Civilizációs választóvonal, honfoglalásunk idején [28.]

2014. szeptember 20. - Harmat Árpád Péter

terkep_10szazad_eurazsia_1411210437.jpg_734x496

A magyar őstörténet kutatói számára évszázadok óta okoz komoly problémát a honfoglalás előtti időkben keletkezett írott forrásaink csekély száma. Ez a probléma ugyanúgy gondot jelent a finnugor elméletet vallók számára, mint a közép-ázsiai türk eredetkutatóknak illetve a szkíta-hun (esetleg mezopotámiai) „vonalat” képviselőknek. Bár az egyéb források, például megmaradt tárgyi emlékek (régészeti leletek), illetve a 10. század utáni korokban írt – tehát „másodkézből származó” – krónikák (pl. Anonymus gesztája, Kézai Simon írásai) szintén fontosak, mégsem jelentenek igazi, perdöntőnek mondható, vagyis bizonyító erejű információforrásokat arról, hogy őseink honnan származtak, mikor jelentek meg a dél-orosz sztyeppén és egyáltalán miként, hogyan éltek. Ha azonban a korabeli viszonyokat, népeket és népmozgásokat ábrázoló térképeket hívjuk segítségül, akkor kaphatunk némi magyarázatot arra vonatkozóan, hogy miért is olyan kevés az írott forrásaink száma a 10. század előtti időkből.

Az első számú lényeges körülmény az, hogy őseink nem ismerték az írásbeliséget, vagyis nem rögzítették eseményeiket, nem dokumentálták vándorlásaikat és nem jegyezték fel életük mozzanatait sem. Ez azt jelenti, hogy csakis olyan írott anyag maradhatott fenn a magyarokról, melyet MÁSOK ÍRTAK rólunk. Ezen a ponton érdemes megállni egy pillanatra. Ha az 5. és 10. század közti Eurázsia térképét tanulmányozni kezdjük, rájöhetünk arra, hogy egy sajátos civilizációs vonal fedezhető fel a 40-42. szélességi kör mentén, mely kettéválasztja az akkori világ írásbeliséget használó, magas kultúrájú népeit, a tőlük északabbra elhelyezkedő, írásbeliség nélküli, elmaradottabb etnikumoktól. Ez a képzeletbeli vonal, néhol valódi választófallá változik, például a kínai nagyfal környékén, ahol a magas civilizációjú kínaiak erődítmény-rendszerrel próbáltak védekezni a tőlük északabbra élő barbár törzsek, például a mongolok támadásaival szemben. Ez a civilizációs választóvonal – mely Kínától nyugatra haladva már nélkülözte a tényleges falakat - határolta el az ugyancsak magas kultúrájú Bagdadi Kalifátust is a Közép-ázsiai területek türk hordáitól és a Bizánci Császárságot a Dél-orosz sztyeppén nomadizáló népektől (pl. a besenyőktől).

Ami bennünket magyarokat illet: törzseinkről attól az időponttól kezdve maradtak fenn írásos emlékek, amikor népünk délre vándorolva először közelítette meg az említett civilizációs vonalat. Mai ismereteink szerint erre csak 830 körül került sor, amikor Teofilos bizánci császár irattárában először bukkan fel a magyarok említése. Az említett bizánci forrásból tudjuk, hogy a bizánciak és a kazárok egy Sarkel nevű erődöt emeltek a Don folyó mellett kifejezetten a délfelé vonuló magyarok feltartóztatására. Ez a fajta védekezés történt a kínai nagyfal építésénél is: a kínaiak erődökkel, falakkal igyekezték elhatárolni városaikat az északról érkező barbároktól. Ahogyan tehát a magyar törzsek délre fordulva megközelítették a fejlett kultúrájú területeket, és az úgynevezett „civilizációs választóvonalat” rögtön megszaporodtak az írásos források is rólunk: megemlékeztek népünkről a  bizánciak, a perzsa utazók, a muszlim kereskedők és a horezmi uralkodók levéltárai is.

