk 1918 ban.