Hitler jobb és bal keze [32.]

2014. október 18. - Harmat Árpád Péter

hitler.jpgAdolf Hitler közvetlen környezetének, legfőbb vezetőinek, helyetteseinek, mondhatni főembereinek kiléte ma már pontosan ismert. Az azonban még ma is vita tárgyát képezi – még a történészek között is – hogy ezen „főemberek” közt milyen sorrend alakulhatott ki. Kérdéses: kinek mekkora befolyása volt valójában a Führerre, és kinek a kezében mekkora hatalom összpontosult? A kilenc legfontosabb német vezető közti sorrendet illetően sokan pártbéli pozíciójukat, mások az 1938 után csak névleges kormányban betöltött helyüket, ismét mások valós befolyásukat és Hitlerhez való közelségüket veszik alapul a rangsor megállapításához. Ha mindhárom szempontot figyelembe akarjuk venni, akkor a következő kilenc legnagyobb hatalmú náci vezetővel kell számolnunk: Hermann Göring, Heinrich Himmler, Joseph Göbbels, Martin Bormann, Reynard Heydrich, Rudolf Hess, Wilhelm Keitel, Joachim von Ribbentrop és Albert Speer. A felsorolt legfőbb vezetők közt pedig kiemelkedett a Führer jobb és bal keze: Göring és Himmler. Érdemes megismerni rövid élettörténetüket

Hermann Göring

goring.jpgA 30-as évekre országosan ismertté vált német politikus, a Reichstag elnöke, majd birodalmi marsall és Hitler kijelölt utódja, illetve az első világháború repülős hőse 1893-ban született Dél-Németországban. Apja, a jogi doktorként nagy megbecsülésnek örvendő Heinrich Ernst Göring, katonának szánta fiát, így már 12 évesen kadét iskolába küldte. Az első világháborúban az Elzászban folytatott első csatákban vett részt és a Vaskereszt második osztályával tüntették ki. A háború első hónapjaiban egy korábbi barátja és katonatársa ültette el fejében a gondolatot: a légierőnél érdemes szolgálni. A gondolatot tettek követték: 1915-ben egy gyors kiképzést követően, már pilótaként harcolt.

A háború végéig összesen 22 ellenséges repülőt lőtt ki, az őrnagyi rendfokozatig jutva. Végül alezredesként szerelték le. A háború után nem tudva mit kezdjen magával, 1921-ben a müncheni egyetem hallgatója lett. Közben megismerkedett a nácizmussal, mely rögtön magával ragadta. Korán, még 1921-ben találkozott a nála alig 4 évvel idősebb Adolf Hitlerrel. A két hasonlóan gondolkodó ember közt gyorsan bizalmas kapcsolat alakult ki. Göring belépett a náci pártba és a Führer 1922-ben már az SA első emberévé tette. Ezzel bekerült a Hitler körüli legfontosabb belső körbe.

Göring 1923-ban részt vett a müncheni sörpuccsban, Hitler legelső hatalom-átvételi kísérletében. Az akció során comblövést kapott, így Ausztriába történő menekülése során hosszadalmas kórházi ápolásra szorult. Hamar rászokott a fájdalmaira adott morfiumra. (Morfinizmusa egészen elfogásáig és élete utolsó időszakáig megmaradt.) Karrierje 1928-ban kezdett igazán felívelni, amikor a Reichstag képviselője majd 1932-től elnöke lett. Később, 1933-tól, a nácik hatalomra kerülésétől Hitler porosz belügyminiszterré majd porosz miniszterelnökké, rövid ideig a Gestapo első emberévé tette. Szintén 1933-ban lett légügyi miniszter, ebben a minőségében kezd a Luftwaffe megszervezéséhez. Közben másodszor is megnősült. (Az első házasságát még a sörpuccs előtt, 1923-ban kötötte, ám felesége 1931-ben meghalt tüdőbajban.). Második házasságkötésénél a násznagya nem más volt, mint Adolf Hitler. Göring kezdeményezésére létesültek az első, még börtönszerű koncentrációs táborok, melyekbe az SA és a rendőrség az ellenzékieket bezárta. A Gestapónak (titkos államrendőrségnek) az alapgondolata is Göringtől származott, melyből később kinőtt a Reichssicherheitshauptamt (RSHA) (birodalom-biztonsági főhivatal).