A legszemléletesebb leírások VII. (Bíborban született) Konstantin (ur.: 912-959) De Administrando Imperio című művében kerültek lejegyzésre. Az írás magyarra fordított címe „A birodalom kormányzásáról” - a 38, 39, 40 és 41. számú fejezetei kifejezetten a magyarokról szólnak. Idézet a 38. fejezetből:

… a türkök pedig jobbnak tartották, hogy Árpád legyen a fejedelem, mintsem apja Álmos, minthogy tekintélyesebb volt, s egyaránt nagyra becsülték bölcsességéért, megfontoltságáért és vitézségéért, és rátermett volt erre a tisztségre, és így a kazárok szokása és törvénye szerint pajzsra emelvén, fejedelemmé tették. Ez előtt az Árpád előtt a türköknek más fejedelmük sohasem volt, s etttől fogva mindmáig ennek a nemzettségéből lesz Turkia fejedelme.”

Ugyancsak fontos információkat, például törzsneveinket is a DAI egyik fejezetéből tudjuk, mégpedig a 40. fejezetből:

„ … Első a kabaroknak a kazároktól elszakadt törzse, második a Nyekié, harmadik a Megyerié, negyedik a Kürtgyarmaté, ötödik a Tarjáné, hatodik a Jenehé, hetedik a Keri, nyolcadik Keszi. És így egymással összeolvadván, a kabarok a türkökkel a besenyők földjére telepedtek le.

A 40. fejezet vége pedig a fejedelmek egymás utáni sorrendjét mutatja be:

" ... Első fejük az Árpád-nemzettségből sorban következő fejedelem, és van két másik is a jila (gyula) és a karcha (horka), akik bírói tisztséget viselnek, de van fejedelme minden törzsnek is. Tudni való, hogy a jila (gyula) és a karcha (horka) nem tulajdonnév, hanem méltóság. Tudni való, hogy Árpád, Turkia nagyfejedelme négy fiat nemzett: elsőnek Tarkacsut  (másutt: Liüntika), másodiknak Jeleget, harmadiknak Jutocsát, negyediknek Zoltánt...."

A muszlim történetírók munkáit sorolva arab, perzsa, türk történetírók közül ki kell emelnünk a következőket: Al-Balhi, Isztakri, Ibn-Haukál, Ibn-Ruszta, Dzsajhani, Gardézi, Tabari, és Maszudi. Többségük a ma Iránhoz tartozó – 821 és 873 közt fennálló - muszlim vallású Horászán emírségben élte életét. Ezen emírség, - mely fejlett írásbeliségével a Közép-ázsiai régió legfejlettebb állama volt – több nagy utazónak és kutatónak adott otthont, akik számtalan írást hagytak hátra a magyarok törzseiről és azok szokásairól. Az emírség a hatalmas Bagdadi Kalifátus részét képezte, csak úgy mint utódai, a Számánida és Gaznavida Birodalmak 900 és 1186 közt.)

A bizánci és muszlim írásokon kívül őstörténetünk kutatásakor harmadik helyen az orosz évkönyveket említhetjük. Az Ipatyjev-évkönyv részét képező Poveszty vremennih let (közismert rövidítéssel: PVL) illetve a szintén az Ipatyjev krónikacsaládhoz tartozó Kijevi évkönyv is több helyen említi a magyarokat. Forrásaink felsorolása nem volna teljes a német kolostorok által honfoglalásunk korában írt évkönyvek –Szent Bertin, Fuldai és Salzburgi évkönyv – megemlítése nélkül. Fontos még a Konstantin és Metód legendák kiemelése, illetve a magyar krónikák (XIV. századi krónika kompozíció, Zágrábi-Váradi krónika) felsorolása. Végül ki kell emelnünk a talán legkisebb forrásértékkel bíró, Anonymus által írt Gesta Hungarórumot is és a Kézai Simon nevéhez köthető Gesta Hunnorum et Hungarorum. /Bővebb információk őstörténetünkről: Magyar őstörténet/

Összegzésül kiemelhető: őstörténetünk kutatása terén még mindig hátra van a nagy „áttörés”, mely végre bizonyító erővel taglalja: pontosan honnan érkeztünk és kik az őseink? Ennek tisztázásáig azonban történelmünk kezdeti szakaszának megértéséhez érdemes figyelembe vennünk a korabeli, tágabb környezetünk viszonyait, mint amilyen az említett civilizációs vonal is.

Harmat Árpád Péter

További cikkeim: Tartalomjegyzék

-------------------------------------------------------

Kiegészítés:

A két legrégebben keletkezett írott magyar forrásunk: Veszprém-völgyi apácák Szent István kori, görög nyelven íródott adománylevele. (Keletkezése: 1002 körüli. Másolata maradt csak fenn, mely 1109 -ben keletkezett. Írásmódja: latin betűs. A Magyar Országos Levéltár legrégebbi irata.) A másik legrégibb keltezésű magyar írott szöveg: a Tihanyi alapítólevél, mely 1055 -ben keletkezett.

