A karácsony, az emberiség egyik legrégibb ünnepe, Jézus Krisztus születésének napja. A híres nikaiai zsinat óta, vagyis 325 -től kezdődően (már 1689 éve) december 25 az a dátum, mely "kijelöltetett" a második legnagyobb keresztény ünnep számára. (Az első a húsvét.) Ugyanakkor ... a karácsony az az ünnep, amikor mindannyian "kicsit bekattanunk".

Karácsony a szeretet ünnepe. Ugyanakkor korán kelsz - gyakran a munkába járás napjainál is korábban - részben a tennivalóid mennyisége miatt, részben a kipihent és így hajnalban ébredő gyermekeid révén, akik kíméletlenül kivernek az ágyból már hajnalban. Ugyanannyit, vagy többet dolgozol, mint a hétköznapokon, mert boltokban bolyongsz, karácsonyfát szállítasz (majd faragsz és díszítesz) takarítasz, lakást gányolsz, sütsz – főzöl, pakolsz, ajándékot csomagolsz, karácsonyfaégőket szerelsz, édességek után rohangálsz, mindenhol sorba állsz, dugókban ücsörögsz, lakást díszítesz, vendégeket vársz … stb! 

Karácsonykor össze vagy zárva családoddal, így többet is veszekszel velük mint rendesen, mert a gyerekek izgatottak és elevenek, a párod túlterhelt, némely rokonod pedig kötekedő. Életed párja a karácsonyfatalpat és a tavalyi díszeket keresteti veled, a gyerekek körbe - körbe rohangálva szétszedik a lakást, te pedig csak egy percnyi nyugalomra vársz, de leülve megkapod: "jó lenne, ha végre te is csinálnál valamit drágám". Karácsonykor elköltöd minden pénzed, mert ajándék kell mindenkinek, édesség kell, ünnepi lakoma kell, a feleségnek egy rendes ruha kell („ebben a rongyban mégsem várhatom a vendégeket”), karácsonyfa kell, beigli kell, új terítő / függöny / szőnyeg / szalvéta / pohárkészlet kell és általában véve minden KELL, ami nincs, vagy régi, esetleg kopott, használt, vagy csúnya. És persze a fizu kevés mindenre, még az extra juttatásokkal együtt is (már ha van egyáltalán ilyen). De sebaj, "majd behozzuk és visszatörlesszük valahogy szívem".

Az ünnepek alatt megpróbálsz helytállni a karácsonyfa díszítésnél is, és bár nem vagy akrobata, azért mégiscsak extrém sportot űzöl, amikor kétszeri seggre esés után valahogyan rögzíted a fát és felteszed végre a csúcs díszt is a legtetejére, miután hatan utasítanak, nyolcféleképpen, hogy: „nem jó, balra, nem-nem jobbra, most jó, majdnem jó”. Karácsonykor rendesen elhízol, mert a család a feszültség és a folyamatos pénzköltés elviseléséhez degeszre zabálod magad az ünnepi kajákból, halászléből, töltött káposztából, töltött csirkéből, beigliből és egyéb édességekből. Közben esténként mindenki más csatornát akar nézni, és kiderül: ezt sem, meg azt sem vettél a boltbezárások idejére.

Aztán az ajándékozáskor megint beüt a stressz, amikor kiderül, hogy képtelen vagy összeszerelni a gyereknek vett, komplikált elektromos kütyüket, kiságyat, etetőszéket, nem jó méretű ruhát vettél párodnak, és anyósod felteszi a kérdést az ajándéka kibontása után: „más színben nem volt?”. Aztán Szenteste után jön a „nagyüzemi” vendégjárás rokonokhoz, barátokhoz, újabb kiöltözésekkel, újabb nagy zabálásokkal, de már nem is gondolsz a súlyodra, mert hiszed: egyszer úgyis visszatér minden a rendes kerékvágásba.

 .... UGYANAKKOR ....

A Szenteste során vannak pillanatok, amikor szeretteid mosolyában gyönyörködhetsz, amikor gyermekeid szemében boldogságot látsz, mikor megéled azokat a perceket, mikor kinyitják ajándékaikat és amikor minden ember aki csak fontos számodra ott van körülötted, akkor ... egyetlen napra (vagy estére) elfelejted problémáidat, gondjaidat. Ezért a legszebb ünnep a karácsony, minden nyűgével együtt!

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Harmat Árpád Péter