A háborúban Göring nagy jelentőséget tulajdonított a légierőnek, a harcászati bevetéseknél új technikákat alkalmazott, de a légiflotta gazdasági hátterét képtelen volt megszervezni, de számtalan más hibás döntést is hozott. A háború kitörésekor Hitler őt nevezte meg majdani utódaként, de rangkórságában sok további funkciót is felhalmozott magának. Népszerűsége az angliai csata után csökkenni kezdett. Anglia felett a Luftwaffe gépállományának tekintélyes része odaveszett, amiért sokan a Führer környezetében Göringet tették felelőssé. Ráadásul a "pech-széria" tovább kísérte Göringet. Képtelen volt megszervezni a sztálingrádi légihidat, így fokozatosan kegyvesztetté vált. Ezt követően egyre inkább fantáziája teremtette világába menekült, kábítószerfüggő lett.

A háború végén „kövér Hermann” táviratot intézett Hitlerhez, melyben közölte, hogy miután a Führer cselekvésképtelenné vált, átveszi tőle a hatalmat. Hitler iszonyú dührohamot kapott a levelet olvasva, de dühénél is nagyobb volt csalódottsága és megbántottsága, amikor el kellett fogadnia, hogy egyik legrégibb harcostársa hagyta cserben. (Az életben maradottak közül Göringnél csak Rudolf Hess volt régebbi "barátja", de Hess 1941 óta angol fogságban volt.) A Göring "árulása" okozta csalódást Hitler másik, leghűségesebb követőjének Himmlernek az árulása is fokozta. (Erről bővebben Himmler életrajzánál.) Hitler az öngyilkossága előtti napon adott parancsot Göring letartóztatására. Göringet még aznap le is tartóztatták, de 24 órával később, Hitler halálhírére el is engedték. Az egykori Luftwaffe parancsnok Ausztria felé vette az irányt, és néhány nappal később Salzburg közelében megadta magát a 7. amerikai hadsereg katonáinak. Göring vádlottként részese volt a nürnbergi pernek. A per alatt az amerikaiak vizsgálatoknak vetették alá, ekkor mérték meg IQ szintjét is (a többi náci főbűnöshöz hasonlóan). Megdöbbentően magas, 138 -as IQ -t mértek Göringnél, ami sokakat meglepett.

A nürnbergi perben háborús bűnök sokaságát bizonyították rá, és halálra ítélték. Kivégzése előtt azonban cellájában megmérgezte magát. Bizonyos források szerint Göring elfogásától kezdve rejtegetett magánál egy ciánkapszulát, melyet a számtalan motozás alkalmával azért nem találtak meg, mert hasának redői között és köldöke mélyedéseiben tartotta. Burton C. Andrus, a börtönparancsnok szerint a kapszula lehetett cellájában is például a WC csészébe rejtve. Göring elrendelt kivégzése előtti éjszakán vette be a mérget és halt meg 1946 október 15-én. Halálával a második világháború három legfőbb bűnöse közül az utolsó távozott az élők sorából.

Heinrich Himmler

himmler.jpgA második világháborús Németország birodalmi belügyminisztere és sokak szerint a történelem egyik legnagyobb hatalmú embere, Hitler fő bizalmasa 1900 –ban született a Führer kedvenc városában, Münchenben. Az első világháborút megelőzően a szigorú katolikus neveltetést biztosító családi házban élte gyermekéveit. Később a háború utolsó évében felfüggesztette tanulmányait, majd beállt a 11. bajor hadtestbe. Bár vágyott a katonai karrierre, végül testi adottságai (gyenge testalkat, alig közepes magasság) miatt nem figyeltek fel egyéb képességeire. A háború után a müncheni egyetem hallgatójaként mezőgazdasági tanulmányokat folytatott és végül agronómus lett. Friss diplomájával aztán München határában egy műtrágyagyártó üzem egyik középvezetője lett. Itt azonban nem érezte jól magát és figyelme egyre inkább az akkoriban eseményektől nyüzsgő müncheni politikai élet felé fordult. Mind többször lett a náci gyűlések résztvevője.

Aztán 1923 augusztusában belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba (NSDAP), sőt 1923. november 8–9-én Göringhez hasonlóan – de még korántsem olyan közel Hitlerhez - részt vett a sikertelen müncheni sörpuccsban is. A Führer csak 1929-ben kezdett felfigyelni Himmler vak elkötelezettségére és szervezőkészségére. A felismerést követően Himmlerre bízta testőrségének, az SS-nek megszervezését. Innentől kezdődött Himmler karrierjének felívelése. (Az SS első embereként, 1945-ig használta a Reichsführer-SS megszólítást.) Közben megnősült, egy nála nyolc évvel idősebb nővel - Margarete Bodennel - kötve házasságot. Két gyermeket neveltek. (Csak az egyikük volt vér szerinti: lányuk, Gudrun Himmler.) Házasságuk nem volt működőképes, amit az is bizonyít, hogy Himmler szeretőjévé tette a titkárnőjét, Hedwig Potthastot, aki két gyermeket is szült neki.