Rovásírásos leletanyagok: A Kárpát-medence területén több régészeti leleten találtak rovásírással készült feliratokat. Ezek nagy része sajnos nehezen datálható és a készítők etnikai beazonosítása is bizonytalan. Egy részük a "székely-magyar rovásírás" elnevezést kapta, mivel a székelyek őrizték meg az utókor számára. (Ebből feltételezik, hogy magyarok készíthették.) Az ide tartozó leletek közül a legrégibbi a Bodrog-alsóbűi agyagfúvóka felirata. Keletkezése: a 10-11. századra tehető, vagyis honfoglalás utáni. Megtalálása: 1999 március 24 -én történt Somogy megyében, Bodrog falu határában.

Az egyéb rovásírást tartalmazó magyarországi leletanyagok eredete szintén tisztázatlan. Sem magyar voltuk, sem keletkezési idejük nem bizonyítható. Ide tartozó leletek: Kunágotai ezüstkorsó, Ozora-Tótipusztai ezüst edény, Jánoshidai tűtartó, Kiskőrös-vágóhidi kehely, Környei íjmarkolat lemez. Ezek a tárgyak származhatnak avaroktól, szlávoktól és a Kárpát-medencében hosszabb - rövidebb időre megforduló számtalan más etnikumtól is. A régészek és történészek többsége avarnak tartja legtöbbjüket. (Magyar eredetüket is próbálták már igazolni, ám ez mostanáig nem sikerült.)

A bejegyzés trackback címe:

http://tortenelemtanulas.blog.hu/api/trackback/id/tr556714441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Történelem blog · http://tortenelemtanulas.blog.hu/ 2016.08.07. 01:29:55

Sokak számára nehezen elfogadható tény, hogy őseink után a X. századot megelőző évszázadokból nem maradtak fenn olyan írott források, melyek bizonyíthatóan magyaroktól származtak volna. Pedig ez a helyzet, és megköveteli az objektivitást.

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2016.08.13. 15:14:50

Az hogy a hódítókat eltartó köznépről (nyelvéről szokásaikról) annak agrotechnikájáról nem maradtak fent írások az betudható annak az egyszerű ténynek, hogy a történelmet a győztesek írják (a honfoglalás vonatkozásában Árpád magyarjai voltak a győztesek, a köznép pedig a vesztes).

Az objektivitáshoz tartozik az is hogy mekkora nyomot hagytak Árpád hont foglaló - szerintük visszajövő magyarjai pl a település nevekben. Úgy hogy pl Diósjenő vélelmezhetően előtte egyszerűen csak Diós lehetett.

2.bp.blogspot.com/-XeCpUfDDtes/UG0n_5xUf1I/AAAAAAAAEoQ/dX74_ah0t8M/s1600/T%C3%B6rzsek1.png

Egyébként eddig azt hittem hogy itt is minden vélemény számít. Most már látom hogy nem. Valszeg ezentúl megtartom magamnak, vagy azoknak akiket érdekel. :-(

Történelem blog · http://tortenelemtanulas.blog.hu/ 2016.08.13. 15:16:04

@rdos: Természetesen, minden vélemény számít nálunk! Az Öné is! Miből gondolja, hogy nem így van?

rdos · http://h2o.ingyenweb.hu/tema/6.html 2016.08.14. 16:25:50

@Történelem blog: Csak abból hogy szerintem egy lassan hónapos ha nem régebbi kommentem ezen a poszton elveszett. Meglehet a hiba az én készülékemben van.

Holnap utánanézek. Ha szerencsém van meg van a kommentem szövege és az időpontja is.

Egyébként azt hittem jelen poszt első, aug 7-i kommentje a "bentragadt" kommentemre válasz. Holott az írott forrásokon túl az ásatag források is források, sokszor objektívebbek is mint az írottak, ja, csak meg kell tudni szólaltatni azokat.

Lector Oris 2016.11.06. 15:18:50

Czakó Gábor kritizálta az írást, de nincs igaza. NEM LÉTEZIK olyan lelet, mely igazolná a magyarok írásbeliségét 830-at megelőzően. A Czakó úr által említett leletek vagy nem magyar eredetűek (legalábbis bizonyíthatóan) vagy honfoglalás koriak.