1934 júniusában a Röhm által vezetett SA félreállítása után ("hosszú kések éjszakája") az SS vált a nácik meghatározó rendőri erejévé. 1936-tól Himmler a politikai rendőrség vezetője. A szövevényes náci állami gépezetben az általa felügyelt szervezetek üldözték a rendszer ellenségeit, e hivatalok közül a legrettegettebb a Gestapo volt. Nemcsak politikai ellenfeleiket üldözték, hanem a faji alapon zsidónak minõsített, hivatalosan ellenségnek nyilvánított embereket is. Himmler irányításával építették ki a koncentrációs táborok hálózatát. A második világháború kitörése után a megszállt területeken is üldözték az ellenállókat, a baloldal szimpatizánsait és a zsidóságot. Rövidesen haláltáborokat hoztak létre, melyekben az rezsim által ellenségnek tekintett embereket gyilkolták meg az SS irányításával. 1943-44-ben Himmler volt a belügyminiszter is.

Képességei közül szervezőkészsége és teljes lojalitása emelkedett ki leginkább. Emellett érzéketlen, hiú, korlátolt ember is volt, aki ugyanakkor ügyesen tudott intrikálni és mindig jól helyezkedni Hitler környezetében. Különös érzéke volt a megbízható emberek felismeréséhez. Ezt igazolja, ahogyan felfedezte legfőbb beosztottját Reinhard Heydrichet, akit idővel jobbkezévé tett. Sokak szerint érdemeinek és sikereinek 90% -át Heydrichnek köszönhette, aki zseniális hatékonysággal vezette a biztonsági szolgálatokat, miközben Himmler söpörte be mindezekért a dicsőséget. Az "elmondottak" miatt rendkívül érzékenyen érintette, amikor Heydrichet 1942 júniusában megölte a cseh ellenállás (angol segítséggel). De ekkorra már olyan magas szintre emelkedett Hitler oldalán, hogy Heydrich elvesztése már nem hátráltatta előmenetelét. (Alig több mint egy évvel Heydrich halála után lett birodalmi belügyminiszter és érkezett hatalma csúcsára.) Himmler egyik érdekes tulajdonsága volt, hogy nem tudott a pénzzel bánni, élete során mindvégig állandó anyagi gondokkal küszködött még akkor is, amikor nála sokkal alacsonyabb rangú vezetők már vagyonokat ügyeskedtek össze részben a pártkasszából, részben a háborús rablásokból. (Erre a legjobb példa Göring, aki komoly magánvagyont szerzett a kontinensen összerabolt műkincsekből.)

A Hitler ellen 1944. július 20-án Stauffenberg ezredes által elkövetett merénylet után kegyetlen módszereket alkalmazva Himmler vezetésével számolták fel az összeesküvést. 1944-től a németországi csapatok főparancsnoka, ebben a minőségében hibát hibára halmozott. A háború végén megpróbált különbékét kötni a nyugati szövetségesekkel, ezért Hitler kizárta a pártból és minden tisztségétől megfosztotta.

hess_himmler.jpg

A háború utolsó napjaiban Himmler Észak-Németországban tartózkodott, a dán határ közelében fekvő Flensburgban, ahol 1945 május 2 –án új német kormány alakult Karl Dönitz vezetésével. A békekötés után néhány SS tiszt társával hamis igazolványokat vett magához, és őrmesteri ruhába öltözött. 1945 május 21 –én félúton Hamburg és Bréma között, Bremervörde határában két társával fennakadt egy brit ellenőrző ponton. (A szövetséges hadsereg rendészei számára ekkoriban előírás volt az őrmesteri vagy annál magasabb katonai rendfokozatú német katonák igazoltatása.) A brit katonák először nem tudták, hogy valójában kit fogtak el, de a hasonló esetekre előírt eljárási előírások szerint egy kihallgató központba vitték Himmlert. Itt a reichsführer maga fedte fel valódi kilétét. Így másnap egy magasabb rangú kihallgató tiszthez vezették, aki csak május 23 –án kezdte meg kihallgatását. A kihallgatás során váratlanul egy szájában tartogatott ciánkapszulára harapott, így végül ugyanaz az anyag okozta halálát, mely a sok millió általa elpusztított emberét is.

Harmat Árpád Péter

A blog további cikkei: Tartalomjegyzék

A bejegyzés trackback címe:

http://tortenelemtanulas.blog.hu/api/trackback/id/tr946806473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Harmat Árpád Péter · http://tortenelemcikkek.hu/ 2016.08.07. 10:10:19

Göring és Himmler valóban óriási szerepet töltöttek be Hitler oldalán. Míg azonban Göring szerepe (és befolyása) folyamatosan csökkent 1933 tól kezdődően, addig Himmler egészen a harcok végéig folyamatosan erősödött.